Máramarosi rutén fatemplom modellje

Szöveg: Sedlmayr Krisztina

Máramaros vármegye görögkatolikus, rutén falvaiban évszázadokon át meghatározó szakrális építmények voltak a boronafalú, zsindellyel fedett fatemplomok. Középkori hagyományokat követve három centrális, négyzetes szakaszra tagolódtak: a kelet felé néző szentélyt, a központi templomhajót és a nők számára fenntartott előcsarnokot egymástól ikonokkal díszített, ajtókkal ellátott deszkafalak választották el. A fatemplomok külső és belső kialakítását a hagyományok határozták meg, de a helyi igényeknek, elképzeléseknek megfelelően mégis változatos építmények születtek.

Kárpátalján a boronafalú, zsindellyel fedett fatemplomokat a 19. század végén kezdték felváltani a kőből, téglából készült, nagyobb méretű templomépületek. A századfordulótól megkezdődött a régi fatemplomok felmérése, dokumentálása, az értékes berendezések egy része pedig múzeumi gyűjteménybe mentve kerülhette el a pusztulást.

A 20. század elején a dokumentáció és a múzeumi interpretáció kedvelt formája volt a szemléltető modell. A 18. században épült taracújfalusi (ma Ukrajna) görögkatolikus Szent Mihály templom kicsinyített mása helybeli ezermester parasztgazda munkája. Nagyobb együttes része volt, melyhez rutén lakóház, istálló, disznóól, kukoricakas, kút, abora tartozott. A modelleket Vaszkó Elek lelkész 1909-ben vásárolta a községben és adta el a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának. A múzeum Etnológiai Adattárában megtalálható Semayer Vilibald igazgató decemberben kelt levele, melyben intézkedik 100 korona kifizetéséről a „rutén házmintákért”. Feltételezhető, hogy a lelkész a múzeum kérésére készíttette el a jellegzetes máramarosi falusi építményeket.

Bátky Zsigmond 1906-ban megjelent Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című munkájában így ír a múzeumi modellkészítés elveiről: „Modelleket tehát csak olyan tárgyakról készíttessünk – ha nem lehet, legalább rajzoljuk vagy fényképezzük le őket – a melyek vagy el nem mozdíthatók, pl. épületek, malmok, hidak stb.; vagy túlságosan terjedelmesek, pl. ladikok, különféle kasok, ketreczek, kocsik stb. vagy egyáltalában olyanok, hogy lényegükön jóformán alig változtat az, ha kisebb alakban kerülnek is a gyűjteménybe, a mit esetről-esetre kell eldönteni. Mindig szemünk előtt lebegjen azonban az, hogy a minták csak kényszerűségből, kisegítőnek születtek (Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére 1906. 10-11).

A Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya az 1910-es években több ház- és templom modellel gazdagodott a Keleti Kereskedelmi Akadémia gyűjteményének befogadása révén. Az anyag felügyeletével, gyarapításával a múzeum Györffy Istvánt bízta meg. Az első világháború alatt a Monarchia fogolytáboraiban élő orosz katonák kedvelt időtöltése volt a faragás: otthonuk jellegzetes épületeit is gyakran jelenítették meg kicsinyített formában. A Keleti Akadémia gyűjteményének leltárkönyvében többtucat templom- és zsinagógamodellt jegyeztek fel. Az 1950-es években sajnos ezt az anyagot a Néprajzi Múzeumban felállított bizottság érdektelennek ítélte és megsemmisíttette. A selejtezési jegyzőkönyvben említett templommodell, melyet példaként meg kívántak őrizni, minden bizonnyal nem orosz hadifogolymunka volt, hanem a taracújfalusi makett.

A taracújfalusi görögkatolikus fatemplom 1928-ban leégett, de egy megmaradt archív fotón jól látható az építmény. Az egyhajós ácsolt templom jellegzetes részlete a bejárat előtt található faragott oszlopokkal rendelkező tornác és a felette található, gúlasisak fedésű karcsú torony.

A makett keményfából faragott, ácsolt szerkezetű nagyméretű építmény. Egyhajós, kerek szentélyén magas tető. Bejárata faragott oszlopos tornácról nyílik. A templomhajó két oldalán szűk, fekvő formátumú ablakok. Tetejét zsindely borítja, alatta - a templomhajó két hosszanti falán és a bejárati oldalon - három sor zsindelyből álló vízvető. A templom jellegzetes magas tornya a maketten ma nem látható, alacsony, zsindellyel borított lezárás helyettesíti. A restaurálás során felmerült a torony rekonstrukciója a fotó alapján, ezt azonban muzeológiai megfontolásból elvetettük.

Lelt. sz: 2019.68.1