A múzeum története

A budapesti Néprajzi Múzeum Európa egyik legjelentősebb etnográfiai szakmúzeuma. Gyűjteményében ma már több mint 235 600 néprajzi tárgy található, amelyet egyedülálló fénykép-, kézirat-, hang- és filmarchívum egészít ki. A magyar népi kultúra felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékei mellett a múzeum őrzi Magyarország legnagyobb, Európán kívüli kultúrákat bemutató etnográfiai gyűjteményét is, és fontos központja a kortárs társadalmi és kulturális jelenségek kutatásának. 

 

A gyűjtemény születése (1872–1900) 

A tudománytörténet a múzeum születésnapjaként 1872. március 5-ét tartja számon. Ekkor nevezték ki Xántus Jánost (1825–1894) a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őrévé. A jogi képzettségű, a szabadságharc honvédtisztjeként szolgáló, majd az amerikai emigrációban neves természetrajzi kutatóvá váló Xántus János vezető muzeológusi megbízatását annak a nagyszabású kiállításnak köszönhette, amelyet az általa 1868–1869-ben Kelet-Ázsiában gyűjtött mintegy két és fél ezer tárgyból rendeztek. 

A gyűjtemény legkorábbi előzményét Reguly Antal (1819–1858) 1843–1845 között az Észak-Urál vidékén élő obi-ugor népek között gyűjtött 92 tárgya jelentette. Xántus kinevezésének évében nagyszabású magyarországi néprajzi tárgygyűjtést is szervezett az 1873-as bécsi világkiállítás számára. Mindkét gyűjteményének nagyobb része végül az időközben megszerveződő Iparművészeti Múzeumba került. 

A néprajzi gyűjtemény intézményesülésében meghatározó szerepet játszott Jankó János (1868–1902), aki sokrétű szakmai tevékenységével valódi múzeumi szervezetté formálta az addig mostoha sorsú gyűjteményt. Az ő nevéhez fűződik az 1896-os Ezredéves Országos Kiállítás városligeti néprajzi falujának létrehozása, amelyben 23 magyarországi vármegye 12 magyar és 12 nemzetiségi lakóházát mutatták be. A háztípusok, berendezésük és a bemutatott viseletek kiválasztása a Jankó János által vezetett első országos néprajzi gyűjtés alapján történt. A millenniumi ünnepségek után a házakat lebontották, a berendezési tárgyak és a viseletek a mai Néprajzi Múzeumba kerültek, ez alapozta meg Kárpát-medencei anyagát. 

 

A tudományos műhely kialakulása 

A 20. század elején az intézmény már Európa egyik vezető szakmúzeumának számított. A Néprajzi Osztály munkatársa volt Vikár Béla (1859–1945), aki a világon elsőként gyűjtött népdalokat fonográf segítségével. Munkásságának folytatását jelentette Bartók Béla (1881–1945), Kodály Zoltán (1882–1967), majd Lajtha László (1892–1963) tevékenysége, amely a magyar zenefolklorisztikai kutatásokat a múzeum falai között emelte a nemzetközi élvonalba. 

A gyűjtemények a 19-20. század fordulójától számos kutatóút révén gyarapodtak.  A gyűjtemények a 19–20. század fordulójától számos kutatóút révén gyarapodtak. Fenichel Sámuel és Bíró Lajos Új-Guineában, Teleki Sámuel és Torday Emil Afrikában, Baráthosi Balogh Benedek az Amur-vidéken, Almásy György Közép-Ázsiában, Fuszek Rudolf Kamerunban és Libériában, Róheim Géza Ausztráliában, Diószegi Vilmos Szibériában és Mongóliában gyűjtött jelentős anyagot. 

A hazai kutatások terén Bátky Zsigmond, Györffy István, majd a huszadik század közepén Fél Edit és Kresz Mária több évtizedes munkássága járult hozzá a múzeum gyűjteményeinek gyarapodásához és tudományos feldolgozásához. Ez a hagyomány azóta sem szakadt meg, a múzeum kutatói mai is számos terepkutatás folytatnak a világ több pontján.

 

A múzeum intézménnyé válása 

Az 1930-as években a Néprajzi Múzeum kezdeményezésére és munkatársainak irányításával készült el az első nagyszabású magyar néprajzi szintézis, a négykötetes A magyarság néprajza. Szintén itt született meg számos alapvető kiadvány, köztük a Magyar népművészet sorozat kötetei (1924–1925), valamint Györffy István Cifraszűr című monográfiája is. 

