Megvagyunk! – műtárgyak egykor és most

Múzeumi kirakós

Megesik, hogy több évtized, évszázad során a múzeum ugyan megőrzi a tárgyakat, viszont szem elől téveszti azok identitását, a róluk való tudást. Azonban – és ez talán a muzeológusi munka egyik legizgalmasabb része – ezek a tudások a múzeumban lévő többi tárgy, fotó, kézirat és egyéb adat(hordozó) segítségével sokszor rekonstruálhatók. Erre teszek most kísérletet egy a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található gyermekjáték kapcsán.



A szóban forgó tárgy egy feltételezhetően hársfából készült ördöglakat. Finom faragású, nyele a markolatot leszámítva végig bütykös díszítésű, 15 sorban 8-8 kis bütyökkel, alatta-felette karimával. Az ördöglakat feje – ami a játék lényegi része – úgy épül fel, hogy a központi elemet tíz, egymáshoz furfangosan illeszkedő, kampós végű fadarab veszi körül egy buzogányszerű formát alkotva. Hasonló tárgytípussal találkozhatunk a mohácsi busójárásokon is. Azoknak a tollas buzogányoknak is – az itt vizsgált ördöglakattal egyező módon – az a különlegessége, hogy darabkáikat csak megfelelő logikai rendben lehet összeilleszteni. Ezért néhány helyen a tárgytípust furfangolónak is nevezik. Az ilyen típusú ördöglakatokhoz nagyon hasonlítanak azok a csörgők, amelyeket ugyanígy apró elemekből, megfelelő logika szerint kell összeilleszteni, viszont közepük üreges, így csörgőként funkcionálhatnak. Ezek is szép számmal képviseltetik magukat a gyűjteményben – aminek még fontos szerepe lesz tárgyvizsgálatunk során.



A szóban forgó ördöglakatunk 2006-ban kapott leltári számot, egy raktárrendezéskor került elő mindenféle adat vagy információ nélkül. Viszont a Néprajzi Múzeum Csillag utcai épületébe készült egykori állandó kiállítás képeit nézegetve az egyik enteriőr fotóján feltűnt pontosan ugyanez a tárgy. A kiállítás 1898 és 1906 között állt, tehát a felvétel is ebben az időszakban készülhetett. Így indult a nyomozás: volt egy néma tárgyunk és egy nagyjából 110 éves fényképfelvétel, amelyen szerepel.


Először ellenőrizni kellett az összes 1898 előtt múzeumba került tárgyat, hogy szerepel-e köztük ördöglakat, buzogány vagy csörgő, illetve, hogy van-e köztük olyan leltári szám, amelyikhez ma már nem tartozik tárgy. Egyedül az 5333-as leltári számú csörgőt találtam, amely 1893-ban érkezett a múzeumba, kapott egy leltári számot, majd egyetlen későbbi revízió során sem került elő. Ez arra utal, hogy a tárgy vagy elveszett, vagy elvesztette leltári számát – identitásának hordozóját, azonosítóját.
A nyomozás következő szakaszában megnéztem, hogy ez milyen gyűjtésből és milyen tárgyakkal együtt került a múzeumba. 1893-ban egy Brinza Mária nevű gyűjtő Bács, Fejér, Gömör, Torontál megyékből és a Mátravidékről hozott be tárgyakat az 5333-as ismeretlen csörgővel együtt. A tárgyegyüttesben szerepelt egy másik csörgő is Gömörből, amelyet a szokásgyűjtemény raktárában pont a vizsgált ördöglakat mellett tárolunk. Ez a csörgő szintén szerepel a Csillag utcai kiállítás enteriőrfotóján, közvetlenül az ördöglakat mellett.
Tovább vizsgálva a fényképet, sikerült beazonosítani a női és férfi alak közt álló guzsalyt is, amely szintén ugyanebből az 1893-as gyűjtésből került a múzeumba Mátravidékről. Az alakok mögött található falióra ugyancsak azonosítható, 1896-ban került a múzeumba Nógrád megyéből. Ez az évszám pedig különösen fontos segítség a nyomozásban, mert ez az Ezredéves Kiállítás Néprajzi Falu kiállításának dátuma, amikor több ezer néprajzi tárgyat gyűjtött és állított ki a Néprajzi Múzeum.
Az Ezredéves (Millenniumi) Kiállítást és a néhány évvel később elkészült Csillag utcai állandó kiállítás tervét is Jankó János állította össze. A kiállítási enteriőr fotó, a beazonosított tárgyak származási helye,  a háttérben látható gömöri textíliák és a babák viselete alapján egyértelműen megállapítható, hogy egy palóc enteriőr látható a képen. A Csillag utcai állandó kiállítás tervezetében egyetlen palóc vitrin terve szerepel: a sóshartyáni. A fényképen szereplő enteriőrrel azonosítható vitrinterv leírása a következő: két női alak, az egyik fehér ünneplőruhában fején csinált virágokkal, a másik palóc menyecske rókamentében, köztük egy férfialak gatyamadzagjába dugott slingolt kendővel.  Ugyanakkor a leírás csak a viseletbe öltöztetett figurákról szól, a körülöttük lévő többi tárgy itt nem szerepel. A hiányzó tárgyakat keresve a Néprajzi Falu ismertetőjében  a következőt találtam: a palócokat képviselő házat (8-as számú) Kishartyánból választották, berendezését a környék több településéről és portájáról gyűjtötték vagy ajánlották fel a megyék, míg a házban szereplő figurákat sóshartyáni viseletbe öltöztették, többek közt ott is szerepelt a menyecske rókaprémes bundában. Egy másik ismertetőben  az is szerepel, hogy a ház hátsó szobájában kerültek bemutatásra a gyermek járásához-keléséhez és gondozásához kapcsolódó tárgyak, csakúgy, mint a Csillag utcai képen is látható tengelye körül forgó járóka, amelyen keresett ördöglakatunk lógott!
Minden gyermekélethez kapcsolódó tárgy, ami a fotón közvetlenül körülveszi keresett tárgyunkat, szerepelt a Millenniumi Kiállításon, de csak az 5333-as számú csörgő az, ami hiányzik, így nagy valószínűséggel, a sok formailag valóban hasonló, ámde csörgőként funkcionáló tárgyanalógia miatt  ez az „adatvesztett” ördöglakatunk!
A tárgy tehát amellett, hogy a külső vonásai alapján egy jól leírható ördöglakat, kutatásunknak köszönhetően egy kicsit megint közelebb került régi jelentéséhez és bekerüléskori identitásához.

Foster Hannah Daisy