Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A múzeumok világnapján nemcsak új játék indul, új kiállítás nyílik, új könyv jelenik meg a Néprajzi Múzeumban, hanem ezen a napon derülnek ki a múzeum közösségi kampányának eredményei is. A közönség hónapokon át szavazhatott arra, mely tárgyak legyenek a gyűjteményi kiállítás „kötelező darabjai”, azok a műtárgyak, amelyeket szerintük mindenkinek látnia kell. A kampány a látogatókat partnerként vonta be a múzeumi gondolkodásba: ők választhatta ki azt a TOP 10-es útvonalat, amely ezentúl gyors és élményszerű tájékozódást kínál majd a rövidebb látogatásra érkezőknek is. A szavazás során 272 online és személyes voks érkezett. A nyolc tematikus egység győztes tárgyai között szerepel többek között a templombajáró ünnepi ködmön, a kalotaszegi tisztaszoba szekrénye, az ember alakú méhkaptár, a torockói falitéka, a perzsa táblakép, a tekerőlant, a sóvirágból kötött seprű. Messze a legtöbb szavazatot a mongóliai sámánnő kabátja kapta. A közönség által kiválasztott tárgyak mellett a gyűjteményi kiállítás nyitó és záró tárgya – a lucaszék és a viseletes baba – is bekerül a TOP 10-es válogatásba.
A látogatók választották ki a gyűjteményi kiállítás TOP 10 műtárgyát
Melyik az a műtárgy, amelyet mindenkinek látnia kell a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításában? Egy különleges közösségi kampányban most maguk a látogatók adhatták meg a választ. A múzeum gyűjteményi kiállításának első születésnapjához kapcsolódva hónapokon át tartó szavazás zajlott, amelynek eredményeit a múzeumok világnapján hozzák nyilvánosságra. A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása másfél éve nyílt meg új épületében: nyolc tematikus egységben, több mint 3600 műtárgyon keresztül mutatja meg, hogyan kapcsolódnak össze emberek, tárgyak, történetek és kultúrák a világ különböző pontjairól. A múzeum most arra kérte látogatóit, hogy ne pusztán nézőként, hanem aktív résztvevőként kapcsolódjanak a kiállításhoz, és válasszák ki saját „kötelező darabjaikat”.
A „Gyűjteményi kiállítás TOP 10” kampányban a közönség nyolc szekció műtárgyai közül szavazhatott kedvenceire online és személyesen. A kezdeményezés célja nem egyszerű rangsor felállítása volt, hanem annak megmutatása, hogy ugyanaz a kiállítás mennyire eltérő módon szólíthatja meg a látogatókat: van, akit egy különleges viselet története érint meg, mást egy távoli kultúrából származó tárgy, egy hangszer, egy használati eszköz vagy éppen egy műalkotás ragad magával.
A szavazás 2025 októberében indult, és 2026 márciusáig tartott. Ez idő alatt összesen 272 személyes és online szavazat érkezett. A közönség által kiválasztott nyolc műtárgy mellé a múzeum két ikonikus darabot – a lucaszéket és a viseletes babát – is hozzáadott, így áll össze a Néprajzi Múzeum új TOP 10-es műtárgyválogatása.
Az eredmény nemcsak egy lista lesz: a kiválasztott tárgyakból egy gyorsan bejárható, élményszerű útvonal készül, amely elsősorban azoknak a látogatóknak segít majd, akik rövidebb idő alatt szeretnének átfogó képet kapni a gyűjteményi kiállítás legemlékezetesebb darabjairól. A kampány jól illeszkedik a Néprajzi Múzeum törekvéséhez, hogy a látogatókat partnerként vonja be a múzeumi gondolkodásba. A közönség nemcsak szemlélője, hanem alakítója is lehet annak, hogyan születnek meg a kiállításokhoz kapcsolódó új nézőpontok, ajánlott útvonalak és közösségi történetek.
Templombajáró ünnepi ködmön Észak-Magyarország, 1898 Leltári szám: NM 65.140.858
A juh szőrös bőréből készült, gazdagon díszített ködmön a paraszti viselet egyik legértékesebb darabja volt. A Heves megyei Átányban gyűjtött női ködmönt Győr Gábor szűcs készítette keresztleányának, Kövesdi Jánosné Dorogi Zsófinak, aki még az 1920–30-as években is viselte a templomban. A ködmön generációkon át öröklődött, miközben a 20. század közepére fokozatosan kikopott a falusi viseletből.
Kalotaszegi tisztaszoba szekrénye Inaktelke, 1966 Leltári szám: 2006.40.13
A háromajtós, festett kelengyeszekrény Diósi Kati számára készült konfirmálására, amely után a helyi hagyomány szerint a lány már férjhez mehetett. A szekrényben ünnepi ruháit és textíliáit tartotta. A bútort Fazakas Kalló Pali János asztalos készítette, a festést felesége, Tárkányi Gyuri Ilona végezte. A szekrény a kalotaszegi tisztaszoba világát és a családi öröklés történetét is megidézi.
