Vajdabot és vajdalánc

Ez a "vajdabot"-nak mondott "félgömbben végződő, szőlőlevél motívummal és tekeredő kígyóval díszített ezüst bot, melyen 1784-ből származó pénzre felerősített kígyó alakú kis ezüst fogantyú van", 1966-ban Marosán Lajosné Ladvenicza Ilona jóvoltából került a Zala megyei Gutorföldéről a múzeumba.

A 19,5 cm-es ezüst fejjel ellátott 131 cm hosszúságú botot Kolompár Rafaeltől vásárolta a gyűjtő, és elmeséli a bot történetéről, hogy az eladó a vajdabotot apósától, Kerpás József rézüst-foltozó cigánytól kapta. Családi hagyományuk szerint a botot 'hét ágazattal' (kb. 200 éve) ezelőtt csináltatta a család Varsóban. Apósa utoljára 1910-ben használta a botot, ezután megtelepedtek, vajdai funkciója megszűnt. A botra erősített kis fogantyún (amit ő konstitúciónak nevezett) kellett tartani a jobb kéz mutató és középső ujját az esküszöveg mondásakor.

A konstitúció szó jelentése a közjogban lehetett alkotmány, rendelet, rendelkezés, az egyházjogban egyetemes zsinati határozat, netán szabályok gyűjteménye, vagyis nyilvánvalóan a latinos műveltségű és intézményrendszeri nyelvezetből származik a kifejezés. Esetünkben a legvalószínűbb, hogy a földesúr előtt kellett a leendő vajdának esküt tennie, mert őket nem a közösség tagjai választották. Gróf Esterházy Péter galántai kastélyában 1717-ben ekként rendelkezett: "Engedtem tovább is említett Barják Ferencz vajdának oly erőt és hatalmat, hogy ezen levelemnek ereivel akárhol találja és tapasztalja afféle protectióm alá tartozandó szökevény Czigányokat, szabadon megfoghassa és birodalmam alá hajthassa. Parancsolom is kemény büntetés alatt reája bízott Czigánságnak, hogy ki-ki, mint általam rendeltetett és eleikben állíttatott Vajdának és Főbb-Bírájoknak mindenekben szavát fogadják és obtemperáljanak (engedelmeskedjenek); másként a kire szófogadatlanságért helyes panasz tétetik, - érdemlett büntetését pálczával, tömlöczczel és vassal is elvészi."

Ezt a mentekötőt, a "vajdalánc" funkcióban használt ötvösmunkát a Nagyházi Galéria őrzi, a Néprajzi Múzeum pedig szeretné megvásárolni. A kételemű mentekötő összsúlya 1550 gramm, anyaga 12 vagy 13 latos antik ezüst, s a mesterjegy szerint SETOSITS keszthelyi ötvösmester műhelyében készült. Az egyik korong hátára 1774 évszámot karcoltak. Ez a karcolás 1961-ben már mindenképpen létezett, bizonyság erre az Ország-Világ "Putrik alkonya" című cikke, melyben idős Vajda Pál "csácsbozsoki vajda" fényképe is szerepel, az alábbi megjegyzéssel: "ezüstgombos botja és vajda-lánca még 1774-ből való". Mindezek ellenére nem kizárt, hogy a 19. század legelején készült a mentekötő, mely két részből kapcsolható össze. Egyik felén alul-felül egy-egy nagyméretű rozetta formájú korongban oroszlánpár küzd egy tekerődző óriáskígyóval, körülöttük tizennyolc "sziromban" ezüstszálas filigrán díszítéssel. A másik felén csak egy nagy korong található, végében viszont egy kapocs szolgál a két rész egybefogására. Mindkét láncon későbbi átalakítás fedezhető fel. A felső korongból kijövő láncot elvágták, s egy újabb motívumot - két oroszlán között a magyar címer - építettek be, oldalt egy-egy II. Józsefet ábrázoló ezüstpénzzel. Az egyik fél hossza 76, a másiké 68 cm.

Vajda Pál 1904-ben, Szombathelyen született, Csácsbozsokra nősült, nőül véve Havasi (született Kolompár) Rozáliát. Egy 1947-ben keletkezett "igazolvány" szerint, melyet dr. Patóh Sándor rendőr alezredes írt alá, a férfit cigány vajdasággal bízták meg. A család elbeszélése szerint ez a megbízatás az 1960-as évek elejéig volt érvényben. Vajda Pál a vajdai jelvényeket apósától, Forgács Gyulától örökölte, aki 1882-ben született és 1947-ben halt meg Csácsbozsokon. Fia nem lévén, vejére hagyta a jelvényeket, a láncot, a botot és az ezüstgombos mellényt.

A hazai közgyűjteményekben nem ismerünk másik ilyen botot és teljes vajdaláncot. Eddigi vizsgálódásaink egyértelművé tették, hogy nem csak ötvös-remekekkel van dolgunk, hanem a tárgy társadalomtörténeti kontextusa is igen izgalmas. A jelvények valójában presztízstárgyakként értelmezhetők, az egykori feudális uralkodó osztály elhagyott divatját követik, át- és újraértelmezve. Az etnográfiai és antropológiai kutatások régi adóssága, hogy tiszta képet teremtsen a "vajda ügyben". Aktuális ez e két tárgy kapcsán is, amikor egyfelől önjelölt vajdák ajánlkoznak, hogy rendet teremtenek a társadalomtól egyre inkább leszakadó cigány csoportok körében, s amikor másfelől az identitáskeresés, a pozitív önkép felépítésének vágya egyre határozottabban fogalmazódik meg különböző közösségek körében.

Szuhay Péter

Vajdabot
Gutorfölde, Zala megye
18-19. század fordulója
Szokás és játékgyűjtemény
Leltári szám: 66.18.1

Mentekötő
Zalaegerszeg (Csácsbozsok), Zala megye
18-19. század fordulója
magántulajdon