Hímzés Ádám és Éva ábrázolásával

Az Ótestamentumban szereplő első emberpár históriája az ókeresztény időktől kezdve fontos témája volt az ábrázoló művészetnek. A középkori teológia Szent Pál szavaira hivatkozva, mely szerint "Amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel" összekapcsolta az Ó- és Újtestamentum vonatkozó történeteit. Eszerint Ádám és Éva halálos bűnétől Jézus kereszthalála szabadítja meg az emberiségét, feltámadása pedig az örök élet ígérete. Az elit művészetben az apokrif írások nyomán szimbólumok sora érzékeltette ezt az összefüggést. Az édenkerti "jó és rossz tudás fája" vagy az elérhetetlen "életfa" lett Jézus keresztfája. Ezért került a festményeken a keresztfa alá koponya vagy a templomi textíliákon, mint például a felvidéki antipendiumon Ádám és Éva megkísértése után az angyali üdvözlet, a keresztre feszítés, a feltámadó Krisztust jelképező keresztes zászlót tartó bárány és a paradicsomi boldogság madarai az életfával. Ez a textilbe átültetett megváltás-történet az olvasni nem tudó hívők számára a bibliai üzenet megértését és állandó felidézését is szolgálta. Az európai népművészetben az ennyire összetett ábrázolás ritka, leggyakrabban csak a legtöbb jelentést hordozó bűnbeesés ábrázolására szorítkoztak. A kompozíció - a tilalomfa a rátekeredő kígyóval, kétoldalt álló Ádámmal és Évával - Európa-szerte hasonló formában jelentkezett, amely közös előképeket feltételez.

A 17-19. századi magyar népi tárgykultúrára a növényi ornamentika volt jellemző. Az emberábrázolás viszonylag ritka, és különösen kevés emléke maradt fenn az ősszülők megjelenítésének. A bűnbeesés ábrázolása nálunk a közrend számára is dolgozó céhes mesterek (pl. mézeskalácsosok, református templomi famennyezetet is készítő festőasztalosok) munkáin volt gyakoribb. A téma a nemesasszonyok által vagy irányításukkal készített ún. úrihímzéseken is előfordult, különösen a templomok ékesítésére felajánlott darabokon.

Paraszti készítésű tárgyakra kerülésének útját-módját jól érzékelteti a bemutatott textília. Fél Edit néprajzkutató ugyanis ehhez, a Néprajzi Múzeumba adatok nélkül bekerült hímzéshez kísértetiesen hasonló mintájú díszlepedőt talált a csallóközi Csicsó faluban. Kiderítette, hogy ott a 18. század második felében Fél Julianna, egy magát árvának nevező sánta vénleány varróként kereste kenyerét, és a közeli Zichy-kastélyban, egy szintén sánta és pártában maradt grófnőtől tanulta el a különlegesebb mintákat. Tőle származhat a bemutatott lepedővég is. A bűnbeesés témája nagyon összetett jelentéstartalmat hordozott, ezért a paraszti kultúra legkülönfélébb, tárgyi és szellemi műfajában találkozhatunk vele. Az első isteni ítélet szimbólumaként került egy felföldi bíróbotra díszül. Ádám és Éva a szerelmet és a családot is jelképezi, alakjukkal ezért díszítették a szerelmi ajándékba adott mézeskalácsokat. A lakodalmi vőfélyverseknek is egyik kedvelt fordulata utal rájuk. A Teremtés könyve nem írja, hogy a tilalomfa milyen volt. Előbb füge-, majd almafának tartották, az alma pedig az ókori mitológiában és az Énekek Éneke szerint is szerelmi, termékenységi szimbólum, ezért volt fontos a szerelmi és jegyajándékok, a lakodalmak rítustárgyai között.

Élet és halál is együtt van a jelképben, ezért a kelengyében kapott díszlepedő egyaránt megfelelt a lakodalom reprezentációs tárgyának, majd gyermekágyas, végül halottas lepedőnek is. A jelenet grafikus és üvegre festett képeken elsősorban a református otthonokban a szentképek helyett került néhol a falra, emlékeztetvén a háziakat az eredendő bűnre, és buzdítva az erényes életre.

Karácsony előestéje, böjtje december 24-e, Ádám és Éva napja. Megelőzi a Megváltó születésének ünnepét, így kapcsolja össze a bűnbeesést a feloldozással. Az ünnepre a hívők ezért készültek almával, aranydióval, mézeskaláccsal, a fény eljövetelét hirdető gyertyával és kígyóként tekeredő szalaggal díszített termőággal, később karácsonyfával. Kaposkeresztúron Ádámnak és Évának nevezett figurális kalácsot sütöttek. Néhány helyen ezen a napon színre vitték a középkori misztériumjátékok egy mozzanatát felelevenítő paradicsomjátékot. A karácsonyi köszöntőkben is megemlékezhettek az ősszülőkre:

Katona Edit

Szálánvarrott és keresztszemes hímzésű díszlepedővég
Komárom vármegye
18. század vége
Leltári szám: 51.14.635

Mézeskalács ütőfa
Szeged, Csongrád megye
1810.
Leltári szám: 71498

Festmény
Leltári szám: 2014.49.36