Egyiptomi hetednapi kancsó

A Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményében több mint hatszáz kerámiatárgy található. Legtöbbjük mindennapi konyhai használatra készült, ám számos tárgy egyéb funkciót tölt be: cserépdob, pipafej, lábdörzsölő, szobor, orsófej, gyöngy. A rituális, csak bizonyos alkalmakkor használatos tárgyak sorába tartozik egy egyiptomi kancsó, helyi elnevezéssel ollet el subuh, vagyis „hetednapi kerámiaedény”. Egy újságíró házaspár, Rudnyánszky István és Szávay Edit gyűjteményéből származik, akik az 1950-es évektől kezdődően jelentős tárgygyűjteményt állítottak össze afrikai kiküldetéseik során, illetve nyugat-európai törzsi művészeti műtárgykereskedőktől való beszerzés útján. Gyűjteményükből többszáz tárgy hagyatéki vásárlás és ajándékozás révén került a múzeumba, vált közkinccsé.

Mázatlan sima vagy festett víztartó edényt a gyermekük születése utáni hetedik napon rendezett ünnepre vásárolnak a szülők, amikor hagyományosan először fürdették meg az újszülöttet és adtak neki nevet. Kiöntővel ellátott, vagyis egyértelműen férfi jelképű kancsót kisfiúk számára, kislányoknak pedig női jelképű korsót készítenek a fazekasok. A hét mágikus szám, és az a hiedelem, hogy ha az újszülött megélte ezt a napot, akkor már életben marad. Az edényt a napok számának megfelelően hét gyertyatartóval is felszerelik. Az ünnepkor szemmelverés ellen hatásosnak tartott kék gyöngyökkel díszítik fel – amelyet az újszülött nyakába is tesznek –, valamint fehér és vörös virágokkal ékesítik. Egy nagy tálca közepére helyezik, és néhány pénzdarabbal kísérve – ugyancsak mágikus megfontolásból – hét különféle magot tesznek köré: búzát, lencsét, lóbabot, görögszéna és lóhere magját, rizst, árpát. Az előkészületek befejeztével a családtagok égő gyertyával a kezükben megkerülik az edényt, követve a család legidősebb asszonyát, aki széles marokkal sót szór szét és egy ehhez az alkalomhoz illő dalt énekel. Az elkövetkező napokban a magvak elkezdenek kihajtani, ami a termékenységet, a jólétet és a növekedést szimbolizálja.

A hetedik nap megünneplésére olykor egy olyan különleges babát vesznek, amelynek vizeskorsó van a fején, és hétágú gyertyatartó a dereka körül. A baba az ünnepek alkalmával lejtett népi táncot jeleníti meg, ugyanis a XX. század elejéig még lehetett olyan parasztasszonyokat találni, akik képesek voltak vízzel teli korsóval a fejükön táncolni anélkül, hogy akár egyetlen csepp is kihullt volna belőle, vagy egészen elképesztő ügyességgel kígyómozgást végezni gyertyatartóval a fejükön, amely mintha oda lett volna csavarozva. Ez a híres tánc, amelynek manapság már ritkán vannak előadói, a kerámiában él tovább.

A születés utáni hetedik napi ünnepnek azonkívül, hogy a gyermek életben maradását ünneplik és mágikus módon a további fejlődését és életét igyekeznek előre vetíteni, egy másik célja is van: ezen a napon nyitják meg ugyanis az újszülött hallását, hogy érzékelni tudja a világ hangjait. Ennek érdekében mozsarat ütnek mellette. Ugyanakkor a vizesedény egyben hangszer is, amelynek megfújásával a gyerekek szoktak játszani. Talán erre a hallásmegnyitásra vagy a hangra utal egy másik hetednapi kancsó a gyűjteményben, amelynek kakasfej van a tetején.

Földessy Edina

Ünnepi korsó Egyiptomból,
Szávay Edit hagyatéka, 1995

Kakasfejes ünnepi kancsó Egyiptomból,  
Szávay Edit hagyatéka, 1995

Festett ünnepi kancsó Egyiptomból,  
Szávay Edit hagyatéka, 1995

Fotók: Sarnyai Krisztina