Új szerzemények és könyvajánlók

Új szerzeményeink havonta frissülő jegyzékét erre a linkre kattintva érheti el.

Könyvajánlatunk

Painted Pomegranates and Needlepoint Rabbis. How Jews Craft Resilience and Create Community / Jodi Eichler-Levine (2021)

Jodi Eichler-Levine University of California Press által kiadott kötete az észak-amerikai zsidó női kézműves köröket, azok identitásban betöltött szerepét vizsgálja. A különböző kézimunkák (hímzés, horgolás, steppelés) közös tanulása és művelése nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a közösségépítés és a spiritualitás eszközévé válik: ahol az öltések nemcsak az elkészített rituális textileket (pl. pészachi törölközőt, imakendőt), hanem szimbolikusan ezeket a zsidó közösségeket is összetartja és élteti. Az elkészített tárgyak érzelmek és emlékek hordozói, melyek egyrészt az elveszített hozzátartozók és a nagyobb zsidó közösség tagjaninak emlékét őrzik, másrészt a jelenlegi közösséget, annak ellenállóképességét erősítik. A szerzőnő három évig tartó terepmunkája során számos zsidó kézművessel készített interjút, zsinagógai kötőkörökbe kapcsolódott be, online közösségeket, blogokat vizsgált, de történeti anyagot: emlékiratokat, levéltári forrásokat is felhasznált. A kutatásban fontos szempontként jelenik meg, hogy ez a típusú kézművesség szorosan kapcsolódik a nőkhöz, a zsidó női spiritualitáshoz, illetve a zsidó női szerepkörben a teremtő, kreatív hatalom megélésének diskurzusához. A kézműipari laikus mozgalom az antiszemita támadásokkal szembeni aktivizmusban is megtalálta szerepét.

Terjedelem: 229 oldal, Raktári jelzet: D 79.810

African Beaded Art: Power and Adornment/ John Pemberton III (2008)

A Smith College Museum of Art 2008-ban megrendezett azonos című kiállításának kísérő kiadványa. A kurátor-szerző bevezető esszéjében rámutat arra, hogy még a huszadik század második felében is milyen egyoldalúan látta és láttatta – lényegében a szobrászattal azonosította – a művészettörténet az afrikai művészetet.

John Pemberton III, aki már a hetvenes évektől tanulmányozta a jorubák kultúráját, ezzel a kiállítással is igyekezett „beemelni” a gyöngyfűzés művészetét a kánonba.

A történelmi kontextusról és előzményekről szóló részt követően négy részben ismerteti a Nigériában, a Kameruni Felföld vidékén, a közép-afrikai Kasai régió és a Fokföld területén folytatott újabb kutatások eredményeit a gyöngyfűzés hagyományairól.

Az összehasonlító elemzés során megmutatja, hogy a különböző afrikai kultúrák hogyan fogadták be az anyagot, milyen technikákkal dolgoztak, milyen célokra használták, micsoda változatossággal művelték és művelik ezt a műfajt, milyen módon vált a gyöngy az identitás részévé…

A nagyjából 150 – múzeumoktól és magángyűjtőktől származó – gyöngyös tárgyat bemutató tárlaton ruhákat, rituális viseleteket, ékszereket, edényeket, szerszámokat állítottak ki. Ezek az alkotások amellett, hogy az adott kultúráról beszélnek, sokszor a változó külvilágot is tükrözik – erre példa egy „pepetu” vagyis gyermekkötény, amelyet hagyományos színű gyöngyökkel díszítettek, és egy Boeing 747-es repülőgépet ábrázol.

Terjedelem: 209 p., Raktári jelzet: D 79.724

 

Villanyos és közössége – Villamosítás, modernizáció: történet a Nyárád mentén (1945-1989) / Gagyi József (2023)

Gagyi Józsefnek 2019-ben jelent meg Régi ember új világban című könyve, mely Sztrátya Domokos, a „paraszt és írástudó” élettörténetét jegyzi le. A szerző 2014-ben, Jobbágyfalván kezdte beszélgetéseit a nyugdíjas állami alkalmazottal, akiről megjegyzi, „jóval több volt adatközlőnél.” Ez a páratlan ember, ahogy ő maga fogalmazta: „kutató szellemmel” figyelte korát, környezetét – statisztikáiban, feljegyzéseiben és emlékezetében gyűjtötte össze megfigyeléseit, tapasztalatait.

