Written by Edit Katona

Objects with Inscriptions

Catalogi Musei Ethnographiae 14.

Néprajzi Múzeum, Budapest, 2009. 220. p.

In Hungarian

6,200 Ft
Add to Cart

This product was added to the Cart.

View Cart

A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai sorozat 14. kötete a Néprajzi Múzeum Textil-és viseletgyűjteményének feliratos tárgyait többféle szempontból vizsgálja. A katalógus a feliratokat formai szempontból tágan értelmezi, tehát ide számítja az arab, valamint a római számsor, továbbá az alfabetikus írás minden elemének feljegyzését is.

A gyűjtemény több ezer feliratos objektummal rendelkezik, ezért terjedelmi korlátok miatt a kötet tematikáját leszűkítettük a magyarság kultúrájához tartozó javakra, és a mondanivaló szempontjából legfontosabb, legkifejezőbb példákat emeltük ki. A feldolgozás fontos kiindulópontját jelentette az európai és ezzel összefüggésben a magyarországi történeti háttér felvázolása, az egyes korok kulturális folyamataiban a köznépi textil- és viseletdarabok feliratozási gyakorlatának elhelyezése. Ebbe a kontextusba ágyazva került bemutatásra a magyar köznépi textil-feliratozás, amelynek két fő korszaka különült el egymástól. Az első a differenciált előfordulás időszaka volt, amely a 19. század végéig tartott, a második pedig a kiegyenlítődés érája. Ez az elkülönülés nemcsak számbeli, hanem lényeges tartalmi, tárgytípusbeli különbségeket is takart. A feldolgozás során a látszólag termékenynek tűnő statisztikai vizsgálatok helyett az egyes tárgyak megszólaltatására helyeződött a hangsúly, hogy az így nyert, valamint a szakirodalomból, jelenkori helyszíni gyűjtésekből és más forrásokból merített töredékes adatok összeillesztéséből a legfontosabb összefüggéseket, tendenciákat felvázolhassuk. A legfőbb cél tulajdonképpen nem önmagában a felirat elemzése volt, hanem az azt készítő-használó ember írást igénylő mentalitásának, értékrendjének a megértése. A feliratok formai vizsgálata így másodrendű a tanulmányban. Ennek megfelelően készült külön fejezet a feliratkészítőkről, a feliratozás motivációjáról, a felirathordozókról, a kommunikációs közegről, s ez a szemlélet hatja át a díszítmény és felirat viszonyának, valamint a feliratozás gyakoriságának vizsgálatát.

Mivel a gyűjtemény feliratos magyar anyagának darabszáma a monogrammal és a névvel ellátottakon kívül is jóval meghaladja az ezret, célravezetőbbnek tűnt a kiadvány részletes tárgyleíró részében szereplő műtárgyak mennyiségének csökkentése úgy, hogy csak két terület, a kalotaszegi és a matyó néprajzi táj, illetve csoport emlékei kerüljenek bemutatásra. A Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjteménye ugyanis a legnagyobb kollekcióval éppen Kalotaszegről és Matyóföldről rendelkezik, az őrzött műtárgyak korát tekintve kétszáz éves időintervallumot átfogva, és a legváltozatosabb műfaji összetételt kínálva. Ezáltal a változások a gyűjteményi tárgyaknál is nyomon követhetők, jó lehetőséget biztosítva az összehasonlításra s ezen keresztül a feliratozás törvényszerűségeinek feltárására.

Ennek keretében kísérlet történt a gyűjteményben őrzött és névvel ellátott matyó feliratos tárgyak esetében a készítő / használó személyének pontosítására a helyi anyakönyvek segítségével. A feliratozás személyes motivációjának vizsgálatából kiindulva a katalógus részben csak azok az objektumok kerültek részletes bemutatásra, amelyeknek felirata a paraszti készítő és/ vagy használó személyével kapcsolatos. A kézművesek készítményei közül tehát csak azokat soroltuk ide, amelyeknek felirata a megrendelő igényeit elégíti ki. Egyéb termékeik a függelékben kerültek felsorolásra. Ugyancsak itt szerepelnek azok a textil-és viseletdarabok is, amelyeknél lehetséges, hogy a népi használatból való kiemelés után vezettek rá betűket és számokat.