1929-től a múzeum a népligeti iskolaépületben (Könyves Kálmán körút 40.) működött, ahol harminc teremben mutatta be rendkívül gazdag gyűjteményét. Az állandó kiállítás az európai szakintézmények idelátogató munkatársai körében is nagy elismerést aratott. A kiállítást azonban 1942-ben a légitámadások veszélye miatt le kellett bontani. 

 

A múzeum a 20. század második felében 

A múzeum 1947-ben vált szervezetileg önálló intézménnyé, amikor kivált a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékéből. Az 1950–1970-es években a néprajztudomány és a néprajzi muzeológia legjelentősebb terepkutatásai és tárgygyűjtései valósultak meg a Néprajzi Múzeumban például K. Csilléry Klára, Fél Edit, Hofer Tamás, Morvai Judit, Kardos László és Kresz Mária közreműködésével. Az intézmény, miután kinőtte a Könyves Kálmán körúti épületet, 1975-ben a Parlamenttel szembe, az egykori Igazságügyi Palotába költözött. A Hauszmann Alajos tervei alapján 1896-ban emelt épület eredetileg a Magyar Királyi Kúria székhelye volt, majd a Magyar Nemzeti Galéria működött benne.  

1980-ban nyílt meg első, nemzetközi gyűjteményekre épülő állandó kiállítása Az őstársadalmaktól a civilizációkig címmel. A nagy értékű műtárgyak állagvédelme miatt a tárlatot 1995-ben le kellett bontani. A magyar nyelvterület egészét bemutató A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó tárlat 1991-ben nyitotta meg kapuit, és 13 teremben tárta a látogatók elé a magyar parasztság tárgyi emlékeit a 18. század végétől az első világháborúig. 

Az ezredfordulótól kezdve a Néprajzi Múzeum a muzeológiai kutatások és a néprajzi múzeumi reprezentáció megújításának egyik legfontosabb magyarországi intézményévé vált. A magyar paraszti kultúra és a távoli kontinensek népeinek bemutatása mellett hangsúlyossá vált a kortárs társadalmi jelenségek dokumentálása is. Felgyorsult a gyűjtemények feldolgozása és digitalizálása, és a múzeum számos új könyvsorozatot, kutatási programot és nemzetközi együttműködést indított. 

 

Új korszak: a múzeum a Városligetben 

A kormány 1866/2015. (XII. 2.) számú határozata értelmében a Néprajzi Múzeum új otthona a Liget Budapest projekt részeként a Városliget kapujában épült fel. 2022-ben adták át a látogatóknak. A Ferencz Marcel (Napur Architect) tervei alapján megvalósult épület ívesen emelkedő két szárnya a park zöldfelületéhez illeszkedik, tetején látogatható tetőkerttel. A föld alá süllyesztett, közel 7 ezer négyzetméteres kiállítótér állandó és időszaki kiállításoknak ad otthont. Az épületben könyvesbolt, étterem, könyvtár, adattár, rendezvényközpont, látogatóközpont és az Éjszakázz a múzeumban! program megvalósítására alkalmas projekttér is helyet kapott. Különleges eleme az ingyenesen látogatható Kerámiatér, amely közel 4 ezer kerámiát mutat be a világ minden tájáról. Az üveghomlokzatot borító raszterszerkezetű fémrács a múzeum gyűjteményeiből vett néprajzi motívumokon alapul. 

Az új múzeumépület és az intézmény megújulása nemzetközi szakmai elismerést is kiváltott. Az épület számos rangos díjat nyert, köztük a World Architecture Festival „World Building of the Year” fődíját (2022), valamint a FIABCI World Prix d’Excellence aranyérmét (2024). 

Gyűjteményi Központ 

A Néprajzi Múzeum gyűjteményeinek megőrzését és kutathatóságát egy másik innovatív beruházásnak köszönhetően a budapesti Szabolcs utcában működő Gyűjteményi Központ biztosítja. Az egykori Szabolcs utcai kórház területén megvalósult, mintegy 37 ezer négyzetméteres komplexum a modern múzeumi műtárgymegőrzés és -restaurálás egyik legjelentősebb hazai infrastruktúrája. 

