Akadémiai doktori védés: Gyarmati János a Néprajzi Múzeum kialakulásáról

Summa cum laude minősítéssel védte meg akadémiai doktori értekezését 2026. április 28-án Gyarmati János a Magyar Tudományos Akadémia Humán Tudományok Kutatóházában tartott nyilvános vitán. A „Xántus János és a hazai néprajzi muzeológiai kezdetei” című munka a magyar néprajzi muzeológia kialakulásának egyik alapvető kérdéskörét vizsgálja. A doktori eljárás hivatalos bírálói Csorba László, Nagy Zoltán és Mészáros Csaba voltak. (A bírálóbizottság további tagjainak felsorolása az MTA doktori eljárás hivatalos felületén érhető el.)

A disszertáció egyik legfontosabb eredménye, hogy átfogó módon tárja fel a Néprajzi Múzeum létrejöttének történeti hátterét, az odavezető intézményi és tudományos folyamatokat, valamint a múzeum első korszakát, amely Xántus János nevéhez köthető. A kutatás középpontjában annak bemutatása áll, hogy miként jött létre a magyar néprajzi muzeológia a 19. század második felében, a néprajz, a természettudományok és az iparművészet metszéspontjában. A disszertáció részletesen elemzi azokat a tudománypolitikai és gyűjteményszervezési döntéseket, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeumon belül az Ethnographiai Osztály megalapításához vezettek. A munka különös hangsúlyt fektet azokra a személyekre – köztük Eötvös József, Pulszky Ferenc és Rómer Flóris –, akik meghatározó szerepet játszottak a hazai múzeumügy irányváltásában, valamint arra a folyamatra, amelynek során Xántus János vált azzá a kulcsszereplővé, aki képes volt a korszak új tudományos és gyűjtési elvárásainak megfelelni.

Gyarmati János kutatása források széles körére támaszkodik: hazai és nemzetközi levéltári anyagokra, kéziratos dokumentumokra, korabeli sajtóra, valamint több múzeum gyűjteményi és adattári forrásaira. A különböző forrástípusok összevetése lehetővé tette a Xántus-életmű és gyűjtőtevékenység újraértékelését, valamint számos korábban tisztázatlan részlet feltárását.

A disszertáció lényegi megállapítása, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményi struktúrájának alapjai már a Xántus által fémjelzett korai időszakban kirajzolódtak: a hazai és Európán kívüli gyűjtemények együttes kezelése, valamint a néprajzi tárgyak tudományos értékének felismerése ebben az időszakban vált meghatározóvá. Gyarmati János munkája jelentős hozzájárulás a magyar néprajztudomány és muzeológia történetének kutatásához, és új megvilágításba helyezi a Néprajzi Múzeum létrejöttének és korai működésének összefüggéseit.