Az évtizedeken át készült-épült anyag segítségével a villamosítás vonatkozásában figyelhetjük meg a Felső-Nyárádmente egykori társadalmának átalakulását, a modernizáció hatását az életkörülményekre gazdasági, politikai, szociológia értelemben egyaránt. A szerző az írott és hallott források alapján szemlélteti, miként ment végbe a vidéki villamosítás, milyen intézkedéseket vezettek be a falvakban, hogyan alakult az áramhasználat gyakorlata. Közben pedig folyton jelen van az az emberség, amit valami különleges belső mérce működtet a világgal és embertársaival való kapcsolatában, hasonlóan ahhoz a pontossághoz és figyelemhez, amellyel egzakt számításait végezte.

Terjedelem: 250 p., Raktári jelzet: D 79.729  Tartalomjegyzék

Die Tode der Fotografie 1. Totenfotografie und ihr sozialer Gebrauch. 2. Tod, Theorie und Fotokunst / Katharina Sykora (2009, 2015)

Katharina Sykora művészettörténész, fotóteoretikus két különleges kivitelű kötetet jelentetett meg a fotográfia és a halál kapcsolatáról. Az első, 2009-ben megjelent könyv alapvetően a postmortem fényképezés társadalmi felhasználását vizsgálta a nyugati temetési és megemlékezési gyakorlataiban. A kötet második egyben legterjedelmeseb fejezete mutatja be a halotti fényképezés ill. ravatalfotók egyes műfajait a halotti rítusok egyes szakaszaihoz ill. a különböző státusú elhunytakhoz (pl. gyermekek, politikusok, uralkodók, művészek) kapcsolódóan. Az elhunytak portréi albumokban vagy akár bekeretezve is helyet kapnak az élő családtagok portréi között, így megőrizve helyüket a közösségben. A fotográfia tárgyként is használatba került: emléktárgyakon, gyászékszerekben, medálokban az emlékezés médiumaként.

A második, 2015-ben megjelent kötete a halál és a fotóművészet közötti kapcsolatot vizsgálja, a kultúrtörténet, a fotóelmélet és fotóművészet összefüggésein keresztül tárja fel a halálról való diskurzus történetét. Sykora központi tézise az, hogy a fotográfia és a halál között szoros kapcsolat van, ugyanis a fényképezésben a halál fogalma mintegy implicit módon mindig jelen van. A fotográfia a „világ halott tükrét” újra és újra visszaviszi az élet áramlásába, folyamatosan feltámasztva, megelevenítve és újraélesztve a látás aktusán keresztül.

Terjedelem: 603, 514 p.; Raktári jelzet: D 79.720, D 79.721

Remeslo má modré dno-Tales of blueprint fabrics / L’udmila Mitrová (2024)

Ľudmila Mitrová etnológus a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum Vychodo Slovenske Muzeum néprajzi gyűjteményéből kiindulva követte nyomon a kékfestés történetét, folyamatát, technikáját, gyűjtötte a régi megnevezéseket, a helyi és környékbeli motívumok sorát. 2020-ban kiállítás született az anyagból, mely sikeres vándorkiállítássá lett Szlovákia-szerte. Több mint 500 tárgyat mutattak be, majd úgy döntöttek, hogy készítenek egy kiadványt, amely a mintatervekre, dúcformákra összpontosít.

