A Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéből 3.

A Néprajzi Múzeum munkatársai 1921-22-ben közel száz település fotóműtermében 25000 üvegnegatívot vásároltak. Az akkoriban kortárs gyűjtésnek számító munka középpontjában az értékmentés állt, hiszen az első világháború során a műtermek forgalma a családi fotózások miatt megtöbbszöröződött, az üvegnegatívok tárolása gondolt jelentet, ezért kidobálták vagy üvegeseknek adták el őket. Egyrészt múzeumba kerülésük megőrizte őket az utókornak, másrészt a századforduló évtizedeiben eltűnő, átalakuló népviselet és vidéki életmód fontos forrásának tekintették ezeket a felvételeket. A sorozat egy-egy műteremből származó múzeumi fotókorpusz rövid bemutatására vállalkozik.

Kecskemétről 282 üvegnegatívot vásárolt a múzeum, az intézményi iratok és a leltározás sem jegyzi a fényképész nevét. A hátterek és kellékek alapján egyértelmű, hogy a felvételek a Fanto műteremhez köthetők. A budapesti születésű Fanto Beránt (1865-1944) 1891-ben telepedett le az alföldi városban feleségével, Steiner Bertával. Előtte Gyöngyösön és Vácott is dolgozott, időnként több helyszínen (Fanto és Steiner, illetve Fanto és Kluge együttműködésben) tartott fenn műtermet. Kecskeméten Fanto Bernát Klugéval közös vállalkozását 1891 és 1896 között a Csongrádi utcában üzemeltette. Majd Fanto önálló stúdiót nyitott a Budai nagy utca 158. szám alatti lakásánál, amely az 1911-es földrengés során súlyosan megsérült. Új műtermét az ún. Luther házban (palotában) rendezte be, a korábbiakhoz hasonlóan a legmodernebb eszközökkel felszerelve.

A korabeli helyi lapok egyike így írja le Fanto műtermét: „Városunk, Kecskemét abban a szerencsés helyzetben van, hogy most is szólhatunk […] művészi fényképezőről Fantó Bernát személyében. Az ő neve nemcsak Kecskeméten, de a vidéken is már évtizedek óta igen jó hírnévnek örvend művészi fényképei folytán. Most azonban még fokozza a művészetét az a pazar, káprázatos berendezés, amellyel a Lutheránus egyház palotájában levő helyiségeit ellátta. Műterme, laboratóriuma, műszerei, szenzációszámba mennek, méltók a megtekintésre. A vidéken, de még a fővárosban sincs hasonló fényű, nagy áldozatokkal, különleges műszerekkel berendezett fényiroda. A fényképészet terén tehát városunk a legelőkelőbb színvonalon áll.” (Országos Ellenőr, 1911. december 9.)

Fanto Bernát két fia, Lipót (1892-1944) és Imre (1896-1944) folytatta apja mesterségét. Fanto Bernát az első világháború idején több hirdetésben is tanoncot, segédet keresett, fiai a fronton teljesítettek szolgálatot. Fanto Bernát a fényképezés mellett festészettel is foglalkozott, a felvételeken látható hátterek az ő munkái is lehetnek. Vállakozó szellemét jelzi, hogy 1916-tól Kiskunfélegyházán mozit üzemeltetett. A család majd minden tagja, köztük Lipót és Imre is a második világháborús zsidóüldözés áldozata lett. A háborús pusztítás következtében a műterem anyaga teljes mértékben megsemmisült, az ott tárolt és esetlegesen megmaradt eszközök, üvegnegatívok, iratok jelenlegi lelőhelye nem ismert. A ház egykori lakója, dr. Nagy Emma így emlékezett vissza a történtekre: „A Fanto műterem ablaka be volt törve, annyira, hogy a járdáról be lehetett lépni. Úgy mondanám, hogy térdmagasságig voltak az üveglemezek, filmek, papírok, széttépett fényképek. Mindenhol összetaposott bútortöredékek, elborult állványok.” Emiatt különösen értékes az az üvegnegatív anyag, melyet a család 1922-ben a Néprajzi Múzeumnak adott. A városban több mint egy fél évszázadig működő Fanto fotográfus dinasztia működésének történetével kapcsolatban a leszármazottaknál, a megrendelők családjánál és múzeumi gyűjteményekben fennmaradt pozitív képek és levéltári, korabeli hírlapi anyagok mellett fontos kiegészítő adatokkal szolgálhat ez a majd háromszáz üvegnegatív. A datálatlan, a rajtuk szereplők nevét nem jelző felvételek többsége az 1910-es években, elsősorban a Luther házbéli műteremben készülhetett.

A fotográfiákon láthatók többsége kecskeméti vagy környékbeli lehetett. A képeken visszaköszönnek a műterem által használt szecessziós festett hátterek, az egyedi kellékek (asztalok, paraván, székek, kutya, bárány, baba, albumok). A fotók kevés kivétellel a műteremben készültek: legények, barátnők, családok, esküvői emlékképek. Az elrendezések, kellékek igényessége, a térhasználat pontossága jól tükröződik a felvételeken. A megrendelésre vonatkozó adatok egy része is leolvasható a képekről: sorszámot, méreteket és darabszámot karcoltak az üvegnegatívokba.

Bata Tímea

A Fanto műterem működéséről bővebben:

Székelyné Kőrösi Ilona: A Fanto Fotó Kecskeméten. Egy fényképész dinasztia emlékére. Kecskemét, 2014