Ember alakú méhlakás Felsőtóti, 19. század Leltári szám: 85374
Az első pillantásra szobornak tűnő tárgy valójában figurális méhlakás. Az ember alakú köpük ritka tárgytípusnak számítanak a magyarországi gyűjteményekben, inkább a mai Szlovákia, Lengyelország és Kelet-Németország területén voltak elterjedtek. A nőalakot formázó méhlakást egyetlen fatörzsből faragták, jobb kezében tartott kancsója egyben a méhek röplyuka is. A tárgy a német telepesek világát és a méhészet különleges tárgykultúráját idézi meg.
Falitéka a millenniumi kiállítás néprajzi falujából Torockó, 1893 Leltári szám: 5492
A festett falitéka az 1896-os millenniumi kiállítás néprajzi falujának egyik berendezési tárgya volt. A torockói bútor a 19. század végi magyar népművészet reprezentatív darabjaként került a múzeumba, és jól példázza, miként váltak a paraszti enteriőrök a nemzeti reprezentáció részévé.
Táblakép: Leyla és Magnún újra találkozik a Paradicsomban, vadállatok között Perzsia, 19. század második fele Leltári szám: 106711
A festett, lakkozott papírmasé táblakép a perzsa kultúra egyik legismertebb szerelmi történetét ábrázolja. Leyla és Magnún története évszázadokon át meghatározó témája volt a perzsa irodalomnak és képzőművészetnek. A 19. században az ilyen festmények kedvelt emléktárgyak és díszek voltak, amelyeket egyszerű hordozókra festettek családi műhelyekben.
Tekerőlant Szentes, 1895 Leltári szám: 134984
A tekerőlant a magyar népzene egyik legkülönlegesebb hangszere, amely egyszerre alkalmas dallam- és ritmuskíséret megszólaltatására. A hangszer az Alföldön terjedt el leginkább, különösen a tekerő–klarinét párosítás vált ismertté. A kiállított darabot Busi Ferenc készítette 1892-ben. A hangszer a népzenegyűjtők figyelmét is korán felkeltette: Bartók Béla már 1906-ban gyűjtött szentesi tekerőstől.
Mongol sámánkabát Ulán Úl, 1930-as évek Leltári szám: 60.96.19
A fehér textilből, rénbőrrel, tollakkal és fémfüggőkkel díszített sámánkabát Güngiin Galiin darhat mongol sámánnőé volt. A ruhán látható fémfigurák és állatbőrök a segítőszellemeket jelenítik meg, miközben védelmet biztosítottak a sámán számára. A kabát egy olyan korszak emléke is, amikor a szocialista diktatúra üldözte a vallási gyakorlatokat, a távoli közösségekben azonban tovább éltek a sámánrítusok.
Sóvirágból kötött seprű Qirmizi Qasaba falu, Azerbajdzsán, 2018 Leltári szám: 2018.195.7
A seprű a világ szinte minden kultúrájában megtalálható, a mindennapi élet egyik legegyszerűbb és legegyetemesebb eszközeként. A sóvirágból kötött darab különlegessége, hogy olyan növényből készült, amely gyakran csak temetők vagy elhagyott területek élővilágában marad fenn. Így a seprű egyszerre hétköznapi használati tárgy és ritka növénykultúrák hordozója.
Lucaszék Vál, Közép-Dunántúl, 1867 Leltári szám: 108519
A boszorkányok felismerésére szolgáló, kilencféle fából készített mágikus tárgy a gyűjteményi kiállítás egyik nyitó darabja. Egyszerű, házi készítésű kis szék, amelyet használata után meg kellett volna semmisíteni. A váli pap azonban felismerte tudományos jelentőségét, ezért megőrizte. A lucaszék története jól példázza, miként válhat egy hétköznapi tárgy a néprajzi gondolkodás és múzeumi gyűjtés fontos dokumentumává.
Viseletes baba Gombos
A viseletes baba nem része a tradicionális paraszti tárgykultúrának, mégis fontos lenyomata egy modernizálódó faluközösség önképének. A gombosi asszonyok ezekben a babákban saját fiatalkori viseletüket és identitásukat őrizték meg, miközben a helyi tánccsoport folklórfesztiválokon képviselte a közösséget. A díszbabák az 1970–80-as években voltak különösen népszerűek, mára azonban egyre ritkábban találhatók meg a háztartásokban.
A TOP 10-es útvonalat a látogatók hamarosan tárlatvezetéssel és audioguide-dal is bejárhatják!