Szerző: Tasnádi Zsuzsanna

Ácsolt fatornyok - védelmező templomok

Válogatás a Néprajzi Múzeum grafikáiból, fényképeiből

Kamarakiállítások

Néprajzi Múzeum, Budapest, 2013, 64 p.

1 490 Ft
Kosárba teszem

A termék kosárba került.

Kosár tartalma

A kiállításon szereplő alkotások épített örökségünk egy-egy fontos helyszínét mutatják be, református, katolikus, unitárius, görög katolikus, ortodox templomokat, haranglábakat, a soknemzetiségű és sokvallású Erdélyből.
Az 1880 és 1920 között készült akvarellek, tollrajzok, ceruzarajzok, külső és belső helyszíni felvételek egyrészt a dokumentálás, másrészt a művészi megörökítés eszközeivel élve, nemcsak a szakrális épületeket, hanem a hozzájuk tartozó közösségeket továbbá a templomokban található berendezéseket, tárgyakat, is megjelenítik.
A dokumentálások nagy része a rajztanárok tevékenysége nyomán született, hiszen a 19. század második felétől a műemlékvédelmi és néprajzi anyag gyűjtőinek és feldolgozóinak jelentős része közülük került ki. Az alkotások másik részét grafikusok, festőművészek készítették, akik szintén a magyarság kulturális kincseinek megörökítését célozták meg.
A kiállításban szereplő alkotások Erdély különböző tájegységeire kalauzolnak, kalotaszegi, mezőségi és szilágysági fatemplomokat, székelyföldi vártemplomokat és szászföldi erődtemplomokat mutatnak be. A 20. század elején a művészek és az építészek a paraszti építészet formavilágát emelték ki, mutatták be és alkalmazták újra az építészetben. Az új építészeti stílus alapját Erdély népi építészetében találták meg. Ebben nagy szerepe volt Kós Károlynak, aki építészként formát és tartalmat egyaránt a népi kultúrából merített, figyelembe véve a táji-nemzeti sajátosságokat.
A képzőművészek, építészek egyaránt erdélyi tanulmányútra mentek, ahol az erdélyi viseletek, szokások, épületek és népművészeti tárgyak világával ismerkedtek meg. Több festőművész és rajztanár vállalt szerepet Malonyay Dezső A magyar nép művészete című, 1907-1922 között megjelenő kötetek illusztrálásában is. A kiadványban Huszka József, Szinte Gábor, Telegdy Árpád rajztanárok dokumentáló munkáit, Edvi Illés Aladár és Hende Vince művészek alkotásait, valamint Makoldy József és Szinte László építész-rajzolók alkotásait láthatjuk. A korabeli levelekből, dokumentumokból jól látszik, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya támogatta a dokumentáló jellegű helyszíni gyűjtéseket, így került a Néprajzi Múzeumba a kiállításban szereplő képek többsége.
Az alkotók művei, a festmények és a helyszínen készült grafikák megmutatják, hogy kellő hozzáértéssel és felkészültséggel, a dokumentálás (rajz, fotó, leírás) eszközeivel nagyon fontos művelődéstörténeti munkát végeztek. Átépített és lebontott templomok, haranglábak, mára már elkallódott templomi berendezések, képeit és rajzait is az utókorra hagyományozták.