 A kassai kiállítás után még tovább folytatódott a kutatás – eredménye az azonos címmel megjelent könyv, melynek címlapján egy emberpárt ábrázoló dúc látható – nő és férfi egy kertben. Ez a minta a kutatás szerint a rokokó Franciaországból került erre a vidékre, és nagyon divatos volt egy időben. A dúc maga egy ólublói műhelyből származik, amelyet Mitrová elődeinek, L’udovit Neufeld és Gita Králiková etnológusoknak sikerült megmenteni a hetvenes években. Ez a műhely Štefan Lomnitzer tervrajzkészítő családjáé volt. A kötet alapjául tulajdonképpen az ő, illetve néhány környékbeli műhely dúcai és mintatervei szolgáltak. A leírások során előkerülnek a régi megnevezések is, melyek közül számos szakszó egyaránt fellelhető a szlovák, magyar, német, lengyel kékfestőknél – megtudhatjuk, mit jelent a pap, a kipa (vagy küpa), csiga, formstecher, grif, cúga…

A könyv második fele az ólublói Lomnitzer-műhely mintagyűjteményét adja közre album formában, 73 nyomat és dúc képét. Náluk maradt fenn az egyik legrégebbi, szintén a VSM-ben található mintarajz is, melynek kapcsán a szerző ezt mesélte egy rádióinterjúban:

„…van egy 1768-ból származó damaszt terítőnk, amelyen Jézus Krisztus feltámadásának motívuma látható. Megpróbáltam felkutatni a forrását, ami meglehet, hogy Albrecht Dürer egy 16. századi metszete volt. És találtam olyan céget, ami ugyanezzel a mintával a 21. században gyártott pólót, tehát a motívum már 500 éve él.”

A szöveg szlovák és angol nyelven olvasható.

Terjedelem: 219 p., Raktári szám: D 79.678  Tartalomjegyzék

 

Od Ameriky po Japonsko-Slávni cestovatelia, exotické zbierky / Amerikától Japánig-Híres utazók, egzotikus tárgyak / Kerényi Éva (2022)

A Gömör-Kishonti Múzeum egzotikus gyűjteményének katalógusa 37 kiválasztott tárgyat mutat be, melyeken keresztül némi képet kaphatunk a 19-20. században élt gömöri polgárok és nemesek életéről, utazásairól, világlátásáról is. A füzet második felében Híres gömöri utazók címmel néhány gyűjtő, adományozó életéről olvashatunk, de többségükről, az ismeretlenekről csupán tárgyaik alapján lehetnek elképzeléseink. S hogy merre utaztak a gömöri nemesek, polgárok?

A kiválasztott tárgyak közül a legtöbb a Távol-Keletről származik, további tételek a Közel-Keletről, de India, Egyiptom, az Egyesült Államok, Afrika, Latin-Amerika, Óceánia vagy a Sarkvidék sem volt elérhetetlen számukra. A gyűjtött egzotikus tárgyak, dokumentumok a múzeum régészeti, geológiai, zoológiai, művészettörténeti, történeti, numizmatikai gyűjteményét gyarapítják, a múzeum könyvtára pedig főleg idegen nyelvű könyveket őriz.

A szerző egy-egy oldalon egy-egy tárgyat mutat be fényképpel, szöveggel. A katalógus kétnyelvű – szlovák és magyar nyelven olvasható.

Terjedelem: 84 p., raktári jelzet: B 79.662

 

Magyar néphit- és népszokáslexikon / Szendrey Zsigmond, Szendrey Ákos (2024)

Az évszázadokon át krónikákban, kéziratokban, majd nyomtatásban gyűlt néprajzi adatokat az 1800-as évek közepétől már módszeres gyűjtőmunka gyarapította. A felgyűlt hatalmas anyag egyesítéséhez először az 1889-ben létrehozott Magyar Néprajzi Társaság kezdett neki. Amikor az első világháború kitörése nagyjából lehetetlenné tette a gyűjtőtevékenységet, Szendrey Zsigmond hozzálátott, hogy a szétszórt anyagot egybeszedje. Később fia is csatlakozott a munkához, melynek eredményeként egy 35 ezer tablóból álló gyűjtemény született.

