Amulett-tartók a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben

Az Ars Sacra Fesztivál programsorozatához a Néprajzi Múzeum olyan XIX. századi amulett-tartók bemutatásával csatlakozik, amelyeknek használata mögött mély vallási meggyőződés állt. Ezek a magánájtatosságra szánt, mívesen megmunkált ékszerek sokszor nemcsak a bennük elhelyezett szent szövegekkel, képekkel és tárgyakkal, hanem külsejük díszítményeivel is figyelmeztették tulajdonosukat a hithű életre és a vallási parancsolatok betartására.

Amuletté azáltal váltak, hogy a hiedelem szerint az imák, fohászok mellett közelségük, viselésük mindenféle bajtól, gonosz erőtől megóvott, betegség esetén pedig gyógyírként szolgált. Előfordult, hogy a halottal együtt temették el, hogy védelmezze a túlvilágon is. Bár a bemutatott múzeumi darabok használatáról nincsenek konkrét adatok, de gyűjtőik tárgymeghatározása és az analógiák szerint mágikus szerepük is bizonyosan lehetett.

A katolikusok körében az ellenreformáció mozgalma, a szenttisztelet megújhodása és a szentnek tekintett zarándokhelyek kultusza lendítette fel – különösen a XVII–XVIII. században – az ilyen kegytárgyak iránti igényt. A főrangúak és a jómódú polgárok számára készített, szétnyitható oldalú vagy üveggel borított medalionokat és szelencéket elsősorban a katakombaszentek – a középkor végén Róma katakombáiban feltárt és szentté nyilvánított őskeresztények – test- és ruhamaradványainak darabkáival és szentképekkel látták el, poliondíszítésű kerettel övezve. Ez utóbbit, a barokkosan dús, selyem- és sodrott fémszálakból, gyöngyökből és ékkövekből kialakított virágos keretdekorációt zárdákban készítették, ezért az ilyen alkotásokat apácamunkának is nevezték. Egyszerűbb példányaikhoz a köznép búcsújáróhelyeken és vásárokon juthatott hozzá, még a XIX. században is.

A Néprajzi Múzeumba 1917-ben került be üresen néhány ilyen amulett-tartó a német nemzetiségű Sopronkeresztúrról.

Funkciójukra a nyitható fedőlapjukon látható, kereszttel összekapcsolt Jézus-monogram, illetve csak az IHS felirat és a passió néhány eszközének ábrázolása utal. Bennük feltehetően apró, elsősorban érintéses ereklyék, szentképek, szentelmények, a pápa által megáldott Agnus Dei-viaszérmék, imacédulák vagy más búcsús emlékek lehettek. A gyűjtemény egyetlen felszerelt, Szent Philoména ereklyéjét tartalmazó medálja Albániából származik, igazolva e tárgytípus európai elterjedését.

Más formai megoldást követ az erdélyi ortodox román hívők számára, valószínűleg észak-görög területen készített két ereklyetartó. A felfüggeszthető dobozkák elülső lapját ugyanis az általuk különösen tisztelt Szent György és Szent Demeter hőstetteit ábrázoló domborított jelenetek díszítik. Bennük szintén valamilyen, az igazi ereklyéhez érintett és így szentté vált textildarabkát vagy papírra nyomott imaformulát őrizhettek.

Hasonló típusú tárgyak más vallást követők körében is elterjedtek. A muszlimok amulett-tartóin Allah neve szerepelhetett, belsejükbe Korán-idézeteket, varázserejű betűket, ábrákat, jeleket rejthettek, a buddhisták pedig szent szövegeket, Buddha-ábrázolást tarthattak bennük a hit védelmező erejében bízva.

Katona Edit

Amulett-tartók
Sopronkeresztúr (ma Deutschkreutz, Ausztria), 19. század
Római katolikus
Ltsz.: 117367-117371

Medalion Szent Philomena ereklyéjével
Albánia, 19. század
Római katolikus
Ltsz.: 97854

Ereklyetartók Szent Demeter és Szent György ábrázolással
Ortodox keresztény
Nagyenyed (ma Aiud, Románia),19. század második fele
Ltsz.: 98147, 98148