Szerző: Horváth Sándor, Kerezsi Ágnes, Lackner Mónika

More than a Neighbor

Mosaic images of Croatian folk culture

Exhibition guide

Néprajzi Múzeum, Budapest, 2013. 72 p.

In Hungarian with English summary

1,200 Ft
This publication is currently unavailable

This product was added to the Cart.

View Cart

A 2013. szeptember 10-én megjelent TÖBB MINT SZOMSZÉD - MOZAIKOK A HORVÁT NÉPI KULTÚRÁBÓL c. katalógus az ezen a napon megnyílt azonos című kiállítás vezetője. A kiállítás kurátorai Horváth Sándor, Kerezsi Ágnes és Lackner Mónika egyben a katalógus szerzői is.

A 72 oldalas kiadvány nem egyszerűen a horvátok hagyományos anyagi és szellemi kincseinek bemutatására törekszik, hanem a közös pontok hangsúlyozására is. A kötet egyik célja, hogy a kiállítás tematikáját és felosztását követve rámutasson arra a mind a magyar, mind a horvát néprajzi kutatásban hangsúlyozott tényre, hogy a Dráva - habár nyelv- és országhatár - nem éles kulturális határ. Emellett a kiadvány arra is rámutat, hogy a népi kultúra a magyarországihoz hasonló szerepet játszott Horvátországban is a 19. század harmadik harmadától a nemzeti identitás kifejezésében.

Az első, bevezető tanulmány, ahogy a kiállítás első terme is, a horvát néprajz intézményesülésével, valamint a néprajzi kutatás, oktatás és muzeológia kérdésével foglalkozik. Ebből megtudhatjuk, hogy a népi tárgyak iránti érdeklődés alapvetően a 19. század 2. felében indult meg Horvátországban a háziipari szervezésekkel összefüggésben, a nemzeti stílusú iparművészet megteremtésének szándékával.

A második fejezet ismerteti a Néprajzi Múzeum horvát tárgyait, azok összetételét és földrajzi eloszlását. A gyűjtemény darabjai, részben magyar néprajzosok terepmunkáihoz kapcsolódnak, Jankó János tárgyai mellett elsősorban az a halászati kollekció érdekes, melyet Xántus János 1894-ben, közvetlenül halála előtt gyűjtött Fiuméban, Bakarban. Emellett nagyon jelentős a korai, kereskedőktől, műgyűjtőktől származó anyag is. Megvásárlásuk mögött az is sejthető, hogy a Néprajzi Múzeum akkori munkatársai tájékozódtak a más országokban folyó gyűjteményi munkáról, hiszen azonos tárgytípusok dokumentálásra törekedtek, mint pl. a bécsi Néprajzi Múzeum, vagy a korai kiadványok híres tárgyai.

A 3. fejezet, ahogy a kiállítás következő két terme is, Horvátország néprajzi tájegységeit, azok gazdasági, kulturális jellemzőit mutatja be. Horvátországot három nagy kulturális régióra osztható: a pannon, a dinári és az adriai zónára. A három nagy kulturális régió nem egyszerűen a markánsan eltérő földrajzi táj alapján különül el, hanem az egyes vidékekre jellemző eltérő történeti háttér miatt is meghatározóak a különbségek. Az egyes horvát kulturális régiók bemutatása alkalmat nyújt az eltérő történeti, természeti adottságok megismerésére, hiszen ennek keretében értelmezhetők az életmód tárgyai, a bútorok, a munkaeszközök, és a viseletdarabok.

Valamennyi Magyarországon élő horvát népcsoportot, történetüket, anyagi és szellemi kultúrájuk jellegzetes elemeit mutatja be a kiállítás és a kötet utolsó fejezete. Azt a folyamatot is érzékelteti a könyv, ahogyan Habsburg Izabella főhercegasszony sokác fényképeinek köszönhetően, a pécsi Zsolnay család néprajzi gyűjteménye hatására, a már az 1930-as évektől népszerű pécsi vásároknak és Csók István festőművész alkotásainak köszönhetően a sokác népviselet és szőttes közismertté vált Magyarországon, a hímzések megjelentek magángyűjteményekben és polgári otthonok enteriőrjeiben.

A kiállításvezetőt archív fotók, festmények, metszetek és 58 kiváló minőségű tárgyfotó egészíti ki.

A kötetet Lackner Mónika szerkesztette, a fényképeket Kerék Eszter készítette.