Sokác női ingből varrt ruha

Szöveg: Fülöp Hajnalka
Fotó: Sarnyai Krisztina
Restaurátor: Máté Julianna

A ruha az 1970-es években készült, abban a korszakban divatos, szabása követi a test vonalát, kihangsúlyozza a női alak harmonikus arányait. A baranyai sokác női inget, amely a ruha „alapanya”, a pécsi vásárban szerezte be az egykori tulajdonos. Az ing eredeti környezetében, valószínűleg Mohácson az 1930-40-es években volt népszerű. Anyaga különböző vastagságú pamutfonalból csíkosan szőtt vászon, amelyet ünnepi ingek varrásához használtak. Az ing ujja nyaktól csuklóig fekete pamutfonallal hímzett, vállán virágmintával, és az apró fekete motívumok között aranyszínű fémflitterrel sűrűn díszített. Elején és hátán függőleges sorokban hímzett fekete virágmotívumok voltak.

Hogyan került a sokác női ing Franciaországba és miért alakították át?

A ruha tulajdonosa, Döményi Irén 1931-ben Budapesten, Kőbányán született. A Zeneakadémia ének tanszakán Kodály Zoltán tanítványa volt, majd 1954-től az Állami Népi Együttes énekkarában dolgozott. A nagy létszámú profi kórus nemcsak a táncegyüttes koreográfiáiban szerepelt, hanem kiterjedt klasszikus és kortárs repertoárjával a táncegyüttestől függetlenül is koncertezett és lemezfelvételeket készített. Az együttes fontos szerepet töltött be Magyarország kultúrdiplomáciájában, rendszeresen turnézott Nyugat-Európában, a Szovjetunióban és Kínában. Döményi Irén 1957-ben kilépett a kórusból, Franciaországban telepedett le, és tíz évvel később házasságot kötött Michel Archawski üzletemberrel.  

Az Archawski házaspár évente hazalátogatott Magyarországra és Erdélybe, útjaik alkalmával néprajzi tárgyakat is vásároltak. A gyűjtés célja elsősorban Irén népi(es) ruhatárának bővítése volt autentikus falusi öltözetekkel. Ezért utaztak el többek között Pécsre is, ahol Kodály Zoltánné Péczeli Sarolta szülei segítettek nekik a megfelelő ruhadarabok beszerzésében.

Döményi Irén folytatta korábbi előadói tevékenységét, Párizsban és környékén a férje segítségével szervezett önálló esteken lépett fel. Színpadi ruhatárának összetétele arra utal, hogy az Állami Népi Együttes 1950-es évekbeli repertoárjának sikerdarabjaiból adott elő részleteket (pl. a Háromugrós, az Ecseri lakodalmas, a Barcsay szeretője című táncjáték, stb.). Irén az előadóestjein énekelt és táncolt, mert kórustagként táncos képzésben is részt vett.

A bemutatott ruhát Sarkadi Etelka varrta, aki varrónő és jelmeztáros volt, Döményi Irénnel egyidőben lépett be az Állami Népi Együttesbe. Irén távozását követően gyakran hetekig vendégeskedett az Archawski házban. Ottléte alatt ruhákat és jelmezeket varrt, és színpadi fellépéshez alakított át több autentikus népi öltözetet. Ez az egyedi ruha a folklór iránti megújuló érdeklődésről tanúskodik nagyon friss szemlélettel, kreatívan.  Ugyanakkor különleges, kissé egzotikus megjelenést biztosított Döményi Irénnek, a magyarországi nőnek Franciaországban. Nemcsak különleges, de Irén identitásáról is beszél olyan formanyelven, amely a divatvilág fővárosában is érthető és korszerű volt a maga idejében.

Ruha. Párizs, 1970-es évek eleje. Michel Archawski ajándéka

Néprajzi Múzeum, NM 2023.13.1