Apa és fia ezután határozta el, hogy az anyagot a magyar népszokásokra és hiedelmekre koncentrálva dolgozza ki enciklopédikus rendszerben. Az egyes cikkek a szokások és babonák általános leírását, a vonatkozó régiókat, eszközöket, célokat és mágikus eljárásokat tartalmazzák.

A munkát később – magára maradván – Szendrey Ákos folytatta, aki közel negyven év munkájával sűrítette egyetlen kötetbe a második világháború végéig feltárt néprajzi gyűjtések népszokásokra és hiedelmekre vonatkozó hatalmas adatanyagát.

„…a tételeket minden idegen befolyástól mentesen, kizárólag a magyar anyagból választottuk ki, és a kidolgozásnál is ugyanazt a szempontot vittük végig, hogy céljainknak és az enciklopédia rendeltetésének megfeleljen. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy egyetlen szokás vagy babona se maradjon ki, még ha csak néhány adattal is van képviselve, mert ez a néhány adat lehet a későbbi megfigyelések alapja.” (Szendrey Ákos, Ethn. LI. 210.)

A hosszú időn át kéziratban maradt munkát, mely Abdon-tól Zsuzsánna-játék-ig 1518 tételt tartalmaz, és amely alapul szolgálhat számos téma, tudományág kutatásában, az erdélyi Tortoma Kiadó jelentette meg 2024-ben.

Terjedelem: 615 p., raktári jelzet: B 79.668

 

Aranyosszéki katonatörténetek / Bakos Áron (2023)

Bakos Áron olyan, Aranyosszéken gyűjtött katonatörténeteket elemez néprajzi, antropológiai aspektusból, amelyeket a helyi magyar kisebbség tagjai osztottak meg vele.

Az elbeszéléseket az egyének, csoportok egymás közötti viszonyában, élet- és családtörténetek, illetve a helyi társadalmi beszéd szerves részeként vizsgálja. Rávilágít arra, hogy a katonaság – mint átmeneti rítus – történései, illetőleg a történelmi eseményekről szóló elbeszélések hogyan alakítják a társadalmi normákat és hogyan erősítik a társadalmi kapcsolatokat az adott közösségben – miként értelmezik például a mesélők a különböző etnikumú katonatársakkal megélt tapasztalataikat.

Láthatóvá válik, hogy a katonatörténeteken keresztül hogyan kommunikálnak a különböző generációk, társadalmi nemek, szereplők.

A közösség peremén élő ember kibeszéletlen, „elhallgatott” történetei sok szempontból izgalmas kérdéseket vetnek fel. Feldolgozatlan traumák, tabu, idealizált múlt, mítosz és valóság, magány és közösség, történelmi és egyéni sérelmek összemosódása – a szerző ezeken a fogalmakon keresztül juttat az elbeszélő személyiségének és társadalmi helyzetének megértéséhez.

Terjedelem: 375 p., Raktári jelzet: D 79.657 Tartalomjegyzék

 

Czas Świętowania w kulturach Polski i Europy j/Państwowe Muzeum Etnograficzne w Warszawie, 2013

A Varsói Állami Néprajzi Múzeum 2013-ban nyílt, az „Ünnepek ideje” című kiállításához készült kiadvány nem csupán katalógus, de a különböző ünnepekhez kapcsolódó rituálék, szokások bemutatása is.

A tanulmányok a kiállítás koncepciójába ágyazódnak – különböző aspektusból szólnak viseletről, táncról, az európai néptánchagyomány, népzene, valamint a huszadik századi avantgárd kapcsolatáról, a lengyelországi és európai népek tradícióiról.

Sorba veszik a vallási és társadalmi ünnepekhez kapcsolódó tárgyakat, szokásokat, például Chopin korának népi hangszereit, a lengyel zsidók, keresztények, a parasztság és a városlakók hagyományait, a különböző karneválokat, vásári mulatságokat.

