A tárgyalkotó népművészetben és a népköltészetben a történelem folyamán mindig megjelentek az aktuális nagy történelmi sorsfordulókkal kapcsolatos alkotások is. A történelemre vonatkozó ismeretek épp e folklór jelleg csatornákon keresztül hagyományozódhattak a nagy tömegek számára még akkor is, ha sohasem voltak függetlenek az iskolában is tanított "hivatalos" történelemtől. Történelmünk nagy alakjain és eseményein végigtekintve azt láthatjuk, hogy a klasszikus értelemben vett (paraszti) folklórban – érthető okokból – az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharccal kapcsolatos anyag a leggazdagabb.

Ma a folklórt már nem tekintjük a letűnőfélben levő hagyományos paraszti kultúra kizárólagos attribútumának, így kiállításunk tárgya kapcsán is fel kell figyelnünk néhány az elmúlt 150 év folyamán több alkalommal is felszínre került folklór jellegű megnyilvánulásra. Ilyennek tekinthetjük például a magyar címer vagy a 48-as nemzetőr karszalag, illetve kokárda későbbi többszöri felbukkanását és jelentésváltozását a nagyobb történelmi sorsfordulók alkalmával (millennium, 1848-as polgári forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója, 1956-os forradalmi események, 1970–80-as évek diák- és ellenzéki megmozdulásai, valamint a rendszerváltás és az azt követő időszak politikai mozgalmai).

A kiállítás tárgyakon, fotóanyagon és az ezeket kiegészít folklórszöveg-idézeteken keresztül sajátos szemszögből mutatja be 1848-49 kultuszának, jelképeinek megjelenését a hagyományos értelemben vett paraszti (tárgyi és szellemi) kultúrában és továbbélését napjainkig.

A múzeumunk gyűjtőkörének megfelelen főleg paraszti környezetből származó tárgyakat mutatunk be, amelyeken díszítőelemként megjelennek az 1848-as forradalom és szabadságharc relikviái, valamint az azt követő időszakban 1848 hőseinek képmásai és a különböző hazafias szimbólumok, mint például a címer, a magyar huszár, vagy a Kossuth-bankó. Ezzel párhuzamosan,  1848–49 emlékezete megjelenik a lakásberendezési tárgyakon, a tisztaszobában elhelyezett dísztárgyakon és képeken, a viseletben, textíliákon, s ugyanezt képviselik a féltve őrzött 48-as családi relikviák is. 
A szabadságharc hőseinek, mindenek előtt Kossuthnak a portréi nemcsak olajnyomatok, metszetek formájában, hanem a pásztormunkákon, paraszti rétegek számára készült kisipari használati- és dísztárgyakon és egyéb tárgyakon is megtalálhatóak voltak. A paraszti származású alkotók gyakran a sokszorosított formában terjesztett portrékat előképként használva alkották meg a maguk Kossuth-ábrázolásait. Ezeket a tárgyakat gyakran a családi képek között a tisztaszobában helyezték el. 

A szabadságharc emléke igen gyakran a szabadságért való harc, a katonáskodás élményeként maradt meg a népi emlékezetben.  Ennek az emlékanyagnak egyik legjellegzetesebb alakja a magyar huszár. A huszárábrázolások is inkább általános lovaskatona-figurákat jelenítenek meg, amelyek a címerábrázolásokkal együtt szintén rendkívül népszerűek lettek a népművészetben.

A Bach-korszakban és azt követően mind a férfi, mind a női viseletben jelen voltak a nemzeti ellenállás és függetlenség szimbólumai. Így például a férfi kalap-, bajusz- és szakállviselet Kossuth Lajosét utánozta. E jelenségeket fotókon mutatjuk be.

Bizonyos tekintetben e hagyományok folytatásának tekinthetjük a magyar címer vagy a 48-as nemzetőr karszalag, illetve kokárda nagyobb történelmi sorsfordulók alkalmával történt későbbi többszöri felbukkanását és jelentésváltozását is. Ez figyelhető meg például Plohn József hódmezvásárhelyi fényképész portrésorozatán, aki a Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum felhívására 1902-ben mintegy 150 honvédportrét készített.  Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján a még élő 1848–49-es katonák képeiből egy nagy kiállítást kívántak rendezni. E célból fényképészeknek szóló felhívást tettek közzé, hogy az idős 48-as honvédekről díjazás nélkül készítsenek portrékat. A gazdag 48-as hagyományokkal rendelkező Hódmezvásárhelyen a felhívás kedvező visszhangra talált. A kiállításon bemutatott fotók a hódmezvásárhelyi Tornyai János Múzeumban őrzött Plohn– hagyatékból valók.

A kiállítás rendezői úgy vélik, hogy a történelmi ismeretek megrőzésében,  átörökítésében a hivatalos történelemtanítás mellett nagy jelentősége van a kollektív népi emlékezetnek és az ezt reprezentáló tárgyalkotó népművészet, valamint a népköltészet alkotásainak. E gondolatok jegyében készítettük el kamarakiállításunk virtuális változatát, amely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyagi támogatásával készült.