11 különleges tárgyunk a zirci Reguly Antal Múzeum kiállításában

A Néprajzi Múzeum 11 különleges tárgya is szerepel a zirci Reguly Antal Múzeum új állandó kiállításán.

Az intézmény Európa-gyűjteményéből mostantól a Regulyversum – mindent Regulyról című tárlaton lesz látható egy síléc és egy szán makettje, két épületmakett, valamint néhány viseleti darab, ing, egy pár cipő, főkötő, nyaklánc. A Néprajzi Múzeum számára örvendetes, hogy a Reguly Antal által tudatosan felépített koncepció mentén gyűjtött tárgyak méltó helyet kapnak a róla elnevezett múzeumban.  Az állandó kiállításon most már folyamatosan megtekinthetők lesznek azok a 19. század első feléből származó tárgyi emlékek, amelyek a forrásközösségek, a kutatók és a látogatók számára egyaránt páratlan értéket képviselnek.

A látványos tárlat Zircen a Dubniczay-házban kapott helyet. A helyszín azért hangsúlyozandó, mert a helyi hagyomány szerint ez volt Reguly Antal néprajzkutató, polihisztor szülőháza. Erről igazolható forrás tudomásunk szerint nincs, de az biztos, „Észak Körösi Csomája” innen indult több országot átfogó gyűjtőútjára. A neves magyar kutató a legtöbb időt Szibériában töltötte, ahol egy Bahtyiar nevű, idős manysi férfi lett a kísérője, tolmácsa. Reguly Szentpétervárra, Baer akadémikusnak írt levelei szerint Bahtyiar több makettet is készített a magyar kutató kérésére, olyan objektumokét, amelyeket értelemszerűen nem tudott magával hozni Magyarországra (szánok, épületek). Ezek közé tartozik a Zircen most bemutatott ebszán makettje.

A kiállításra kerülő hanti inget Reguly valószínűleg a Konda folyó vidékén gyűjtötte. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében található három gazdagon hímzett női inget a feltételezések szerint fejedelmi család tagjai viselhették. Díszítésükön kívül ezt támasztja alá, hogy gyapjúfonallal hímezték, ami akkoriban csak kereskedelmi közvetítéssel volt beszerezhető. Közülük a mostantól Zircen megtekinthető darab csalánszövetből készült, hímzése jó állapotban maradt meg, a fonalak színe élénk. Ennek az az oka, hogy csak ünnepi alkalmakon használták, napfény nem igazán érte őket, valamint ritkán, általában hideg vízzel mosták, a mosószer pedig a 20. század második felében kezdett csak elterjedni a hantik körében.