A lengyel és európai örökség rituálékhoz, szertartásokhoz kötődő tárgyai, digitalizált anyagok, fotók kiállítása során sajátos ünnepi teret hoztak létre, ahol a viselet, a tánc, a zene, valamint a kortárs folklór inspirációi fogadják a vendéget.

A kiadvány lengyel nyelvű, gazdagon illusztrált.

Terjedelem: 397 p., raktári jelzet: D 79.592

 

Mardrömmar / Kaarina Koski, Kirsi Kanerva (2024)

Miért álmodunk, hogyan keletkeznek és miről szólnak a rémálmok? Miként magyarázták és értelmezték őket a különböző korokban? Hogyan változtak az idők során a rémálmok jellemző, visszatérő témái? Milyen népi gyógymódokat és módszereket alkalmaztak a kellemetlen álmok ellen?

A kultúrtörténész és folklorista szerzőpáros a rémálmok történetét követi nyomon a folklórban, a szépirodalomban és a pszichológiában, dióhéjban összefoglalva az alvás, az álmok és a rémálmok kultúr- és mentalitástörténetét, betekintést nyújtva a rémálmok tudományos kutatásának kezdeteibe és a modern fiziológiai és pszichológiai elméletekbe, miközben kérdéseikre a népi hiedelemvilágban és személyes történetekben is választ keresnek.

Ahogy például a középkorban az éhínség, a háborúk, az ördögtől vagy a boszorkányságtól való félelem, úgy napjainkban a munkahelyi határidők, a mindennapi stressz vagy éppen a horrorfilmek keserítik meg sokak álmát. Az ókortól napjainkig a (rém)álmokat büntetésekkel és figyelmeztetésekkel, testi vagy lelki betegségekkel, tudattalan, illetve isteni üzenetekkel is összefüggésbe hozták, és majd minden nép hiedelemvilágában találkozhatunk az alvást és az éjszakai nyugalmat megzavaró természetfeletti lényekkel.

Egyes gyógynövényekről (mint például az orvosi tisztesfű, más néven bakfű vagy betonikafű) már az ókorban is tudták, hogy segítik a rémálmoktól szenvedőket, a középkorban pedig a gyógynövényismeret, az etnobotanika elsősorban a latin nyelvű műveken keresztül terjedt el Európában. A későbbi korok népi füveskönyvei jellemzően az ősi orvostudományt és a helyi népi gyógyászati ismereteket ötvözték, ugyanakkor nem mindig tettek egyértelmű különbséget a rémálmok lehetséges természetfeletti és élettani okai között.

A rémálom fogalma, ahogy ma értjük, a modern kor szüleménye. A rémálmokat jelző szavak ugyanakkor régebbiek, noha korábban némileg más jelentéssel bírtak. Például az angol nightmare, a finn painajainen, a francia cauchemar, a horvát mora vagy a spanyol pesadilla eredetileg egy rosszindulatú lényre vagy az általa okozott éjszakai szorongásos állapotra utalt. A skandináv folklórban ezt a többnyire női alakban, lóháton megjelenő, embereket és állatokat egyaránt megtámadó, alvásparalízist és hallucinációkat előidéző rosszindulatú lényt mara-nak hívják, melyhez hasonló világszerte számos nép hiedelemvilágában felbukkan: a germán és szláv néphagyományban éppúgy ismert, mint Brazíliában vagy éppen Japánban.

A kötet ezenfelül kitér a rémálmok képzőművészetben való ábrázolására, továbbá számos példát felvonultat népmesékben, keresztény vallási és szépirodalmi szövegekben való megjelenésére is, valamint bemutatja azt a folyamatot, miként vált a XX. században a rémálmok világa a szórakoztató regények és (horror)filmek narratíváinak egyre gyakoribb eszközévé (és gyakran a különböző hiedelemlények azok szereplőivé).

Terjedelem: 63 p., Raktári jelzet: D 79.654

 

Auf dem Rücken der Kamele / Tobias Mörike, Bettina Zorn (2024)

Az ENSZ Közgyűlése 2024-et a tevefélék nemzetközi évének nyilvánította, ennek alkalmából a bécsi Weltmuseum időszaki kiállítást szentelt a tevék világ kultúráiban játszott szerepének.

