Savómerítő csorpákok

Szerző: Szabó Magdolna
Fotók: Kardos Judit

A juhtej feldolgozása során keletkezett friss savó, a zsendice merítésére és fogyasztására szolgáló füles faedényt (csorpák, cserpák, čerpak) a felvidéki havasok szlovák és ruszin pásztorai faragták. A serlegek hengeres teste legtöbbször a füllel együtt, egy darab fából készült, s aljukat külön lappal fenekelték be. A díszített fülekhez azonban gyakran más, keményebb fát használtak, s fém- vagy faabronccsal rögzítették a testhez, így a juhász akár cserélhette is a maga faragta fogantyúkat. Készítőik a közvetlen környezetükből merítették témáikat, realisztikus alakjaikban önmagukat, állataikat, a napi elfoglaltságokat, gyakran a vadakkal, medvével való találkozást jelenítették meg a fogáshoz szükséges, a fül egészébe komponált praktikus áttörések kialakításával. A figurális és geometrikus faragványok, a stilizált lényeket ábrázoló füldíszítmények változatossága lenyűgözte Herman Ottót, aki a Liptó, Bars, Zólyom és Szepes vármegye szlovák és ruszin hegyi sajtkészítő juhászaira jellemző tárgytípus egész sorozatát szerezte meg. A csorpákok kiemelt darabjait elsőként az 1896-ban megrendezett Ezredéves Országos Kiállításon mint ősfoglalkozási tárgyakat helyezte tablókra. A városligeti tárlatot kísérő katalógusában a figurális fogantyúk kiképzését, a valóságból merített jelenetek egyes szereplőit részletről részletre írta le, de különös figyelmet szentelt a geometrikus, erősen stilizált füldíszítményeknek, azok nehezen megfejthető előképeinek. E tárgycsoport nem sokkal később, 1898-ban a Néprajzi Múzeum első állandó kiállításában is szerepelt, a Hermantól származó legfontosabb történeti, esztétikai megállapításokkal kísérve.

Gyűjteményünk mintegy 340 darab merítőedénye egyazon korszakból, a 19-20. század fordulójáról származik. Ennek tetemes része Herman Ottó gyűjtése, aki vélhetően az 1890-es évek elején vette kézbe az első, figyelemre méltó darabokat felső-magyarországi terepmunkája során. A gyors egymásutánban közönség elé kerülő csorpákok még több gyűjtőt sarkalltak a dekoratív fogantyúkkal ellátott tárgytípus megszerzésére (Hajnal Ignác, Ernyey József), akik az 1900-as évek elején valószínűleg az utolsó darabokat adták át a múzeum számára.

Az itt kiállított csorpákok Szepes és Zólyom vármegyéből származnak. A nagy merítőedény, az odlevac egy Boszak nevű ruszin pásztor munkája Merényből, a hegyi juhar (jávorfa) gyökérközeli részéből készült, kiégetéssel. A fogantyút külön faragta, felülről egy foggal illesztette, alul fémabronccsal szorította a testhez. A fül felső ívénél emberalak térdepel, hátulról medve támad, alatta a vendégfül küllős kerekén kutya menekül tova.