Nem kiállítás, hanem találkozás – A sárospataki Nagykönyvtárban az „Istennel talállak, testvérem” című utazó tárlat

Az „Istennel találalak, testvérem – cigány történetek” című vándorkiállítás újabb, sárospataki eseménye nem pusztán egy utazó projekt következő helyszíne, hanem olyan fizikai és szimbolikus közösségi tér jön létre Sárospatakon, ahol a személyes történetek, a hit, az identitás és a társadalmi párbeszéd egymást erősítve jelennek meg.

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem, valamint a Néprajzi Múzeummal együttműködésben megvalósuló projekt alapvető törekvése, hogy a roma közösségek történetei ne kívülről, hanem belső nézőpontból megszólaló személyeken keresztül váljanak láthatóvá. A mostani esemény ezt az elvet radikálisan továbbviszi: a látogatók nem pusztán befogadói, hanem résztvevői lesznek a történeteknek.

A kiállítás alapját Erdős Kamill (1924–1962) rendkívüli hagyatéka adja: fotók, hangfelvételek és jegyzetek, amelyek az 1950–60-as évek roma közösségeinek mindennapjait dokumentálják. A gyűjteményt a Néprajzi Múzeum szakemberei digitalizálták és új kutatásokkal egészítették ki, így a hosszú ideje az országot járó tárlat sajátos módon épül a múlt és a jelen, a főváros és a kistelepülések, a különböző identitású közösségek párbeszédére.

A sárospataki bemutató több szempontból is különleges. Erdős Kamill kutatói munkásságának egyik fontos terepe éppen a Bodrogköz és Sárospatak térsége volt: itt végzett terepmunkát, gyűjtött, kapcsolatokat épített, és olyan közösségi emlékeket rögzített, amelyek ma már a térség kulturális örökségének részét képezik. A kiállítás így nem kívülről érkező témaként jelenik meg, hanem olyan történeteket hoz vissza a helyi emlékezetbe, amelyek szorosan kapcsolódnak a Bodrogköz, a Hegyköz és Sárospatak tágabb kulturális világához.

Különös jelentőséget ad az eseménynek, hogy a tárlat a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára terében kap helyet. A pataki kollégiumi hagyomány évszázadok óta a tudás, az emlékezetőrzés és a felelős közösségi gondolkodás egyik meghatározó magyarországi színtere. Ebben a közegben a kiállítás azt üzeni, hogy a roma közösségek történetei, nyelvei és emlékei nem a helyi vagy nemzeti kultúrán kívül állnak, hanem annak szerves, megkerülhetetlen részét alkotják.

A Néprajzi Múzeum számára a projekt túlmutat a klasszikus kiállításszervezésen. Az intézmény ebben az esetben nem csupán gyűjt, értelmez és bemutat, hanem aktív közvetítője és facilitátora egy érzékeny társadalmi párbeszédnek. A program illeszkedik a múzeum azon törekvéséhez, hogy a kulturális örökséget ne statikus tárgyak összességeként, hanem élő, közösen formált tudásként kezelje. Az esemény arra hívja a látogatókat, hogy kilépjenek a megszokott múzeumi szerepből. Itt nem elegendő „megnézni” vagy „megérteni”, hanem jelen kell lenni, figyelni kell, és érdemes részt venni egy közös gondolkodásban.

A Petőfi Kulturális Program részeként megvalósuló tárlat 2026. május 5-től június elsejéig látogatható.

Az esemény részletei
A projekt bemutatása