A kiállítás filmek, fényképek, történeti és kortárs műalkotások, valamint a Weltmuseum gyűjteményéből származó tárgyakon keresztül beszélt az ember tevefélékkel (dromedárokkal, baktrián tevékkel, lámákkal, alpakákkal) való múltbeli és jelenlegi kapcsolatáról. Végigkísérhetjük hasznosításuk történetét háziasításuktól a világméretű elterjedésükön át egészen a tevefélék szinte univerzális haszonállatként való tartásáig. A kiállításhoz kapcsolódó tanulmánykötet különböző kultúrák tevékhez való viszonyába enged bepillantást, így olvashatunk az andokbeli alpaka perui tenyésztéséről és gyapjújának felhasználásról; a teve kínai halottkultuszban betöltött szimbolikus jelentőségéről és a sírokhoz kapocslódó teveszobrokról; valamint a nyugat-indiai tevepásztorkodásról, annak ökológiai örökségéről és kihívásairól. Az európai turizmus számára a tevék mint a kelet metaforái jelennek meg: pl. Egyiptom gyarmati és turisztikai meghódítása során a tevék és a tevegelés turisztikai fényképek, reklámok állandó elemeivé váltak már a 20. század elejétől. Egy tárgytörténeti megközelítés is megjelenik a tanulmányok között: a Tang dinasztia idejéből (7–8. század) származó, eredetileg sírokhoz készült kerámia tevefigura kalandos vándorútja a kínai sírkamrától a műkincskereskedőn át az oxfordi múzeumig.

Terjedelem: 134 p., Raktári jelzet: D 79.588

 

Стакло/Glass (2023)

Az üveg – bár fizikailag igen kemény anyagról van szó – szilárd halmazállapota mellett mindig jelen van valami a folyékony anyagok minőségéből, amely szinte megigézi az szemlélőt. A természet alkotta obszidiánt, majd a mesterségesen előállított üveget az ember a legkülönfélébb célokra használja – része mindennapjainknak, jelen van életünk számos területén. A Vajdasági Múzeum egyedülállóan gazdag üvegtárgy-gyűjteménnyel rendelkezik, melyből 2022-ben nyitotta meg „Üveg” című kiállítását; a kelta temetési tükröktől a polgári kiegészítőkön és mindennapi használatra szánt tárgyakon át a festett üvegikonokig tárja fel történeti, technológiai, művészeti, néprajzi vonatkozásait, jelentéseit. A múzeum kiadványa részletesen mutatja be a nyolc kurátor és egy kortárs üvegművész (Mirjana Blagojev) által kialakított koncepciót, amely az üveg története mellett kamarainstallációban ad teret a kortárs feldolgozásnak. A kötet számos tárgyfotót tartalmaz, a szöveg angolul és szerbül olvasható.

Terjedelem: 246 p., Raktári jelzet: D 79.408  Tartalomjegyzék

 

„Bilder der Heimat". Fotografie und Kunst in Heimatzeitschriften / Bernadette Gebhardt (Hrsg.) 2022

Az utóbbi években egyre inkább felismerték az egyéni és a kollektív emlékezet vizuális dimenziójának fontosságát. Ebbe a kutatási kontextusba illeszkedik ez a tanulmánykötet is, amely a Csehszlovákia területéről kitelepített német kisebbség – leginkább a szudétanémetek - egykori szülőföldjének vizuális emlékezetével foglalkozik: a helyi folyóiratokban, kalendáriumokban, képeslapokon, helytörténeti füzetekben megjelenő képi világgal, a szülőföld ábrázolásaival. A fotók, olykor rajzok, festmények témái leginkább a szülőföld jellegzetes tájai és épületei, amelyek az elvesztett haza emlékezetének hordozóivá válnak. A téma szorosan kapcsolódik a korábbi cseh- és morvaországi, majd csehszlovákiai fotózás történetéhez, az amatőr fotográfia, a fotós egyesületek ottani kialakulásához, amelyben nagy szerepet töltött be a helyi német kisebbség is.

