A közelmúltban elhunyt jeles népzenekutatóról, Sárosi Bálintról emlékezünk

A Zene világnapja alkalmából a közelmúltban elhunyt jeles népzenekutatóról, Sárosi Bálintról, múzeumunk korábbi munkatársáról emlékezünk meg.

 

A búgattyú hangja, LCS_MG_055A
https://soundcloud.com/n-prajzi-m-zeum/a-bugattyu-hangja?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
 

Sárosi a magyar hangszeres népzenekutatás legnevesebb szakértője volt, aki a Néprajzi Múzeum Hangszergyűjteményének munkatársaként a hangszergyűjtemény fejlesztésének, szakszerű feldolgozásának, kiállításokban való folyamatos bemutatásának szentelte idejét. Ugyanakkor ez, az ország egyetlen számottevő hangszergyűjteménye tette lehetővé Sárosi számára, hogy a magyar népi hangszerekről szóló monográfiáját megírja, s a nemzetközi hangszer-monográfia sorozat, a Handbuch der europäischen Volksmusikinstrumente első köteteként közzétegye. (1967, Serie I. Bd. 1. Leipzig)

Sárosi Bálint már mint az MTA Népzenekutató Csoportjának munkatársa rövid időre, 1962-ben kapcsolódott be a Lajtha László által vezetett csoport gyűjtéseibe, majd Lajtha halála után a csoport tagjaival együtt került a Néprajzi Múzeum Népzene Osztályára.

A gyűjtemény hangszereit 1963 decemberétől kezdte gondozni félállásban.

„A Néprajzi Múzeum hangszertára állapotának felmérését már 1963 december hó folyamán elkezdtem. E célból decemberben kb. 3 munkanapot töltöttem a múzeumban. Megállapítottam, hogy lényegében az egész hangszertárt újra kell kategorizálni és hozzákezdtem a kategorizálás szempontjainak kidolgozásához. E munkával kb. február közepére készülök el és akkor benyújtom a múzeum általános katalogizáló szempontjaival is egyeztetett népi hangszerkatalógus tervet.”

A hangszergyűjtést is elkezdte: „Egy napon pedig Romhányba utaztam, ahol a helyszínen tanulmányoztam egy dudát, a dudajátéktechnikát. Kikérdeztem a dudást a dudakészítés és javítás eljárásáról. Gyűjtőutam alkalmával egy kanásztülköt is vásároltam Bánkon a múzeum hangszergyűjteménye számára.”

Tóth Margit 1966-os jelentésében az osztály minden dolgozójáról jelentést írt, köztük Sárosi Bálintról, akinek a munkájáról a legteljesebb képet kapjuk:

„Dr. Sárosi Bálint az a munkatárs, aki megfelelő zenei és néprajzi adottságokkal, gyakorlattal, ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy a Népzenei Osztály bizonyos feladatköreit megoldja. A népi hangszerkutatásban máris nemzetközi hírnévre tett szert. A készülő Handbuch der europäischen Volksmusikinstrumente sorozatban az első kötetként mintegy mintául a többi kötetek számára – írta meg „A magyar nép hangszerei”-t; s ezzel nemcsak európai viszonylatban tett nagy szolgálatot a népi hangszerkutatásnak, hanem ennek nyomán vált lehetővé az, hogy végre tisztán lássunk népi hangszereink ügyében. Így került sor arra, hogy a múzeum gazdag, de meglehetősen elhanyagolt hangszergyűjteményét szakszerűen átnézzük, rendbe hozzuk, a leíró katalóguscédulákat a modern népi hangszerkutatás követelményei szerint revideáljuk; a gyűjteményt pontos terv szerint egészítsük ki. Ezáltal számolhatjuk fel lassan azt az aránytalanságot, melyet az eddigiek folyamán az „ad hoc” hangszervásárlások, szerzések hoztak létre. A fentiek szemmeltartásával kialakított koncepció szerint a két és fél év óta vásárolt hangszerek mennyisége és minősége ezt máris tükrözi. – Sárosi Bálint nagy nyelvismerete (beszél német, angol, francia, román, orosz és lengyel nyelven) a nemzetközi szakirodalomban az up to date szakmai tájékozottságot biztosítja, emellett a hangszereket nemcsak megszólaltatja, hanem játszani is tud rajtuk. Ez a különös tehetsége és muzikalitása mindig frappáns hatású a nemzetközi látogatóknál, de itthon is, mint ezt az idei TV-bemutatóval kapcsolatos szereplése is tanúsítja.

