|
1999. május 21 - 1999. szeptember 24. |
Helyismeret | |
 |
Az eddigi kutatások tapasztalataira támaszkodva a kutatók
ma úgy látják, hogy a népi lakáskultúra minden korban akár az egyes darabok
készítésének helyét, korát vagy a készítő személyét, kvalitásait tekintve,
akár a bútorformákat nézve vegyes összetételű. Ezt neveztük a tematikában
a valóság jobb megközelítésének, a tudományos kijelentés tényét pedig –
noha rokon gondolatok már a századforduló óta rendszeresen kísértettek
– a valóság elfogadásának.
„A… bútorok közötti arányok természetesen szüntelenül változtak, és… mindinkább a céhes mesteremberek műhelyéből kikerülő, majd pedig a gyáripar által kínált áru felé tolódtak el. Ám… végül is szinte a legutóbbi időkig megmaradt a mezővárosi és a falusi szobákban… a vizsgázott asztalosmestertől és a meghatározott tárgykörre szakosodott háziiparostól előállított bútorfélének, nemkülönben az ügyes kezű ezermester által faragott, valamint a házilag barkácsolt példányoknak a szoros egymásmellettisége. …egyazon lakótérbe került össze a máshonnan beszerzett bútor a helybeli származásúval, a városi eredetű a falun készülttel…” K. Csilléry Klára: Bútorművesség. In Domonkos Ottó (főszerk.)
– Nagybákay Péter (szerk.): Kézművesség. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó,
483. p. /Magyar Néprajz III. Anyagi kultúra 2./
További információért kattintson a képekre! |