A barnamezős beruházás keretében létrehozott intézmény műtárgyraktárai, restaurátorműhelyei, kutatóterei és logisztikai egységei a műtárgyak raktározásának, restaurálásának és tudományos vizsgálatának korszerű feltételeit teremtik meg. A Gyűjteményi Központ nemcsak a Néprajzi Múzeum, hanem más országos gyűjtemények – köztük a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria – számára is biztosít magas színvonalú raktározási és restaurálási körülményeket. A Gyűjteményi Központ létrejötte alapvetően új szintre emelte a Néprajzi Múzeum gyűjteménykezelési és kutatási lehetőségeit. A raktárakban őrzött műtárgyak feldolgozása, digitalizálása és tudományos vizsgálata a múzeum kutatóinak egyik legfontosabb feladata, amely hozzájárul a gyűjteményekben rejlő tudás feltárásához és a kulturális örökség szélesebb körű megismeréséhez. A központ egyes programjai – például a raktárlátogatások és tematikus szakmai bemutatók – lehetőséget adnak arra is, hogy a nagyközönség betekintést nyerjen a múzeumi háttérmunkába, és közelebb kerülhessen a gyűjtemények mindennapi életéhez. 

 

Az új állandó gyűjteményi kiállítás 

2024-ben nyílt meg a múzeum új állandó gyűjteményi kiállítása, amely a magyar és a nemzetközi gyűjtemény legjelentősebb darabjait mutatja be korszerű muzeológiai szemlélettel. A több ezer műtárgyat felvonultató kiállítás a mindennapi élet, a közösségi kapcsolatok és az emberi kreativitás témái köré szervezve értelmezi újra a gyűjtemény anyagát.  
A kiállítás jelentős nemzetközi szakmai elismerést váltott ki: elnyerte az iF Design Award díjat (2025), Red Dot Award elismerésben részesült, bekerült a rangos Luigi Micheletti-díj döntősei közé, valamint jelölték a European Museum of the Year Award (EMYA) díjra (2025). 

 

A Néprajzi Múzeum gyűjteményei 

A Néprajzi Múzeum nemzetközi gyűjteményei Európa egyik legjelentősebb etnográfiai kollekcióját alkotják. Az Afrika-gyűjtemény Madagaszkárig terjedően 12 ezer tárgyat tartalmaz. Az Ázsia-gyűjtemény közel 15 ezer műtárgyból áll, amelyek többsége a 19-20. század fordulóján került a múzeumba. Legnagyobb alcsoportjai a kínai és japán gyűjtemények, ezt követi az indiai, mongol, török, kaukázusi és turkesztáni anyag. 

Az Óceánia-gyűjtemény a múzeum egyik legjelentősebb és nemzetközileg is elismert kollekciója. A 15 ezer tárgy háromnegyedét a 19-20. század fordulóján gyűjteményezték. A jelenleg mintegy 4000 darabos Indonézia-gyűjtemény törzsanyaga Jáváról és Borneóról származik. 

A közel 13 ezer darabos Európa-gyűjtemény a múzeum egyik legrégebbi egysége. A 19. századi finnugor gyűjtések mellett a 20. század elejétől a Közép-Európában és a történelmi Magyarország területén élő népek tárgyi kultúrájának gyűjtése is fontos szerepet kapott. Az Amerika-gyűjtemény mintegy 10 ezer tárgyat őriz, és a múzeumalapító Xántus János amerikai gyűjtéseit is magában foglalja. 

 

Magyar gyűjtemények 

A Kárpát-medencei gyűjtemények a magyarok és a magyarországi nemzetiségek mindennapi életének és hagyományainak tárgyi emlékeit őrzik a 17. századtól a 20. század végéig. A 19. század végi ősfoglalkozás-koncepciónak megfelelően a múzeum legrégebbi gyűjteményei közé tartozik a Halászat-, a Gyűjtögetés- és az Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény, összesen mintegy 15 ezer darab, archaikus életformákat dokumentáló műtárggyal. A Textil- és viseletgyűjtemény több mint 52 ezer tárgyával Európa egyik kiemelkedő tematikus kollekciója. A Kerámiagyűjtemény közel 30 000 darabos, a Mesterséggyűjtemény mintegy 15 ezer tárgya pedig a hagyományos kézműves technológiák történetének fontos forrása. 

A Bútor- és világítóeszköz-gyűjtemény a lakáskultúra tárgyait őrzi, míg a Táplálkozásgyűjtemény az élelmiszerek tárolásának, feldolgozásának és fogyasztásának eszközeit tartalmazza. A Közlekedésgyűjtemény, az Építkezésgyűjtemény, valamint az Egyházi, a Szokás- és játék- és a Hangszergyűjtemény a mindennapi élet, a hitélet és a közösségi szokások tárgyi emlékeit gyűjti. 