A kötet tanulmányai segítségével nyomon követhetjük vizuális reprezentáció fejlődését a helyi német lapokban, ahol a jelentős társadalmi és politikai változások ellenére a szülőföld képi megjelenítésében nagyrészt folytonosság állapítható meg az 1945 előtti és után korszakot tekintve. Azonban a háború után évtizedekben visszalátogató és az egykori szülőföldet dokumentáló fotósok, újságírók szemléletében már megjelenik a változás: leginkább az egykori haza pusztulásának és leépülésének bemutatása, a szovjet blokkhoz való lenéző viszonyulással és a régi „német világ” idillizálásával átitatva.

A tanulmányok szerzői főképpen német és cseh történészek, fotótörténészek és néprajzkutatók, a (volt) kelet-európai német kisebbségek kutatói. A kiadvány a freiburgi kelet-európai németek néprajzával foglalkozó kutatóintézet, az IVDE 2016 óta folyó, helyi sajtó szerepét kutató projektjének részét képezi.

Terjedelem: 256 p., Raktári jelzet: D 79.521

 

Das Land spricht – Sámi Horizonte / The Land has a mind to speak – Sámi horizons (2023)

A hamburgi MARKK (Museum am Rothenbaum-Kulturen und Künste der Welt ), ahol  Németország egyik legnagyobb számi gyűjteményét őrzik, 2023 szeptemberében a fenti címmel nyitott kiállítást, miután  csatlakozott a korábban indult SPEAKING BACK – Decolonising nordic narratives című művészeti és kutatási projekthez, hozzáférhetővé téve gyűjteményét és archívumát.

A kiállítások célja együttesen a közönség érzékenyítése volt az eddig nagyrészt ismeretlen északi gyarmatosításra, amely a mai napig folytatódik a skandináv országokban és Oroszország egy részén. A számik, akiket korlátoztak emberi jogaikban, nyelvük használatában, megfosztottak földjüktől, megélhetésüktől, kulturális javaiktól, ma is elszenvedői az elnyomásnak.

A SPEAKING BACK az észak-európai gyarmatosítással, az akkori és a jelen Németország (intézményi és társadalmi) szemléletével és viselkedésével foglalkozik. Művészet és tudomány összetett és érzékeny területet vizsgál – rámutat a többségi társadalom gondolkodásmódjában máig jelenlévő felsőbbrendűségi attitűdre, a rasszizmust fenntartó struktúrákra, a múzeum- és gyarmattörténet összefüggéseire, a kisebbségek kényszerű asszimilációjának okaira.

A Das Land spricht című kiállítás kiadványa kurátorok, számi és nem számi művészek szövegeit tartalmazza.

Emellett régi múzeumi tárgyakat, dokumentumokat, például a hamburgi állatkertben tartott úgynevezett „Völkerschauen”, azaz élő „népkiállítás” fotóit, valamint kortárs alkotásokat mutat be, melyek a rasszizmusra, a földrablásra és a környezetpusztításra fókuszálnak és közvetítik a számi nép ellenálló hangját.

Terjedelem: 131 p., Raktári jelzet: E 79.461

 

A magyar csíkjelrendszer avagy Vonalkód a népi kultúrában / Mohácsi Bugarszki Norbert (2021)

A hiánypótló kötet a mohácsi térség egyetlen fennmaradt vízimalma, a Szent Miklós Vízi- és Taposómalom mintegy ezer darabot számláló egyedülálló gyűjteménye alapján járja körül a magyar és sváb gabonás-és liszteszsákok történetét és jelzéseit, dokumentálva és elemezve azok jelrendszerét.

