|
|
A néprajzi muzeológia az első jelentős lökést a millenniumi
kiállítás néprajzi falujához szervezett gyűjtés révén kapta. A beérkezett
berendezési tárgyak között ma 48 széket tartunk nyilván, ebből 44 deszkatámlájú
szék. Ilyet gyártatott már 1893-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának
őre is Torockón. Az 1. világháború kitöréséig bekerült 98 székből 78 deszkatámlájú.
A „parasztszék” elnevezés 1913-ban nyilvántartó kartonon is szerepel.
„A széket szeretik kék alapszínnel bevonni s erre föstik
a díszt, piros, zöld, sárga, fekete s fehér színben. Legtöbbször csak a
szék hátát diszítik így s ha néha az ülőkére is jut diszítés, az csakhamar
lekopik onnan, bizonyítva, hogy oda bizony föstött diszítés nem való. A
székhát aljának közepéről, a szokásos cserépből, vázából indul fölfelé
a leveleket s virágokat hordó inda, kétfelé válván a szívalaku székhátkivágás
körül; a székhát tetején tulipánokban végződik. Egy vistai, asszimetrikus
formájú, némileg barokkos szék közepén vörös rózsácska, két oldalt fehér
s ezek fölött van a szokásos virágcserép, a melyből vörös és zöld levelek
hajlanak lefelé…”
Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. 1. kötet. A kalotaszegi
magyar nép művészete. Budapest, 1907, Franklin Társulat, 157. p.
További információért kattintson a képekre! |