Herrmann Antal könyvei 1. – A Nyugat-Balkán népei

Herrmann Antal (1851–1926), a magyar néprajztudomány hőskorának egyik legfontosabb szervezője és alakító személyisége volt. Könyvészetileg és tudománytörténetileg is értékes könyvgyűjteményét a múzeum könyvtára őrzi. A mintegy másfélezer kötetes gyűjtemény 1889 és 1902 között a Magyar Néprajzi Társaság könyvtáraként az első jelentős magyarországi néprajzi, etnológiai könyvkollekció volt, mely egyrészt tartalmazta a korabeli, főként európai és német nyelvű etnológiai, folklorisztikai szakirodalmat, a tudományág előzményeiként számos 17–18. századi régiséget, valamint Herrmann szerteágazó érdeklődési és kapcsolati körének megfelelő köteteket. Három részből álló sorozatunk egy-egy kötetet mutat be a 2026 tavaszán, Herrmann születésének 175. és halálának 100. évfordulóján rendezett könyvtári kamarakiállításunkból.

Herrmann könyvtára számos olyan 18–19. századi, főként német nyelvű kötetet tartalmaz, amelyek a korai néprajzi–antropológiai érdeklődés lenyomatai, a távoli népek vagy a köznépi kultúra korabeli szöveges és vizuális ábrázolásai. A földrajzi és utazási irodalom az egyik legjellemzőbb műfaj, amelyben a korai etnográfiai leírások megjelentek. A 19. század elejétől az útleírásokat már gyakran zsebkönyv formátumban, sorozatokba rendezve, gazdagon illusztrálva adták ki, előfizetéses rendszerben üzleti vállalkozásként is sikeresen működtek, és egyre szélesebb olvasóközönséget értek el.

A most bemutatott, Dalmáciát és a Nyugat-Balkán vidékét ismertető kötet magyar szempontból azért is jelentős, mert a kapcsolódó 50 tagú könyvsorozatot (Miniaturgemälde aus der Länder- und Völkerkunde) a neves Hartleben kiadó jelentette meg Pesten 1816 és 1830 között. Ez volt az egyik legkorábbi Magyarországon kiadott földrajzi–néprajzi zsebkönyvsorozat.

A korszak gyakorlatának megfelelően a sorozat kötetei többnyire franciáról készült fordítások ill. kompilációk voltak. A Dalmáciát és népeit bemutató rész is egy korábbi francia (1815) és lipcsei kiadás (1801–1808) alapján készült, fordítója és szerkesztője „Janus Pannonius” álnéven Johann Schuster, a pesti egyetem természettan- és kémiatanára volt. A kötet – főként néprajzi részeinek – egyik alapjául szolgáló lipcsei mű szerzője Balthasar Hacquet (1740—1815), breton származású orvos volt, aki Ljubljanában élt, és Isztria, illetve a Júliai-Alpok térségében végzett geológiai, botanikai és néprajzi kutatásokat. A könyv számos nagyobb tájat ábrázoló rézmetszete a neves francia grafikus, festő Louis-François Cassas 1780-as években tett adriai útján készített rajzain alapszik. A kisebb viseletképek pedig Christian Gottfried Geissler lipcsei rézmetsző, illusztrátor alkotásait felhasználva készültek.

A különböző dalmáciai, isztriai, krajnai, szlavóniai népeket, néprajzi csoportokat is bemutató kötet csak egy Herrmann Antal számos balkáni ill. szláv vonatkozású könyve közül. A kelet-közép-európai nemzetiségek iránti érdeklődése főként a cigányokkal, örményekkel, hétfalusi csángókkal kapcsolatos írásaiból ismert; a Balkán valamint a szláv folklór iránti vonzalma pedig könyvgyűjteményének összetételéből rajzolódik ki.

Szöveg: Mészáros Borbála

Digitalizálás: Tusor Kinga