A suba az adatok szerint Kiskunhalason készült 1900 körül. Bálint Lajos a község első gazdája használta Érsekcsanádon templomba járó subának 1930-ig. Gyűjtötte Fél Edit 1958-ban.
 

	Hossza 123 cm, alsó bősége 530 cm. Tizennégy sárgára festett timsós cserzésű, finoman megmunkált, szőrös juhbőrből szabták. Tányér nélküli vállas típus . Keskeny álló gallérja alatt az állat formáját őrző fekete báránybőr lóg. Mindkét válltányérján és az összevarrások aljánál, valamint a háta felső felén színes gyapjúfonallal dúsan kivarrott. A címerek körben a suba alján minden díszben és a felső hímzett részekben helyezkednek el.
	A tárgy állapotára jellemző, hogy az alapbőr több helyen rongyos, szakadozott, nagyobb területek hiányoznak belőle, molyette. Durva javítások voltak több helyen, a szakadásokat nagy öltésekkel, spárgával fogták össze. A hímzés helyenként a molyrágás miatt hiányos. A suba nyakától a hátára lógó lévő fekete egész báránybőr és a gallér teljesen elvesztette a szőrét, alatta szintén szakadás és hiány is volt. A suba restaurálására a kiállítás megnyitásáig kevés idő –  mintegy két hónap állt rendelkezésünkre. A konzultációk során tisztázódott, hogy az alapbőr kiegészítése, konzerválása az elsődleges feladat. Tisztításra, esetleg hímzés kiegészítésre csak akkor kerül sor, ha marad rá idő.
	Az anyagvizsgálat során a timsós cserzés igazolódott (enyhén lúgos közegben az alizarinszulfonsavas nátrium vörös csapadékot ad a timsóban lévő alumíniummal). A kiegészítést lehetőleg azonos cserzésű szőrmés juhbőrrel lehetett volna a legetikusabban megoldani. A szakirodalom (ld. irodalom) felveti a műanyag és a szövés nélküli textíliák (Vetex) használatát a kiegészítésnél. Timsós bőr gyártásával csak néhányan foglalkoznak az országban. Nem találtunk olyan mesterembert, aki a rendelkezésre álló rövid idő alatt ezt el tudta volna készíteni. Mérlegelve a lehetőségeket és a beszerezhető anyagokat, a vlies néven ismert bőrfeldolgozó ipari bélésanyagra esett a választás. Vastagsága, lágysága, enyhe felületi bolyhossága és színezhetősége miatt alkalmasnak tűnt a bőr kiváltására.

A gondot az anyag PVC tartalma okozhatja. A restaurálásban az ilyen tartalmú műanyagok használata nem tanácsos, öregedése, lebomlása során káros anyagok keletkezhetnek. A felmerült probléma szolgáljon tanulságul, hiszen ezek után a kiegészítést néhány éven belül ki kell majd cserélni timsós bőrre.

A durva javítások eltávolításával kezdődött a munka. Ez azért is fontos volt, mert a szakadásokat, a hiányok nagyságát, az esetleges elnyúlásokat felmérni csak a síkban kiterített darabon lehetett. A cikkelyenként kitűzött subáról átlátszó fóliára pontos „térkép” készült. Ennek alapján rögzítettük a ragasztáshoz a szakadt, hiányos részeket rovartűkkel, szőroldalra fordítva a tárgyat. A kiegészítő anyagot direkt típusú textilszínezékkel festettük az eredetit megközelítő színre.

Fóliával bevont kemény polisztirol lapon, a lerajzolt mintának megfelelően rovartűvel tűztük ki a ragasztási helyeket, felületeket. Az elnyúlások miatt a szakadások széleit időnként óvatosan nedvesíteni kellett, majd lepréselni. Így többnyire sikerült a méretváltozásokat kiegyenlíteni. A nedvesítést csak nagyon óvatosan lehetett alkalmazni a timsós cserzésű bőrök vízérzékenysége miatt.

A ragasztáshoz néhány helyen szükséges volt - a szakadások, hiányok mentén- a szőrt néhány milliméter szélességben eltávolítani. A ragasztóanyag kukoricakeményítő : Planatol (polivinilacetát vizes diszperziója) 1:1 arányú keveréke. A szakadás formájának megfelelő vlis szabása után történt meg a ragasztás, ezt követte a hiányok méretének meghatározása, pótlása cikkelyenként. Majd préselés, szárítás következett.

A kiegészítések elérték egy-egy cikkely szélét, ahol a varrásban erősítő bőrcsík (vóc) volt. Ezek közül néhány elnyúlt, ahol már nem tartotta bőrszél. A cikkelyek összevarrásánál erre figyelemmel kellett lenni. A kiegészítő anyagot, a varráserősítőt és a bőrszélt az eredeti öltésnyomok alapján varrtuk össze. A varrócérna anyaga lenfonal. 

A teljesen szőrtelen gallérról és a báránybőrről szabásminta készítése után göndörszőrű gidabőrből pontos méretű másolat készült. Az eredeti öltésekbe behúzott fonal rögzítette az eredetihez. Ugyanez történt az állógallérral is. A kiegészítés esztétikailag emeli a tárgy megjelenését. A szőrét vesztette eredeti anyag így változatlanul megtalálható a kiegészítés alatt. A test és gallér közötti elnyúlást akadályozó bőrcsík elszakadása miatti méretkülönbséget –az eredetivel azonos módon- bőrcsíkkal és a varrás során a bővebb oldal betartásával lehetett kiküszöbölni.
Tisztítást minimális mértékben kapott a tárgy, színtelen radírporral és radírceruzával a kisebb szennyeződéseket távolítottuk el

A kiállítás megnyitásáig hátralévő időben a jó állapotú gyapjúhímzések kiegészítései készültek el, az eredeti színre festett gyapjúfonallal. Különösen a cikkelyekben két félből állóknál volt erre szükség. Nagyobb kiegészítés az alján körben futó kettős nyolcas öltéssorban történt, csaknem teljes hosszban. Szintén esztétikai megfontolásból, ezzel a suba visszakapta karakterét.
 

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy egy kiállíthatatlan, karakterét vesztett suba visszakapta eredetihez hasonló megjelenését, kiállíthatóvá vált. Kiállításunkon a suba egy, a magyar népművészetre jellemző, tipikus presztízstárgyat reprezentált. Restaurálási tanulsága, hogy időhiány miatt olyan anyagból készült a kiegészítés, amelyet a későbbiek során ki kell cserélni. Azonban addig is meggátoltuk egy unikális tárgy további romlását.