Vásári képmutogató

 

 

Ezen strófák hangos kiabálásával kezdte a képmutogató históriáját, hogy a vásárban minél több embert maga köré gyűjtsön, és bőséges adománnyal díjazzák az általa elmondott megrázó történetet.

A 17-19. századi Európában a képmutogatás műfaja elterjedt vásári látványosság volt, magyarországi megjelenéséről a 18. századból vannak adatok. A képmutogató a hajdani vásárok, búcsúk, sokadalmak jellegzetes alakja volt, és a mutatványosok, medvetáncoltatók, vándor bábjátékosok, jövendőmondók mellett foglalt helyet, akik produkcióikkal szórakoztatták a közönséget. Előadásának kedvelt témái voltak a tragikusan végződő szerelmi történetek, rablógyilkosságok, természeti katasztrófák és más borzalmas események, melyek többnyire tanulsággal zárultak. A képmutogató egyszerre használta a képet, éneket és zenét.Mondanivalóját állványra akasztott, cégtáblafestő által készített képpel illusztrálta és pálcával mutogatta, miközben a versbe szedett történetet hangosan mesélte, énekelte. A több kockára osztott vászonképen a figurák és a jelenetek megmosolyogtatóan kezdetlegesek
és egyszerűek, ugyanakkor nagyon lényegretörően, az események sorrendjében magyarázzák a történetet, hogy a néző képregényszerűen követhesse a narratívát. Az énekes az előadást követően újra elmondta a történet erkölcsi tanulságait, és képes nyomtatott ponyvákat is árusított, amelyek további anyagi bevételt hoztak számára.

Vásárban használt képet csak két darabot ismerünk az egész országban. Az itt látható darab az 1900-as évek elejéről származik, 1933-ban Viski Károly szerezte és ajándékozta a Néprajzi Múzeumnak. A másik hasonló, egy tizenegy táblára osztott kép, mely az Országos Színháztörténeti Múzeum birtokában van, és szintén Gulyás Miska és Káposzta Sára szerelmi történetét mutatja be. Ennek írott lapja is van, melynek alapján rekonstruálható az eredetileg használt ének is. A bemutatott kép a következő mezőket tartalmazza:
Káposzta Sára a szegény Gulyás Miskát szereti, de a szülei nem akarják hozzáadni feleségül (1. kép), ezért a leány kútba veti magát, de Gulyás Miska megmenti (2. kép). A szülők mégiscsak a gazdag és cifra legényhez, Csigos Palihoz kényszerítik feleségül, ostornyéllel és nyújtófával meg is verik, amit Miska tehetetlenül, haját tépve figyel (3. kép). Ezt követően a lakodalom napján Miska elszökteti a menyasszonyt, és elbújnak az erdőben (4. kép), Csigos Pali azonban megtalálja őket, és Miskát lelövi (5. kép), Káposzta Sára siratja halott vőlegényét (6. kép). A csendőrök felakasztják Csigos Palit (7. kép). A kép utolsó kockája azt mutatja, hogy Gulyás Miskát a mennybe viszik az angyalok, Csigos Palit pedig a pokolba az ördögök (8. kép). A képmutogató tábla másik oldalán a "görbe lábú szék" nótájának ábrái vannak megfestve, egy láncének, amely versszakonként bővül. Az eredetileg Dunántúlon, Erdélyben is ismert, korábban céhes, iparos dalt a képmutogatók terjesztették, és lett belőle tréfás szórakoztató vásári ének, melyet a gyermekek szórakoztatására használtak.

A képmutogatás és az azt kísérő előadás nemcsak látványosságot szolgált, hanem kulturális élményt is jelentett, és nagy jelentősége volt a rendszeresen megjelenő sajtó előtti időszakban. Magyarországon inkább a polgárság alsóbb rétegében töltött be szerepet, nem volt olyan elterjedt, mint Nyugat-Európában. Az itt látható hordozható képet 2010-ben a Nemzeti Kulturális Alap pályázatának segítségével Érdi Mariann, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa restaurálta.

 

Szöveg:Tasnádi Zsuzsanna

Tárgyfotó: Sarnyai Krisztina

 

Vásári képmutogató két oldala
19. század vége 20. század eleje
Rajz és festménygyűjtemény
Színes litográfia, 132x74 cm.
Leltári szám: R 10337