Bábtáncoltató betlehem a Felső-Tisza-vidékről

 

Egykor a karácsony megünneplésének elterjedt szokása volt a betlehemezés. Fiúk, nagyobb legények összeállva, csoportosan járták a városok, falvak téli utcáit, előadásukkal bebocsátást kérve a házakba, otthonokba.

"Ki pásztornak, ki angyalnak öltözve... eléneklik Krisztus születését dicsőítő verseiket, elmókáznak az angyal érthetetlen latin mondásain, egy kis ajándékot kérnek, azzal indulnak más ház felé. A fiúk rendesen egy kis építményt visznek magukkal, melynek vidékenkint különféle formája van. Olykor gipszből öntött tornyos templom, színes üvegablakokkal, benne néhány papír- vagy viaszalak, melyek a szent párt s a bölcsőben vagy jászolban fekvő újszülött Krisztust ábrázolják; éneklés előtt kis gyertyát gyújtanak meg benne, s a pásztorokat adó fiuk ez elé térdelnek, mikor a csecsemőnek szánt ajándékaikat átadják" (Solymossy Sándor, 1894).

A betlehem és hordozható válfaja az európai tradíció része. Előzményei a keresztény vallás középkori kultuszáig nyúlnak vissza. Az egyház által szervezett templomi betlehemállítás gyakorlatából idővel egymástól eltérő, az evangéliumi születéstörténet eseményét ábrázoló tárgytípusok alakultak ki. Sajátos válfaja a bábjátékkal - különböző technikai megoldásaival - gazdagított betlehemezés. A bábtáncoltatással előadott karácsonyi jelenet különösen Közép-Kelet-Európa országaiban vált népszerűvé. Magyarországon a bábtáncoltató betlehemezés előfordulását csak bizonyos területekről (Dél-Dunántúl, Duna-kanyar, Felső-Tisza-vidék, Kárpátalja, Székelyföld) jegyezték fel. A báboknak helyet adó szekrény formája táji sajátosságokat mutat.

A kiállított példány, bár adatolatlan múzeumi tárgy, mégis jól felismerhetők rajta a Felső-Tisza-vidéki bábos betlehemek jellemzői: frontálisan ábrázolt, három részre tagolt, nagy méretű, templom alakú építmény. Megalkotásához az építészeti mintát egyrészt a helybeli római katolikus templom, másrészt a közeli város, Szatmárnémeti impozáns méretű székesegyháza adta.

Borítása áttetsző papír. Belülről kivilágítva érvényesül papírkivágással készült díszítése. A színpadként használt betlehem nyélen mozgó figuráit a hátoldalán látható nyíláson keresztül lehetett az aljába vágott résben mozgatni.

Szatmárcsekén vagy a vele szomszédos falvak valamelyikében használhatták.
N. Bartha Károly, a debreceni tanítóképző tanára diákjai segítségével fedezte fel a vidék túlnyomórészt református vallású falvainak bábtáncoltató betlehemes szokását az 1930-as években. Néprajzi gyűjtéseiből tudjuk, hogy az itt látható betlehemhez mintegy 10 db báb tartozhatott (4 db pásztor, 2 db angyal, Heródes, Halál, Ördög és 1 db perselyező figura). A bábok mozgásukkal és énekükkel a betlehemes játék élő szereplőinek előadását kísérték. Önálló jelenetük Heródes és a Halál, majd utóbbinak az Ördöggel vívott küzdelme volt.

N. Bartha Károly a szatmárcsekei bábtáncoltató betlehemes játék sikeres iskolai előadásaiból kiindulva hirdette meg népművelő programját az 1930-40-es években. Törekvése hozzájárult ahhoz, hogy később a vidéki iskolákban hivatásos bábművészek tartottak rendszeresen előadásokat.

A Felső-Tisza-vidéki betlehem romos állapotban, azonosítatlanul hevert a múzeumi raktárban. Nemes Takách László restaurátor-művész végezte a tárgy sikeres helyreállítását 2013-ban, a Nemzeti Kulturális Alap pénzügyi támogatásával. Ez a betlehem bizonyítja, hogy a régi falusi emberek is elő tudták varázsolni a karácsonyesték semmi máshoz nem hasonlítható, "fényes csudát látó" hangulatát.

Szojka Emese
 

Bábtáncoltató betlehem
Leltári szám: 68.120.24
Felső-Tiszavidék, 1930-as évek

Tárgyfotó: Sarnyai Krisztina