Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A’ physiologiának rövid sommája (Pest, 1789) (R 4.962)
Rácz Sámuel (1744–1807): A Physiologiának rövid sommája (Pest, 1789) című munkája az első magyar nyelvű élettani tankönyv, s egyben az első magyar nyelven írott egyetemi tankönyv is. Főként a magyar nyelven tanuló sebészhallgatók részére készült. Azt a törekvést testesíti meg, hogy az hiteles, tudományos ismeretek ne csak a latinul tudó, felsőbb szintű tanulmányokat folytató szűk elit, hanem az alsóbb szinten tanuló, csak magyarul tudó sebészek számára is hozzáférhetők legyenek.
Szerzője a könyvben az anatómiai és élettani fogalmak magyar megfelelőit alkotta meg és rendszerezte, hozzájárulva a modern magyar orvosi terminológia kialakulásához. A szükséges ismereteket jól érthető nyelvezettel, könnyen követhető és logikusan felépített szerkezetben tárta a hallgatók elé.
részlet a könyv bevezetőjéből
A Physiologiának rövid sommája megjelenésekor nemcsak szakmai, hanem kulturális és politikai jelentőséggel is bírt, hiszen a reformkorig a felsőoktatás nyelve még döntően latin volt. Rácz Sámuel viszont egész életében tudatosan küzdött a magyar nyelvű oktatásért. Nem meglepő, hogy e könyvének ajánlását a nagytekintélyű, tudománypártoló gróf Batthyány Ignác püspöknek, a gyulafehérvári Batthyáneum alapítójának címezte.
Rácz Sámuel portréja a kötetben
Rácz Sámuel Bécsben tanult és szerzett orvosi oklevelet 1773-ban. Előbb Nagybányán kamarai és tiszti orvosként, majd Budán, az oda áthelyezett egyetem orvosi karának rendkívüli tanáraként működött 1783-tól. Egyetemi előadásait magyarul tartotta, annak ellenére, hogy az orvosképzésben csak 1844-ben vált törvényileg hivatalossá a magyar nyelvű oktatás. Az orvosi karon négy tanéven át a dékáni pozíciót, egy tanévben pedig a rektori tisztet töltötte be.
Tanári tevékenysége mellett nyilvános gyakorlatokat tartott a katonai kórházban, valamint jelentős magánpraxist is folytatott.
Mindezeken túl több külföldi szakirodalmat fordított magyarra – tudott a latin mellett németül, franciául, görögül is –, és maga is írt szakkönyveket.
Szívén viselte a magyar – nem csak - orvosi szaknyelv megteremtésének ügyét és a minden szakterületen magyar nyelven zajló oktatást. Ezek jelentőségét az adott területen messze túlmutatónak, az egész ország társadalmi és gazdasági állapotára kiható tényezőnek ítélte. A magyar nyelvű felsőoktatás, a magyar tudományos nyelv és a Pestre telepített egyetem melletti programját az 1790-es „A nemes magyar nemzethez rövid emlékeztető beszéd, melyben megmutattatik, hogy Magyar-Országban lehet, s kell is a magyar nyelvet, és a magyar tanításokat felállítani, és hogy az universitasnak Pest legjobb hely” című röpiratában fejtette ki.
Mária Terézia arany érdeméremmel tüntette ki, később királyi tanácsosi címet nyert, illetve Hont vármegye táblabírái sorába választotta. Több külföldi tudományos társaság tagjává választotta. A Magyar Élettani Társaság pedig tiszteletére 1985-ben Rácz Sámuel Emlékérmet alapított.
Csokonai Vitéz Mihály: A híres Rácz Sámuel úrhoz (részlet)
Uram! örvendez a magyar Haza, hogy a mostani Aesculap fiait hallja Magyar hangon szólani; Hogy görög-módi ruháit Hippocrates letette S magyar köntösre váltotta S már azt is megszerette. Galenus már Pestet lakja, Szólván magyar nyelven a', Hangzik a Dunának mindkét Partjain Avicenna. – (…..)
De hogyan és miért került a Néprajzi Múzeum Könyvtárába ez a muzeális orvostudományi munka? Adományozója Farkas Sándor szentesi gyógyszerész, aki különböző években ajándékozott – részben gyógyászati - szakkönyveket az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya szakkönyvtárának.
az ajándékozó Farkas Sándor bejegyzése az előzéklapon
Felhasznált irodalom:
Molnár László: Az oktatási nyelv a pesti orvoskaron. Magyar Orvosi Nyelv, 2014, 1.
Kapronczay Katalin: Fekete Lajos 1864-es összegzése a magyar orvostudomány kiemelkedő múltbeli képviselőiről. (Forrásközlés) Kaleidoscope 2012. vol. 3. no. 5.
Monos Emil – Molnár László – Szollár Lajos: A kísérletes élettan úttörője, Semmelweis Egyetem, 2007. 8. évf. 6. sz.
Kenyéri Kornélia: Haben sua historia libelli. Jelentősebb hagyatékok a Néprajzi Múzeum könyvtárában. Néprajzi Értesítő 87. évf. 2005.
Szöveg: és digitalizálás: Szőllősy Gabriella