Sárközi bogláros leánypárta, „tülökpárta”

Májusban a régi sárközi leányviselet jellegzetes elemét, egy bogláros pártát vagy „tülökpártát” választottuk a hónap műtárgyának. Ez a fémszállal borított fejdísz a 19. század hetvenes éveiben kopott ki a helyi viseletből, átadva a helyét az új divatnak. A finom kis régiséget Jankó János 1904-ben gyűjtötte a múzeum számára Decsen.

A hajadon állapot szimbólumaként számon tartott pártán egy olyan homlokot övező, a hajat láttatni engedő, az egész megjelenést megkoronázó öltözetdarabot értünk, amely a leányi ártatlanság legfőbb kifejezője volt. Ezt az ékességet a Kárpát-medencében a 13.-14. század fordulójától kezdve már nemcsak az előkelő hajadonok, hanem a közrendbeliek is egyre szélesebb körben viselték. Használatának fénykora a 15-18. századra tehető, ezt követően azonban rohamosan vesztett jelentőségéből, majd a 19. századra csupán néhány táj népviseletében maradt fönn, így a Tolna megyei Sárközben, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Öcsény községben.

Itt, a helybeliek ezt a fejéket tülök-, magas-, illetve csücsökpártának nevezték. Sajátos formája és díszítésmódja miatt különleges helyet foglal el a 19. században még fennmaradt párták között. Nem tartozott ugyanis a fejet egyforma szélességben körülövező viszonylag vékony szalag- vagy karikapárták csoportjába. Alakját középen tenyérnyire kiszélesítették, a gerincét meghajlított pálcika vagy drót alkotta, testét fahánccsal és több, egymáshoz ragasztott papír-és házivászonréteggel vastagították, úgy, hogy a közepét erősebben kitömték. Vastagabb alapja révén a késő középkorig visszanyúló, az újkorban azonban fokozatosan eltűnő pártatípus késői utódjának tekinthető.

Holdsarlót formázó alakja csupán a homlokot díszítette, így a tarkó feletti rögzítéshez a textillel betekert vesszőcske vagy drótváz, a hozzá erősített szalagok és hajtűk szolgáltak. Felületét kívül-belül bordópiros pamutvászonnal vonták be, majd felvarrták rá a vászonból és papírból gerezdesre formált kettős kúp alakú boglárok, azaz tülkök, csücskök sorát. Számuk a felnőtt hajadonok esetén mindig hét volt, a  kis leányoknak azonban három vagy öt boglárosat készítettek.

Díszítésül leggyakrabban „a párta elő és hátsó szélére ezüst és aranypaszomántból alakított csigasort varrtak, mindegyik csigába egy-egy csillogó fémlemezkét, islangot helyeztek. A tülkök közét sűrűn egymást érő csavarmenetben hajlított rezgő ezüst és arany sodronyszálakból - úgynevezett fórisból – készített rózsa meg tulipán virágdísszel töltötték ki.” A felületet bordópiros selyemvirágokkal élénkítették. A tülköket „végigcsavargatták ezüst- vagy aranyszállal”, és a „felső kúpocska csúcsába piros, zöld vagy kékszínű hamis ékköves nagyfejű tűt szúrtak”. Bár a fennmaradt példányok között akad gyöngyözött felületű példány, mégis a többség díszítését meghatározó fémspirálok alkalmazása ugyancsak régies elemnek számít.

A tülökpárta a leányok ünnepi öltözetének díszét jelentette. Hétköznapi viseletére a szőlőőrzés szokása adott alkalmat. A gyümölcs érésének idején a leányok bandába verődve, ünnepélyesen felöltözve vonultak ki a szőlőhegyre, hogy ott kereplővel riogassák a madarakat. A hétköznapokat egy-egy gazda pincéjében töltötték, esténként a legényekkel ismerkedve mulattak, táncoltak.

A tülökpárta az 1880-as években kikopott a sárközi népviseletből. Újak ekkor már nem készültek, számuk rohamosan fogyatkozott. A menyasszonyok számára még egy darabig kölcsön kéregették onnan, ahol még kegyelettel őrizték. Az utolsó tülökpártás menyasszony 1887-ben esküdött örök hűséget. A párta elhagyásának legfőbb oka az volt, hogy az ármentesítés következtében hirtelen vagyonossá váló gazdaréteg leányainak, asszonyainak az ízlése az általános divatáramlatokhoz kezdett igazodni, amely a leányi fejviseletben a művirág koszorút tartotta szépnek.  A változást a helybeli református egyház is szorgalmazta, mert ez a viseletdarab kirívónak tűnt a tágabb környezetben.

Az újabb leányi fejdísz, a bársony, illetve továbbörökített nevén a párta három részből épült fel. Ezek a részek egyesítették a korabeli, hajadonokat megillető ékességek valamennyi változatát. Az arcot keretező homlokbársony az önmagában is viselt homlokkötőnek felelt meg. Mögé a karikapártának szerényebb művirágkoszorúvá modernizált változatát, a középbársonyt helyezték. Legfölülre az ünnepi alkalmakkor elmaradhatatlan és ugyancsak művirágokból álló nagybársony, vagy nagypárta került, amelynek diadém formája az 1860-as évek úri divatjában a magyaros ruha pártáját követi.

 Tárgyfelirat:
Bogláros párta, tülökpárta
Decs, Sárköz, 19. század harmadik negyede
Jankó János gyűjtése 1900-ban
NM ltsz.: 31457

Fotófelirat:
Leány ünnepi viseletben, új típusú fejdíszben
Sárköz, 1910-es évek
Madarassy László gyűjtése Borgula fényképésztől 1921-ben
NM F 35801