Díszkorsó Tatáról

Szerző: Bulcsu László
Fotó: Szász Marcell

A 2024-es év első hónapjának műtárgya új szerzemény: egy rendkívüli méretekkel rendelkező és egyedi díszítésű tatai díjnyertes díszkorsó. A mestermunkát a tatai fazekasság történetét feldolgozó Körmendi Géza nagyapja, Körmendy János készítette 1890-ben. Unokája Körmendy Jánost kevéssé ismert tatai fazekasként írja le. A párját ritkító alkotás készítésének oka nem tisztázott, de a családi hagyomány szerint a korsó érmet nyert az 1896-os milleniumi kiállításon. A korsó tavalyig az örökösök tulajdonában volt, több kiállításon szerepelt és szakirodalmi reprezentációja is jelentős. 

A díszkorsó kiemelt figyelmet kap Körmendi Géza a témával foglalkozó, 1965-ben és 1988-ban megjelent munkáiban. Az előbbiben stilizált ábrázolással és rövid felirattal látható. Az utóbbi összefoglalójában a személyes gyerekkori kötődés említésével, miszerint a szerző növekedését a család tulajdonában lévő korsóhoz mérték. A Magyar néprajzi lexikon ötödik kötetében, amelyet időben a két monográfia között adtak ki, a tatai korsó illusztrációként szerepel. Képaláírása több szempontból is hibás: egyrészt a készítés idejét 1896-ra teszi, vagyis összekapcsolja a milleniumi kiállítással, másrészt lelőhelyként a Néprajzi Múzeumot jelöli meg, ami nemcsak a mostani ajándékozás miatt, de a tárgyleírásban felsorolt, a korsó fenekén olvasható jelölések miatt sem valós. A korsóról pontos leírást a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményeit bemutató 1995-ös kiadvány ad. A tárgy szerepelt a múzeum 1995-ben megnyitott A tatai fazekasság című időszaki kiállításán, illetve 2000 és 2017 között az állandó kiállításban volt megtekinthető. Ezt követően került vissza a családhoz, 2023-ban pedig az örökösök kérésére a Néprajzi Múzeumba.   

A hasas korsó a formától eltekintve mindenben túlszárnyalja a szokványosan vízhordásra használt ún. határi csörgős korsókat. Magassága nagyjából 73 cm, ennek legfeljebb 60-65 százalékát érik el más tatai korsók. Szájának átmérője 9,5 cm, a fenéké 25 cm. Az edény a tatai fazekasság jellegzetes díszítőjegyeit mutatja, mégis egyedi, mert a határi korsókra Körmendi Géza 1965-ös monográfiája szerint éppen a visszafogott díszítés, a szerény festés és mázazás jellemző: „Mázas edényekre a máz alá fehér festékkel alapot festenek, hogy eltakarja az agyag színét. Egy kivétel, a határi korsó. Ennek a szája és a csűcse van megmártva festékbe. Mázzal is csak ezeket a részeket vonják be.” Ehhez képest Körmendy korsója a fenekén kívül mindenütt fehér festékkel fedett, díszítése kidolgozott és szimmetrikus. A testet hat egyenes vonalú, kék behúzásos és zöld nyúlfüles koszorúminta övezi, amelyek között levélmotívumok futnak körbe. A test és a nyak összedolgozásánál hasonló, de kevesebb kék vonásból álló és alsó felén elnyújtottabb koszorú. Belül itt található a korsókra jellemző rostély és a tisztítást szolgáló csörgők. A nyak közepén folytatódik a levélminta, a száj-nyak-fül találkozásnál szintén koszorú fut és a száj alatt levélminta zárja a díszítést. A fülön öt, a szakirodalomban margarétamintának nevezett virágábrázolás látható, amelyek közül a középső az ivócsecset veszi körbe. A fül végénél koszorús mintában karcolt felirat áll: „Tata 1890/ Körmendy/ János”. A készítés dátuma egyértelműen kiolvasható. Az edény fenekén három, egymástól jól elkülönülő, kézzel írt jelölés: K-5, lesatírozott 76.87.1, valamint 77.17.45 látható. Az utóbbi kettő leltári számnak tekinthető, mivel beleillik a 20. század derekától használt magyarországi múzeumi leltározási gyakorlatba. A két szám a tatai múzeum egykori, félbemaradt gyűjteményezési szándékát feltételezi. 

Körmendy János díszkorsója több szempontból is „hasznos tagja” a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményének. Egyedi mérete és díszítése ellenére is beleillik a tatai fazekasság reprezentációjába, a gazdag tárgyéletút pedig számos kiállítási lehetőséget nyújt.