A hónap műtárgya

Kézzel vagy géppel?

A hónap műtárgya

 

Szöveg: Szarvas Zsuzsa
Fotó: Sarnyai Krisztina

Mit keres ez a mosógép a Néprajzi Múzeumban? Ha mosás, akkor nem inkább egy mosósulyoknak, lapickának lenne helye ebben a vitrinben? Annak a kézzel faragott, sokszor díszített, téglalap alakú vagy felfelé szélesedő, lapátszerű nyeles eszköznek, amelynek segítségével a természetes vízben kimosott ruhát sulykolják, csapkodják. A vidéki háztartások 17. század óta ismert és a 19. század eleje óta Európa-szerte elterjedt eszközének számos példánya megtalálható a Néprajzi Múzeum gyűjteményében is. Mosógépből viszont csupán ez az egy, amely inkább a városi, polgárosodott háztartások eszközkészletébe tartozott a 20. század eleje óta. A 19. század közepétől megjelenő forgódobos mosószerkezetek belső sulykolót működtettek kézi hajtással. A hasonló technikák nagyon sokáig tartották magukat, s az igazán gépesített, elektromos árammal hajtott változatok csak a 20. század közepétől jelentek meg és szorították ki mindenhol a sulykokat csakúgy, mint a kézzel hajtott mosóeszközöket.

Magyarország, 19. század 2. fele.  Schleicher Vera gyűjtése  NM. 2019.99.4
Magyarország, 19. század 2. fele. Schleicher Vera gyűjtése NM. 2019.99.4

Az elsősorban városi háztartások kézzel hajtott, munkát megkönnyítő eszközei közé tartozott a mosógép mellett például a mángorló, amely a ruhák gyűrődéseit segített kisimítani, a kézi varrógép, amely pedállal vagy kézi fogantyúval hajtott tűvel varrt vagy a kézi kávédaráló, amely egy forgó kar segítségével aprította a kávészemeket.

A kiállított tárgy 2018 őszén került a Néprajzi Múzeumba, az akkor 88 esztendős Pálmay Lórántné felajánlásaként. Nagyszülei tulajdona volt, akik 1891-ben Grazból költöztek Budapestre, a Józsefváros Tisztviselőtelepére. A nagyapa a Ganz gyárban volt főmérnök. Bár a családi emlékezet szerint Ausztriából hozták magukkal a mosógépet, a fedelén látható felirat tanúsága szerint Budapesten készült a Geittner és Rausch vaskereskedés termékeként. A cégnek több lerakata is volt a fővárosban, és sokféle innovatívnak számító terméket forgalmazott.

Magyarország, 19. század 2. fele.  Schleicher Vera gyűjtése  NM. 2019.99.4
Magyarország, 19. század 2. fele. Schleicher Vera gyűjtése NM. 2019.99.4

A hasonló elven működő mosógépek  a 20. század első évtizedeiben Magyarországon is elterjedtek olyan polgári háztartásokban, ahol megfelelő méretű, beépített tűzhellyel rendelkező konyha vagy külön mosókonyha állt rendelkezésre. Az adományozó emlékei szerint ezt a darabot a konyhában használták, még az 1950-es években is, de akkor már kizárólag ágynemű és asztalnemű kifőzésére. A konyhai rakott tűzhelyen felmelegítették a vizet, ráöntötték a dobba helyezett mosnivalóra, amit a dobot forgatva tovább főztek.

Magyarország, 19. század 2. fele.  Schleicher Vera gyűjtése  NM. 2019.99.4
Magyarország, 19. század 2. fele. Schleicher Vera gyűjtése NM. 2019.99.4

A kézzel hajtott mosógép sok szempontból átmeneti munkaeszköz: átmenet a kézi és gépi mosás, a mosást segítő kézi eszközök és az emberi erőt nem igénylő gépek között, átmenet a sulyok és az automata (vagy legalábbis elektromos árammal működő) mosógép között. Egy dolog azonban valamennyi mosóeszközt jellemzi: a mosás mindig női munka volt.

Ugye nem kérdés, hogy ennek a tárgynak a Néprajzi Múzeumban van a helye?

Magyarország, 19. század 2. fele.  Schleicher Vera gyűjtése  NM. 2019.99.4
Magyarország, 19. század 2. fele. Schleicher Vera gyűjtése NM. 2019.99.4