Egy széki babaszoba

Szerző: Molnár Tamás
Fotók: Garai Edit

A mezőségi Széken (Sic, Románia) a 18-19. század folyamán vált általánosan elterjedtté a háromosztatú ház.  Az első szoba csak fokozatosan lett reprezentatív tér, itt rendezték be a tisztaszobát, vagy ahogy ott nevezik: széki szobát.

Legkorábbi leírását az 1903-ban megjelent Szolnok-Doboka vármegye monographiája című kötetben olvashatjuk: „A fehérre meszelt szoba dísze különböző hímzésű varrottas párnákkal magosra vetett ágy, előtte festett pad, rajta az okmánytartó vagy leveles kis láda, alatta a ruhatartó láda, ezekkel szemben a hosszú felnyíló pad, ajtó felé a használatban levő ágy, fakanapé s az asztal. Az ajtóval szemben a tálasok, porczellánedények s a tányérok előtt egy-egy kanál.”

Széken a díszbútorok kétféle festési stílusban készültek, ezek rendjét szóbeli közlés szerint a helyi hagyomány szabta meg. Fekete alapon zöld leveles, piros és fehér virágos – mondhatni nemzeti színű – díszítéssel készült a tálasszekrény, a nagyágy, a támlás pad és a hosszú padláda. A bútorok másik része, tehát a láda, a padláda, az asztal és a szék vörös-fekete színű, márványozás jellegű festéssel készült.

Az ágyhoz tartozó felvetést, illetve a helyiség textiljeit szinte bármelyik nő el tudta készíteni, hiszen kelengyéjük szövése, hímzése alatt technikájukat mesteri szintre fejlesztették. A felvetés alsó rétegét több sorban, egészen az ágyorom vonaláig felrakott, szénával vagy szalmával tömött zsákok adták, amelyek közül csak a két legszélső volt látható. Erre a két zsákra piros és fehér színű pamutvászon derékaljvéget húztak. A felvetésben a derékaljvégeket követte a fehér színű díszlepedő (kötéses lepedő). A díszlepedőt három rétegben különböző mintázatú gyapjúszőttesek fedték. A legfelső réteget az ágy leghangsúlyosabb elemei, a három sorban elhelyezett díszpárnák adták. A párnák sokszor két részből álltak, a hímzett rész (csúp) készült a vastagabb házi vászonból, amihez hozzávarrták az üzletben vett vékonyabb vásznat. Az így felvetett, plafonig tornyosuló ágy volt a széki szoba központja.

A babaszoba, amely tulajdonképpen makettje a széki szobának, egyfajta emlék az elköltözött székieknek, akik saját tisztaszobát már nem tudtak vagy nem szerettek volna létesíteni, de ilyen formában mégis ott volt új otthonukban. De lehet ajándéktárgy, főleg városiak számára, ahogy az itt kiállított tárgyak is. A babaszobát a kolozsvári illetőségű Varga Judit és Maxim András kapta 1982-es házasságkötésük alkalmából a menyasszony szüleinek széki szolgálójától. Sajnos az ajándékozó nevét nem jegyezték fel a gyűjtéskor, a leltárkönyv szerint készítője „Nagy Sándor és felesége, Sári”. Az együttes a következő elemekből áll: ágy, pad, padláda, asztal, tálas, szalmazsák, dunyha, díszlepedő, 3 szőttes ágytakaró, 9 díszpárna, 3 terítő, 4 bokály, 4 tányér. A kerámiák az egyedüliek, amelyek nem Széken, hanem Korondon (Corund, Románia) készültek.

Festett bababútorokkal berendezett babaszobákat egyébként nem csak Székről ismerünk: ahol a bútorokat festéssel díszítették, ott kicsinyített másaik is készülhettek dísztárgyként, játékszerként vagy mintaként asztalosműhelyek számára. A Néprajzi Múzeum gyűjteménye őriz ilyen tárgyakat többek között Sepsiszentgyörgyről (Sfântu Gheorghe, Románia), Kalotaszegről (Țara Călatei, Románia), Mezőkövesdről és a Sárközből.