Etióp keresztek

Szöveg: Régi Tamás

Fotó: Sarnyai Krisztina

Az Afrika szarván fekvő Etiópiában már az i. sz. 4. században megvetette lábát a kereszténység, majd fokozatosan kiszorította az Akszúmi Birodalom területén élők ázsiai és afrikai elemekkel vegyes hitvilágát. A legenda szerint két szír hajótörött jutott el az akszúmi királyi udvarba, s ott egyikük, Frumenciusz segített az akkor még gyermek Ezana király nevelésében. Hatalomra kerülése után az új uralkodó Egyiptomba küldte Frumenciuszt Alexandriai (Szent) Atanázhoz, akitől az etiópok a kopt egyház áldását kérték. Atanáz végül magát Frumenciuszt szentelte fel püspökké, aki Etiópiába visszatérve nekikezdett az ország keresztény alapokon való megszervezésének. Innentől számíthatjuk a keresztény etióp államiság létrejöttét. Egészen a 20. századig az egyiptomi kopt egyház jelölte ki az etióp püspököket. 

Az etióp liturgia és naptár is az alexandriai kopt ortodox egyház hagyományait követi. Jelenleg Etiópiában (és Eritreában) 2014-et írnak, az újév kezdete szeptember 11-ére esik. A napfordulókon alapuló időszámításban évi négy-öt nap egy külön, tizenharmadik hónapot tesz ki az évben – innen ered az ország egyik turisztikai szlogenje, a „13 hónap napsütés”.

Bár az időszámítás a kopt tradícióhoz igazodik, az etióp ortodox tawehedo, azaz egységes egyház sajátos szimbólumrendszert tudhat magáénak. Ennek egyik legfontosabb eleme a tabot, amely a frigyládát jelképezi és minden etióp templomban megtalálható, a másik pedig a kereszt. Keresztábrázolások már jóval a kereszténység i. sz. 4. századi megjelenése előtt léteztek a mai Etiópia területén: a főleg egyenlő szárú görögkereszt-formák a mai napig láthatók szent helyek falain és egyéb felületeken.  

Az elmúlt közel 1600 év alatt ez a szimbólum áthatotta az etióp mindennapokat is: hordják nyakba akasztva, viselik tetoválásként. Az első nagyobb csoportot a nyakban hordott kis méretű keresztek alkotják. Ezek a – főleg puhafából – durván faragott, hagyományosan kék színűre festett díszek a gonosz távoltartására szolgáltak, és egyes források szerint már az 5. századtól használták őket. A második típusba a fémből készült, szintén kis méretű nyakfüggők tartoznak. Ezek feltűnőbbek, anyaguk miatt drágábbak is az előbbieknél, előállításuk bonyolultabb technológiát, komolyabb szaktudást igényel.  

A fa, ezüst, bronz vagy réz alapanyagú kézikereszteket papok, szent emberek használják liturgikus célokra. A 19. századtól sok ilyen tárgy készült a beolvasztott Mária Terézia-tallérokból származó ezüstből is. A kézikeresztek egyik jellemzője, hogy a kereszt alsó szárán egy négyszögletes díszítmény található, amely a frigyládára utal. 

A leglátványosabbak a nagy méretű körmeneti keresztek, amelyeket az összegyűlt hívek előtt ünnepélyesen hordoznak körbe. Az első ilyen ceremoniális keresztek valószínűleg a 12. századból származnak. A körmeneti keresztek alsó szárának végébe textíliát fűznek, amely a megfeszített Krisztus ruhadarabját szimbolizálja.  

Létezik még egy ötödik, különleges fajtája az etióp kereszteknek: a templomok tetején látható, sokszor strucctojásmotívummal kiegészülő típus. A termékenységet jelképező strucctojás egy ősibb szimbólum tovább élése a kereszténységben.  

Az itt látható nyakba való keresztek Gajdács Mátyás ornitológus, madárpreparátor gyűjtéséből származnak a 20. század elejéről. Gajdács kalandos sorsú magyar utazó volt, aki 54 évet töltött Etiópia területén. Dolgozott szafarivezetőként, preparátorként és állatbefogóként, természettudományos gyűjtéseit magyar és nemzetközi múzeumoknak adta el. A budapesti Néprajzi Múzeumban található keresztgyűjteményt 1968-ban vette meg az intézmény Gajdács özvegyétől. A sárgarézből készült kézikeresztet Csekme Pálné vásárolta Etiópiában, az 1980-as évek elején.

 

Kézikereszt NM 83.33.2

Etiópia, 1950-1970

Nyakba való kereszt NM 67.76.11

Nyakba való kereszt NM 67.76.18

Nyakba való kereszt NM 67.76.36

Etiópia, 20. század első fele