Bányászpalack Selmecbányáról

 

A bányászpalackok a türelemüvegek speciális csoportja. A türelemüvegek lezárt palackok, belsejükben speciális szerszámokkal, apró alkatrészekből csapolással, ragasztással összerakott tárgyakkal, jelenetekkel. Európa kedvelt dísztárgyai voltak a 16. század óta a kandallók párkányaira helyezett palackokba zárt hajók, máshol - különösen a német nyelvű területeken - a játékipar készített ilyeneket a gyerekek számára. Jellegzetesen polgári kultúrához köthető tárgytípus, a magyar otthonokban nem is tudunk korai jelenlétéről.

A türelemüvegek témája rendkívül változatos, a legkorábbiak a hajókat, leggyakoribbak a vallásos jeleneteket magukba zárók, de a témáknak csak a fantázia és az ügyesség szab határokat. Egy vadasparkot megjelenítő darabot például Debrecenben vettek leltárba 1780-ban. A név beszédes: az ügyesség mellett rendkívül sok idő és türelem szükséges a létrehozáshoz, némelyik bonyolultabb darab összeillesztéséhez akár több száz óra is kellett. Készítői közül többen voltak pásztorok vagy rabok, akiknek kellő idejük volt.

Bányászpalackokról a 17. század végétől tudunk. Európa több országában előfordultak, de többnyire bányavidékeken készítették őket. Egyetlen társadalmi réteg tárgyai: a készítői és a vásárlói egyaránt a bányászathoz köthetőek. Készítői közül többet név szerint ismerünk. A türelemüveg készítésének hagyománya családon belül öröklődött. Az első generáció tagjai között többen megsérült bányászok voltak, akik az ilyen palackok eladásával tudtak némi jövedelemhez jutni. Magyarországon csak az alsó-magyarországi bányavárosokban, azok közül is elsősorban Selmecbányán, rajta kívül Körmöcbányán, Besztercebányán, és talán még Bakabányán építették be a többnyire a királyvíz (választóvíz) tárolására használt, az ércfeldolgozás során üressé vált négyszögletű, úgynevezett pincetok hutaüvegeket bányászjelenetekkel.

Európában 46 darab első világháború előtti bányászpalackot ismerünk, ebből hatot - a legtöbbet - őrizzük a Néprajzi Múzeumban. A legkorábbi ismert palack 1737-ből való, Selmecbányán készült. A 18-19. századi példányok a hitelesség igényével összeállított aprólékos, sokalakos munkák, melyeket a bányászattörténet ma dokumentumértékűnek tart az ábrázolt eszközök, viselet, munkaművelet tekintetében.

A bemutatott palack a legnagyobb méretű példányunk. Készítője Jozef Cerven volt, aki Selmecbányán élt 1861 és 1932 között. 9 évi bányászkodás után kétszer megsérült, nyomorék lett, ezt követően kezdett bányászpalackokat, bányamodelleket, betlehemeket összeállítani. A leghíresebb palackjai 1910 és 1920 özött készültek. Munkáira jellemző, hogy az ábrázolt jelenet nem korhiteles, benne a régi és az új technika keveredik. Ennek a palacknak három szintjén 17 felnőtt és két gyerek figura látható, négy telérérc, 3 ametiszt kristály és egy nemesopál, a tartóoszlopokat és a szinteket jelző lemezeket galenit őrleménnyel vonták be. Legfölül bányaépületek (kerek lójárgányos felvonóház, aknaház) vannak figurák nélkül.

Ezt a példányt egy másik türelemüveggel, mely a selmecbányai kálvária-dombot ábrázolja, 1911-ben Selmecbányán vásárolta Divald Kornél, feltehetően magától a mestertől.

Az évek során a ragasztó elengedett, az oszlopok által tartott szerkezet összedőlt. 2005-ben egy kiállításon szerepelt, előtte Benke István, a kiállítás kurátora, maga is türelemüveg készítő, felajánlásul restaurálta.

Vida Gabriella

Bányászpalack
Selmecbánya
1910
Jozef Cerven
Leltári szám: 89226