author: István Csupor

Guild Pottery

Catalogi Musei Ethnographiae 16.

Néprajzi Múzeum, Budapest, 2010, 231 p.

Bilingual (Hungarian- English)

5,300 Ft
Add to Cart

This product was added to the Cart.

View Cart

A céhek a hagyományos kézművesség érdekvédelmi szervezeti voltak, amelyek az élet szinte minden területét megpróbálták pontosan szabályozni, és sokáig fontos szerepet játszottak a kézművesipar magas színvonalának megőrzésében. A történeti Magyarországon a céhek virágkora a 17-19. századra tehető. A középkor folyamán is lehettek céhek, de az írásos dokumentumok jó része megsemmisült, a régészeti leletek ugyanakkor nem egyszer a szakmák magas szintű ismeretéről tanúskodnak.

A magyarországi iparok az 1872-es új ipartörvényig egyértelműen kézműves jellegűek voltak. A rendkívül magas színvonalú kézműves tudás a céhszervezeteken belül mindvégig meghatározónak bizonyult, és sokáig a hazai ipar élvonalát jelentette.

A céhek mindennapjaira és ünnepeire világítanak rá a céhes használatú kerámiák is. A tárgyi emlékek mellett a céhekre vonatkozó írásos dokumentumokat (privilégiumok, céhlevelek, kiváltságlevelek, szegődtető könyvek stb.) is segítségül hívtuk, hogy a céhkorsókat minél pontosabban meg lehessen határozni.

A céhek által használt egyéb tárgyak - a céhláda, a pecsét, a behívótábla, a zászló stb. - mellett a közös ünnepeken használt, borivásra alkalmas cserép korsó- és kancsófélék is a céhemlékek körébe tartoznak. A többi tárgyi céhemlék (pecsét, behívótábla, láda, zászló) jellegében és egész megjelenésében sok nemzetközi vonást hordoz, a céhes kerámiák ugyanakkor helyi sajátosságaikkal, népi díszítő motívumaikkal, nemzeti nyelvű felirataikkal csak a Kárpát-medencére jellemzőek. Az egyes mesterségek jelképei és a szövegek olyan plusz információkat adnak a céhekre vonatkozóan, amire Európában nincsen máshol példa: ez hungarikumnak számít. A céhkorsók hihetetlen változatos és izgalmas világa elsősorban a 18-19. századnak állít emléket, noha természetesen az egyes gyűjtemények őriznek ennél korábbiakat is.

A céhkorsókból a céh tagjai az ünnepeken, összejöveteleik alkalmával bort ittak, nem egyszer meglehetősen mértéktelenül. Ez ellen léptek fel Mária Terézia rendeletei, de megfékezni a kialakult szokást eléggé nehezen lehetett. (Némelyik céhedény felirata is árulkodik az ivási szokásokról.) Összesen 186 cserépedény került bele a katalógusba, amelyek közül szigorúan véve 141 kerámia tartozik a céhes gyökerűek közé, valamint 11 mesterremek. A céhkancsók közül egy származik a 17. századból (1625), 57 a 18. századból, a 19. századot 83 céhedény képviseli. A céhes kerámia nagyobb része tehát a 19. századból való. 26 kerámia a céheket mintául vevő szervezetek használatában volt.A Dunántúl jelentős darabszámmal van képviselve a használat helye alapján (63), a Felföldhöz köthető tárgyak száma (26), az Alföld és Erdély (9 és 11 darab) ugyanakkor jelentősen elmarad a másik két terület mögött, amelyben részben a terepmunka lehetőségeinek szűkülése is szerepet játszhatott.

Mindent összevetve a céhes kerámiák a céhek életének rendkívül informatív, igen szép, művészi színvonalában is kiemelkedő darabjai, amelyek a céhes élet kevésbé ismert jelenségeire is rávilágítanak.