Tamássy József színész mellénye, avagy az árulkodó névjegykártya

A 17899 leltári számot viselő mellény több mint száz éven keresztül, pontos adatok nélkül nyilvántartva, csendben húzódott meg a textil- és viseletgyűjtemény raktárában. Egy hatalmas darabszámú kollekció részeként érkezett az Iparművészeti Múzeumból 1898-ban, mely többségében az 1873. évi világkiállítás háziipari gyűjteményéhez tartozó tárgyakat tartalmazta.

Kinézetre akár készülhetett volna erre a kiállításra is ez az igen díszes ruhadarab, melyben egy magyar szabó minden szakmai tudása benne van. Igazi kiállítási műremek, trükkje, hogy tulajdonképpen két mellény egyben: egyik oldalán búzakék finom posztó drapp zsinórozással díszítve, és ha kifordítjuk, bordó posztómellény fekete zsinór-rátéttel. Gomboláspántja miatt mindkét felén egyformán használható, mindkét oldalán zsebekkel ellátott.

Igazán azonban akkor volt megfejthető a mellény története, amikor egyik mellényzsebéből két névjegykártya került elő: „Tamássy József színész”. A névjegykártyák hátoldalán pedig a színész kézírásával: „ Emlékül Doby Antaltól 1886 szeptember 26-án kapta Tamássy József”  és „ Az iparmúzeum részére hagyományozta Tamássy József”.

Tamássy József (1837-1892) neve ma már nem cseng ismerősen, pedig ő volt az 1870-es években a magyar népszínművek koronázatlan királya, Blaha Lujza állandó partnere. 1856-ban állt színésznek, 1869-ben szerződtették a Nemzeti Színházba, majd a Népszínház tagja lett. Ahogy egyik méltatója fogalmazott: „ebben az időben ő volt az egyetlen férfi-színész, aki varázserejű magyarságával és zamatos nótáival újra fellendítette e már-már lehanyatló műfajt. (….). Az 1871-ben leszerződtetett Blaha Lujzában minden tekintetben kiváló és magához méltó játszótársra talált. Ez a teljesen összeillő művészpár (…) új korszakot teremtett a népszínmű történetében és újra magyarrá tette a Bach-korszakban erőszakkal elnémetesített Budapestet.” Sokszor alakított betyárokat, csikósokat szerepeiben – és szerepeinek hatására az életben is: gyakran magyar ruhában, cifraszűrben, fokossal járt. Színészi tehetsége, előnyös külseje mellett énektudása miatt vált népszerűvé, slágerré tette a magyar „népdalokat” (műdalokat), még kottát is kiadtak kedvenc dalai válogatásával.

Mivel ismert emberről volt szó, korabeli sajtóhírekből a mellény konkrét története is megismerhető: valóban kiállításra készült, 1886-ban a központi katolikus legényegyesület 30 éves jubileumára rendezett munkakiállításra. Mint a tudósításokból kiderült, Doby Antal fiatal szabósegéd a mellényt „felajánlotta Tamássynak, mint a magyar népalakok hamisítatlan személyesítőjének, s a magyar nyelv hazafias terjesztőjének. Engedelmet kért, hogy már a kiállításon rátűzhette a feliratot: Tamássy József színművész úr tulajdona. Tamássy elfogadta az ajánlatot, már a mértékvétel is megvolt.” A mellény a kiállításon arany-díszoklevelet nyert.  A tárlat bezárása után, 1886. októberében került sor a tárgy átadására, a hír szerint „Tamási nagy örömmel fogadta a neki való ajándékot, megígérte, hogy a színpadon sokszor fog majd a lajbiban játszani, és halála után a nemzeti múzeumnak hagyja. Viszonzásul az ajándékért, a művész egy szép művű aranygyűrűt adott a szabó legénynek. A gyűrűbe Tamási nevének kezdőbetűi vannak belevésve.” Nem játszhatott a mellényben sokszor: 1887 júniusában a Betyár kendője előadás előtt az öltözőjében szélütés érte, nem lépett fel többé. Lassan kiszorult az ekkor már egyre anakronisztikusabbá váló népszínmű is a színpadról, átadta helyét az operettnek.
 
A magyar népszínmű a 19. század sajátos terméke: a magyar nyelvművelés, a nemzeti önismeret, a hazafias érzés felkeltésének fontos eszköze, melyben a népies magyar dalok, magyar tánc és a magyar ruha, majd a paraszti öltözetek is egyre fontosabb szerephez jutottak. Tamássynak is köszönhető volt, hogy a cifraszűr kedvelt színpadi ruhadarabbá válhatott, és ugyan fekete színben, selyemből, de lassan a gatya is bekerült a színészek ruhatárába. A parasztmellény egyaránt szerepelhetett nadrágos és gatyás figurákon is. Talán Doby Antal kétféle oldalán hordható mellénye ehhez a két típusú öltözethez alkalmazkodik. Díszes darabokat gyakran kölcsönöztek, vagy szabóktól ajándékba is kaphattak: Tamássy cifraszűrt is kapott ajándékba korábban egy szűrszabótól - Doby Antal ajándéka tehát nem egyedi eset.

A mellény kapcsán a nyomozás azonban tovább folytatható. Vajon a fiatal Doby Antal szabóinas családtagja, fia lehetett-e annak a Doby Antal szabómesternek, aki – bár nemesi családból származott - kántortanító apja taníttatni nem tudta, és aki a szabadságharc után Tiszaújlakon telepedett le, katolikus legényegyletet alapított, és Magyarország első kölcsönkönyvtárának megalapítása mellett amatőr családtörténészként, ipartörténészként publikált? Ha rokonok voltak, ha nem, mindketten az iparosok tanult rétegéhez tartoztak, akik számára a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar ipar ügye fontos volt, annak támogatására komoly áldozatokat is hoztak.  

Lackner Mónika