Hétköznapok a századfordulón a Néprajzi Múzeumban

Múzeumtörténetünk újabb fejezete

A Néprajzi Múzeum 1894-ben foglalta el első önálló épületét a Kálvin tér közelében, egy Csillag utcai bérházban. A kétemeletes épület két külön bejárattal rendelkezett, így a közönség és a múzeum munkatársai (az ekkor még csak néhány főt számláló állomány) külön tudták megközelíteni. A ma is - a Lónyay és a Gönczi Pál utca sarkán -  álló épület kedvező adottsága volt, hogy mindkét utca felé néztek ablakai, így a kiállítási termek többsége természetes fénnyel rendelkezett.

Valamelyik második emeleti helyiségéből készülhetett az a felvétel, amely a Lónyay utca, Királyi Pál utca és a Vámház körút kereszteződését ábrázolja. Hétköznapi utcakép a századfordulós Budapesten is lehetne a címe: a Lónyay utcába a Kálvin tér felől villamos sínek kanyarodnak, a kereszteződésben lovaskocsi, villamos találkozik, különféle korú, öltözetű emberek igyekeznek céljuk felé vagy éppen várakoznak. Egy másik perspektívából  Klösz György (fényképész, festő, a magyarországi városfotózás úttörője)  is megörökítette a Lónyay utca Gönczi Pál utca kereszteződését az 1897 és 1902 közötti időszakban.
Az archív felvételen a főszereplő a Néprajzi Múzeum épületével szemközt emelkedő Ipari rajziskola, azonban a hétköznapi utcaképet is megjelenítő fotó jobb szélén, árnyékban felismerhető a Néprajzi Múzeum épülete, amelynek földszintjén egy fűszerkereskedő boltja állt.
A századforduló időszakában a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályaként működő Néprajzi Múzeumnak Jankó János volt a vezetője, aki ebben az épületben lakott. 1894-ben még csak két utcai és három udvari szobában rendezték be a magyar anyagot, majd ezt folyamatosan bővítették a magyar és a nemzetközi tárgycsoportokkal, ajándékokkal, gyűjtésekkel.  Jankó koncepciója alapján készült el a Néprajzi Múzeum első állandó kiállítása a Csillag utcai épület immár 32 szobájában 1898-ban.

Az épület második emeletén volt látható a magyar, míg az első emeletén kapott helyet a nemzetközi anyag. 1905-1906-ra az épületet a Múzeum kinőtte, emellett komoly terhet rótt a költségvetésére az eredetileg bérlakásokból álló épület magas bérleti díja. Ezért használta ki Jankó János korai és váratlan halála után az új igazgató, Seemayer Vilibáld a Városligetben kínálkozó lehetőséget. A Kereskedelmi Minisztérium kezelésében levő Iparcsarnok keleti szárnyát kapta meg a Múzeum ideiglenes jelleggel néhány évre. Az épületbe való átköltözéshez az első állandó kiállítást is le kellett bontani, amit egy fénykép is érzékletesen dokumentált az utókornak.

Granasztói Péter