A Néprajzi Múzeum gyűjteményében őrzött, 19. századi kaukázusi puska restaurálási dokumentációja

1. A tárgy alapadatai

Megnevezés: PUSKA
Leltári száma: NM 2020.37.1
Származási hely, idő: Kaukázus (?), 19. század
Proveniencia: Zichy Jenő gyűjtése

Wilhelm Gábor, főmuzeológus meghatározása:
A restaurálandó puska perzsa stílusú, századi díszfegyver, elöltöltős csappantyús puska, melyen megjelennek török stíluselemek is. Zichy Jenő a. Kaukázusban gyűjtötte a 19. század legvégén. A puska egyszerre három jelentős földrajzi területet kapcsol össze. Gazdagon díszített, különösen míves darab. Egyszerre kiemelkedő része a 19. századi kaukázusi harcos felszerelésének, valamint a hasonló darabok között is hasonlóan fontos helyet foglal el. 19. századi készítésű, a Qadzsar korszak utolsó korszakából való.
A puska megmunkáltsága és díszítettsége révén rendkívül ritka darab, kiemelkedik a 19. századi múzeumi fegyverek, elöltöltős pisztolyok, közelebbről puskák közül. A Néprajzi Múzeum Ázsia-gyűjteményében összesen tíz kaukázusi, valamint tíz egyéb helyről való puska található.
A tárgy az ezer darabos Zichy-gyűjtemény egyik központi tárgya, mely két darabban, sérülten került elő. E gyűjtemény magja a 19. század utolsó évtizedében jött létre három nagyszabású expedíció révén, majd bővült a 20. század első éveiben magángyűjtés során.
A puska múzeumi gyűjteményben egyedinek számít megmunkáltsága, díszítettsége, ritkasága révén. Olyan darab, melynek feltétlenül az új állandó kiállításban van a helye.

2. Készítéstechnikai sajátosságok

Anyagai: vas, vörösréz, sárgaréz, bronz (?), kemény fa, gyöngyház, ezüst/ón (?), különböző színű kövek
Készítéstechnika:
Vas: öntött, hengerelt, kalapált
Réz: öntött, hengerelt, fűrészelt, vésett, cizellált, szegecselt
Fa: faragott, vésett
Berakások: fűrészelt, sodrott, kalapált, vésett, ragasztott

3. Állapota

A puska 2 darabban van, csöve kitört az ágyazatból (Tok és tus). A vas alkotók (cső, elsütőszerkezet, elsütő billentyű) felülete porózus, több helyen rozsdásodás nyomaival. A réz alkotók felülete kopott, oxidált. A berakásokkal díszített fa ágyazat felülete erősen szennyezett. A feltehetően korabeli állagmegóvás során használt bevonó anyag besötétedett, elöregedett. Az öntöttvas cső első harmadánál elhajlott, rögzítő stiftje deformált. A ágyazat keményfa magja repedezett, több helyen törött, kb. 5-10%-ban hiányos. A fából készült tok és tus rész fűrészelt, vésett gyöngyház, feltehetően üvegkő és fűrészelt, vésett, cizellált fém berakásai, díszítményei sérültek, hiányosak. A berakások rögzítéséhez és további díszítő
elemként használt szegek és a sodrony fém felületei erősen oxidáltak (szulfidáltak), több helyen elváltak a felülettől. Fenéklemeze a tus fenti részén törött, egész felületén erősen deformált. Az elsütő billentyű sárgaréz (bronz) öntött takarólemeze szinte teljesen hiányzik. A tárgyon számos korabeli vagy későbbi javítás nyoma látható, mint például az 5. képen bal oldalt lévő sárgaréz lemez.

A restaurálási terv, a restaurálás menete és a teljes pályázati anyag letölthető az alábbi linken.