 

Archívumok és kutatás 

Az Etnológiai Archívum, korábbi nevén Ethnológiai Adattár különböző hordozójú dokumentumok gyűjteményeiből áll. Kialakítása az egyoldalú tárgygyűjtés ellensúlyozására az 1930-as évek végén merült fel, gyűjteményeit pedig az 1950-es évektől hozták létre. De a múzeum kezdettől fogva gyűjtött és – munkatársai révén főleg a terepkutatásokhoz, néprajzi gyűjtésekhez kapcsolódóan – készített például fényképeket és hangzó anyagokat. A fényképgyűjtemény és a hangtár a két legrégebbi archívumi gyűjtemény. A Fényképtár több mint 350 ezer egyedi és több tízezer szekrénykataszteri nyilvántartású fényképet őriz, amelyek Magyarországon, a Kárpát-medencében vagy akár távoli kontinenseken készültek. Mivel a Néprajzi Múzeum a népzenei gyűjtések és kutatások magyarországi központja volt, Hangtárában a hangrögzítés minden korszaka és hordozója megtalálható a fonográfhengerektől a digitális felvételekig. A néprajzi jelenségek dokumentálásában kiemelt szerepet kapott az 1930-as évektől a mozgókép. A Néprajzi Múzeum Mozgóképtára ezeket a filmes dokumentumokat gyűjti, de leginkább saját maga készíti – állományát több száz néprajzi tematikájú film, videó stb. alkotja. A Kéziratgyűjtemény a paraszti írásbeliség dokumentumai mellett a néprajzkutatók kéziratos gyűjtésein kívül nagy számban őrzi az önkéntes néprajzi gyűjtők feljegyzéseit. Ennek köszönhetően ez a gyűjtemény a legnagyobb magyarországi forrásbázisa a népi kultúra, a folklórjelenségek kutatóinak és a kulturális örökségük dokumentumait kereső közösségeknek, településeknek egyaránt. A páratlanul gazdag Rajzgyűjtemény a néprajzi tárgyakról, néprajzi jelenségekről készített színes rajzok ezreit őrzi, míg a Festménygyűjtemény törzsanyagát a roma festők alkotásai jelentik. A Nyomatgyűjtemény leginkább népi tematikájú képeslapok legnagyobb magyarországi gyűjteménye. Az Archívumnak megalapításától célja volt a megőrzésen kívül a hozzáférhetőség biztosítása is: a cédulakatalógusok, fényképes leírókartonok mellett napjainkban nagyszámú online elérhető digitális dokumentummal széles közönséget szolgál ki. 

 

MaDok-program 

A Néprajzi Múzeum a kortárs társadalmi és kulturális jelenségek kutatásának egyik fontos keretét a 2003-ban indult MaDok-program révén biztosítja. A kezdeményezés a jelenkori tárgyi világ dokumentálását és a kortárs kultúra múzeumi kutatását kapcsolja össze a gyűjteménygyarapítással és a muzeológiai kutatással. A program országos múzeumi együttműködésre épülő hálózatként indult, amely a jelenkorkutatás módszertani fejlesztését, a kutatási eredmények megosztását és a kortárs jelenségek múzeumi dokumentálását segítette, ma azonban leginkább módszertani műhelyként, részvételi és együttműködésre épített projekteket lebonyolító programként működik. 
A program kutatási eredményei több publikációban jelentek meg: az első tíz év fontos sorozata volt a MaDok-füzetek, a módszertani tanulságokat összegezte és a múzeumok közösségi és részvételi működésének kérdéseit vizsgálta a Nyitott múzeum – részvétel, együttműködés, társadalmi szerepvállalás című kézikönyv. A MaDok-program projektje a Jelenarchívum weboldal és nyitott archívum, amely privátfotókat és a fotókhoz kapcsolódó történeteket gyűjt és dolgoz fel. A program része a MaDok-filmek pályázat is, amely a mindennapi életvilágok filmes dokumentálását ösztönzi. 2025 óta a MaDok-program szakmai felügyelete alá tartozik a Kortárs művészeti gyűjtemény létrehozása és múzeumi feldolgozása. A MaDok-program célja a múzeumok és gyűjteményeik aktív szakmai és társadalmi szerepvállalása a kortárs társadalmi és kulturális folyamatok dokumentálásában. 