Sárosi részvételével és irányításával év végére olyan állapotot teremtünk a hangszerállományban, hogy bárki könnyűszerrel eligazodik benne nemcsak leltári, hanem szakmai rendszerbeli szempontból is; ami eddig soha nem volt.

A hangszerek tárgyi rendbehozása mellett mind több gondot fordítunk – szintén főleg Sárosival – a hangszerekkel kapcsolatos konkrétabb zenei vizsgálatokra is. PL., az újabb lejegyzéseknél külön megfigyeljük a hangszer játéktechnikája és a rajta játszott zene kapcsolatát; először történik a magyar népzenekutatásban, hogy a félhivatásos, vagy hivatásos cigányzenészek legreprezentánsabb rétegétől: budapesti cigánybandától jegyzünk le partitúrákat. (Lajtha László csak kis létszámú falusi bandák zenei anyagát rögzítette.)”
 

Verbunk és friss. Bobe Gáspár és 7 tagú zenekara, NM  LCS_MG_037A.
https://soundcloud.com/n-prajzi-m-zeum/verbunk-es-friss?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
 

Sárosi Bálint a helyszínen lejegyzett és magnetofonnal felvett dallamok mellé leginkább hangkeltő eszközökről, hangszerekről és hangszerjátékosokról fényképek és jegyzetek tömegét készítette. 1963 és 1969 között több mint 30 zenei gyűjtésben vett részt, mely felvételek a múzeum Hangtárában találhatók.

NM LCS_MG_052A
https://soundcloud.com/n-prajzi-m-zeum/zavaros-a-tisza?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
 

Köztük vannak az Etiópiában készült felvételei, ahol a nyelvi nehézségek (Sárosi beszámolójából kiderül, hogy ők angolul vagy franciául beszéltek, a kísérőik tolmácsolása útján érintkeztek az ott élőkkel), és az idő rövidsége – néhány hét – ellenére, kollégájával, Martin Györggyel a nemzetközi folklórkutatás szempontjából is egyedülálló anyagot gyűjtöttek.

Sárosi szerint az etiópiai gyűjtő út számukra legalább olyan hasznos volt, mint Etiópiának lett volna, ha helyszíni közreműködés hiányában nem marad el a gyűjtött anyag feldolgozása. Mert az etiópiai gyűjtés élménye talán évezreddel is meghosszabbította látásukat a tánc- és zenetörténet múltjába.

Film- és hangfelvételek mellett fotókat is készítettek, a helyszínről hozott hangszerek az Afrika gyűjteménybe kerültek. A mintegy 150 fotó több mint felén hangszeresek, táncosok, énekesek láthatók.

NM LCS_MG_95A
https://soundcloud.com/n-prajzi-m-zeum/washint-furulya?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
 

Az útról hozott hangszereket a Néprajzi Múzeum Regionális Gyűjteményének Afrika gyűjteményében találhatók, átadóként Martin György szerepel. Zenéjükről, hangszereikről több cikkben is beszámoltak.

Sárosi hivatalosan csak 1969-ig maradt a gyűjtemény félidős munkatársa, de végig figyelemmel kísérte a Néprajzi Múzeum hangszereivel végzett munkálatokat. A 2006-ban nyílt nemzetközi hangszerekből készített kiállítás rendezésekor is segítette munkánkat szakirodalommal és a szakértelmével is, majd meg is nyitotta a kiállítást.

Az etióp kiállítás kapcsán az Erkel színházban a megnyitón is részt vett, a Néprajzi Múzeumi bemutatón pedig interjút készíthettünk vele.

2014-ben a múzeumnak ajánlott még közel 40 hangszert, melyek közt Bársony Mihály citerája, tekerője, de saját készítésű furulyát is találhatunk. Később még több mint 40 hangszerrel bővült jóvoltából a gyűjteményünk, illetve a múzeumnak ajándékozott saját gyűjtéseit tartalmazó gyűjtőfüzeteket, és a hangszerkutatással kapcsolatos jegyzeteit.

Jelenleg a múzeum Műtárgygyűjteményeiben több mint 160 általa gyűjtött hangszer található mind a magyar, mind a regionális gyűjteményekben.

1969-ig közel 50 magnószalag és 30 kazetta őrzi a felvételeit, mely többnyire hangszeres zenei felvételek.

NM LCS_MG_042A
https://soundcloud.com/n-prajzi-m-zeum/de-szeretnek-hajnalcsillag-lenni?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
 

Szöveg: Pálóczy Krisztina