Herrmann könyvei 3. – Rokokó tündérmesék

Herrmann Antal (1851–1926), a magyar néprajztudomány hőskorának egyik legfontosabb szervezője és alakító személyisége volt. Könyvészetileg és tudománytörténetileg is értékes könyvgyűjteményét a múzeum könyvtára őrzi. A mintegy másfélezer kötetes gyűjtemény 1889 és 1902 között a Magyar Néprajzi Társaság könyvtáraként az első jelentős magyarországi néprajzi, etnológiai könyvkollekció volt, mely egyrészt tartalmazta a korabeli, főként európai és német nyelvű etnológiai, folklorisztikai szakirodalmat, a tudományág előzményeiként számos 17–18. századi régiséget, valamint Herrmann szerteágazó érdeklődési és kapcsolati körének megfelelő köteteket. Három részből álló sorozatunk egy-egy kötetet mutat be a 2026 tavaszán, Herrmann születésének 175. és halálának 100. évfordulóján rendezett könyvtári kamarakiállításunkból.

Sorozatunk harmadik részében a 17. század végétől kialakuló, majd a 18. században rendkívül divatos irodalmi tündérmesék német kiadásaiból láthatunk néhányat. Az irodalmi tündérmese, a „conte de fées” francia eredetű, egyik fő képviselője a kalandos életű „mesedáma”, Madame d’Aulnoy (1652–1705) bárónő volt, akinek az első meséskötetei a 17. század legvégén jelentek meg franciául. Rokokó stílusú, arisztokrata szereplőket is felvonultató mesék ezek, ahol többnyire nagyhatalmú és titokzatos tündérek mozgatják a cselekmény szálait. Polgári-arisztokrata jellegükre utal, hogy olykor megjelenik bennük az egzotikum is, például lakatlan szigetek, kannibálok. Ezek a mesék nem gyermekek számára íródtak, hanem arisztokrata és polgári szalonokban olvasták fel őket, ugyanakkor kimutatható kapcsolódásuk van a szóbeli, populáris mesehagyományhoz is.

Az 1760-as évektől a műfaj német nyelven is sok kiadást megélt, ezekkel a változatokkal találkozhatott elsősorban a magyarországi olvasó is, és ezeket találjuk meg Herrmann könyvgyűjteményében is. Kónyi János író, fordító és Eszterházy Antal gyalogezredének strázsmestere is a német kiadásokból fordított a 18. század végén katonatársai szórakoztatására: például a Bellebelle, avagy a’ szerentsésitett vitéz című mesét. A 19. században a rokokó tündérmese fokozatosan kikopott a köztudatból, és a modern mesekutatás is viszonylag későn fedezte fel újra, éppen ezért jelentős tudománytörténeti szempontból, hogy Herrmann Antal könyvtára gyarapítása során már az 1880-as évektől felfigyelt a műfajra.

Irodalom

Gulyás Judit: A tündérmese a 16–18. századi olasz és francia irodalomban. In Gulyás Judit (szerk.): Tanulmányok a 19. századi magyar szövegfolklórról. Bp., ELTE BTK, 2008. 381–411.

Nagy Ilona: A Grimm testvérek mesegyűjteményéről. Ethno-Lore 24. 2007. 3–50.

Szöveg: Mészáros Borbála

Digitalizálás: Tusor Kinga