Itt a helyed! Székkiállítás
1999. május 21 - 1999. szeptember 24.
 Helyzetértékelés
A tárgy és használata, valamint a tárgy és jelentése között meglévő összefüggések iránt a néprajztudomány az elmúlt évtizedekben kezdett intenzívebben érdeklődni. A gyűjteményi gyarapodás ezeket a felfogásokat csak kismértékben követte. Ezekben az esetekben a gyűjtő a tárgyválogatáskor a tárgyak segítségével egy életforma, egy kulturális minta, vagy éppen a nemzeti érzés kifejeződésének szemléltetésére (is) törekszik. A teremben látható, látszatra teljesen azonos formájú székek egykori tulajdonosaik számára mind mást és mást jelentettek. Mindegyiknek eltérő a funkciója: fejőszék, morzsolószék, lucaszék, stb.

„A szék elnevezése egyes részeinek méretétől, valamint a szék használatának módjától függ. Méretei alapján a szék lehet kisszék vagy hosszúszék, vagy magosszék. A kisszék rövid ülőlapú (32 cm hosszú) és alacsonylábú (25 cm); a hosszúszék hosszú ülőlapú (40–500 cm is) és alacsonylábú (25 cm); a magosszék pedig hosszú ülőlapú (45 cm) és hosszúlábú (45 cm).
Használatuk szerint ezek a székek újabb nevet kaphatnak. Így lehet a kisszék: fejőszék, lucaszék, vagy más alkalmazásában: kisszék; a hosszúszék viszont lehet: ringő, vízszék, vagy csak hosszúszék; a magosszék: mosószék, ácsszékláb és pusztán magosszék.”
„A fonóházba való kisszéket a legény csinálta szeretőjének...”

Csilléry Klára: A maconkai szék. Ethnographia LIX(1–4). 1948, 149. p.
 
 
 

További információért kattintson a képekre!
Néprajzi Múzeum 1999