 

A múzeum szerepe ma 

A Néprajzi Múzeum első másfél évszázadát nagymértékben meghatározta a megfelelő épületért folytatott küzdelem. Ez a folyamat 2022-ben zárult le, amikor az intézmény beköltözött új otthonába a Városligetben. Az új épület, az új állandó gyűjteményi kiállítás, az időszaki tárlatok és a folyamatos kutatási munka révén a Néprajzi Múzeum ma a budapesti kulturális élet egyik meghatározó intézménye és a nemzetközi etnográfiai múzeumi hálózat aktív szereplője. 

A Néprajzi Múzeum egyszerre tudományos kutatóintézet, gyűjteményi központ és nyitott közgyűjtemény. Tevékenységének egyik alapja a magas színvonalú tudományos munka. A kutatás, a stratégiai alapú gyűjteménygyarapítás és a gyűjtemények feldolgozása az intézmény működésének meghatározó pillérei. A gyűjtemények hosszú távú megőrzését a preventív konzerválásra hangsúlyt helyező, innovatív restaurátori munka és állományvédelem szolgálja, amit a múzeumban működő, országos feladatot ellátó Múzeumi Állományvédelmi Program is támogat.  

A múzeum munkatársai rendszeresen publikálnak hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban, monográfiák és tanulmánykötetek szerzőiként, valamint tudományos konferenciák szervezőiként és résztvevőiként járulnak hozzá a néprajztudomány és a muzeológia fejlődéséhez. Ebben az intézmény mint könyvkiadó is jelentős részt vállal, évente 20-30 saját vagy együttműködésben létrejött nagyobb kiadvánnyal – tudományos kötettel, kiállítási és tárgykatalógussal, online és nyomtatott folyóirattal, évkönyvvel, képregénnyel, gyerekkönyvvel stb. – járul hozzá a tudásgyártáshoz és az ismeretterjesztéshez. Az intézményben folyó kutatómunka számos doktori és más tudományos fokozat megszerzéséhez is kapcsolódik. 

A kutatás és a gyűjteménykezelés mellett a múzeum kiemelt feladatának tekinti a látogatókkal való aktív és nyitott kapcsolat kialakítását. Az intézmény célja, hogy mindenki számára hozzáférhető és befogadó múzeumi környezetet teremtsen, ahol a különböző társadalmi és kulturális hátterű látogatók egyaránt megtalálhatják a maguk kapcsolódási pontjait a kiállításokhoz és programokhoz. A kiállítások, a múzeumpedagógiai programok és a közösségi események tervezésekor kiemelt figyelmet kap az inkluzivitás, az akadálymentes hozzáférés, valamint a látogatói szolgáltatások magas színvonala. A múzeum innovatív közönségprogramjai közé tartozik a Children in Museums Award különdíjjal elismert Éjszakázz a múzeumban!, amely különleges, élményszerű formában kínál lehetőséget a látogatóknak arra, hogy a múzeum tereit és gyűjteményeit új perspektívából fedezzék fel. 

A Néprajzi Múzeum a gyűjteményekben őrzött tárgyakat nem csupán történeti dokumentumokként kezeli, hanem olyan kulturális örökségként, amelyek jelentései a jelenben is folyamatosan újraértelmeződnek. A kutatás és a kiállításkészítés során egyre nagyobb hangsúlyt kap a forrásközösségekkel – a gyűjteményekben reprezentált közösségekkel – való együttműködés. A múzeum kutatói ezekkel a csoportokkal párbeszédben dolgoznak a tárgyak történetének feltárásán és értelmezésén, törekedve arra, hogy a bemutatás során minél több nézőpont és tapasztalat jelenhessen meg. 

A gyűjtemények feldolgozása, digitalizálása és nyilvános hozzáférhetővé tétele szintén a múzeum alapvető feladatai közé tartozik. A 2025-ben megújított online adatbázis és digitális szolgáltatások révén a Néprajzi Múzeum a kutatók, a közösségek és az érdeklődő közönség számára egyaránt elérhetővé teszi gyűjteményeit, hozzájárulva a kulturális örökség szélesebb körű megismertetéséhez. 

E szemlélet révén a Néprajzi Múzeum több szerepet is betölt: tudományos kutatóintézet, a kulturális örökség megőrzésének helyszíne és a kultúrák közötti párbeszéd fontos fóruma.