 A zsákjelek jól beleillenek a tulajdonjegyek sorába, hiszen egyszerűek, technikailag könnyen kivitelezhetőek, és aránylag gyorsan dekódolhatók, abban viszont eltérnek a többi hagyományos vagyonjogi jegytől, hogy női ágon öröklődtek. A zsákok megkülönböztető (tulajdon)jegyei lenyűgöző változatosságot mutatnak, hiszen lehettek egyfelől eredendően a textilbe szőtt, azaz módosíthatatlan jelek (például csíkok), másrészt utólagosan a zsákra vitt jelek (festett jelek, feliratok; hímzett jelek, monogramok; tyúkszemek (a kötő rögzítésére kiképzett lyuk színes beszegése); idegen szál behúzása; pecséttel felvitt, valamint zsákra írott jelek).

A kötet gerincét a magyar zsákok tipikus jelölése, a csíkjelrendszer ismertetése adja: a szerző sorra veszi a csíkjelek elemeit, időbeli alakulását, miként funkcionáltak egy család vagyoni (föld) viszonyait leképező, komplex jelentéstartalmat hordozó kódként, hogy a csíkminták milyen esztétikai szabályokat követnek (például szimmetriára való törekvés), továbbá hogy az iparosítással és a kollektivizálással párhuzamosan miképpen merült feledésbe ez a tudatos, többszintű információt hordozó jelrendszer, hogy a XX. század végére a Kárpát-medencében a csíkozás díszítőelemmé redukálódjon.

A zsákgyűjtemény mintegy fele Baranya és Tolna megyéből származó sváb zsák, melyek közös jellemzője, hogy közel azonos méretűek, szinte kivétel nélkül erős kenderszövetből négynyüstösen, halszálka mintásan szövöttek, illetve többnyire sablont használó, ritkább esetben művészi alaposságú szabadkézi festéssel jelzettek.

A zsákok anyaga, mérete, a zsákokon megjelenő díszítőelemek, motívumok, a rajtuk feltűnő szimbólumok, csíkjelek és nevek, a festés fajtája, a zsák kötője, valamint a használatukhoz kapcsolódó ismeretek rendszerének átfogó bemutatásával és mélyreható tanulmányozásával a kötet a népi textíliák egy eddig kevéssé ismert, jobbára feltáratlan területének néprajztudományi, szemiotikai és társadalomtörténeti aspektusait tárja fel az érdeklődő olvasók számára.

Terjedelem: 149 p., Raktári jelzet: E 79.442

 

Keramik in Berlin, Brandenburg und Europa / Döhner, Gregor (Hrsg.) (2022)

Az eredetileg Berlinbe tervezett 53. Nemzetközi Kerámiaszimpózium ugyan a járványhelyzet miatt elmaradt 2020-ban, de a konferenciára tervezett előadások közül mintegy huszonnégyet, – főként német kutatóktól – kötetben publikáltak. A kiadvány földrajzi fókusza főként Berlin/Brandenburg illetve Németország, tematikájában pedig a kerámiakészítést, a kapcsolódó innovációkat, a kerámiakereskedelmet és a kutatástörténetet is érinti. A tanulmányok fele a közép- és koraújkori kerámialeleteket dolgozza fel: pl. kályhacsempéket, kőedényeket, fazekaspecséteket. A kötetben szóba kerül az modern építészeti kerámia, a tégla is, továbbá a kerámiagyártás technikai aspektusai: mint pl. a fehér engób használata, a fajansz-színek korabeli receptjei. A kerámiát mint képhordozót több szöveg is tárgyalja: így a heraldikai és más szimbólumok megjelenítését, mint pl. az ún. „holland kertet”, amely ami a 16. század óta a független Hollandia metaforája volt, így megjelent a díszes kerámiákon is. Az egyetlen magyar vonatkozású tanulmány – Rakonczay Ritától – egy máig épen megmaradt 17. századi soproni kályhával foglalkozik, amely csempéi apostolábrázolásokat hordoznak. Hasonló korú az a különleges magdeburgi kályhacsempe-nyomóforma lelet, amely pedig Luther arcképét ábrázolja, és ifj. Lucas Cranach műhelyében készült ábrázolásokra vezethető vissza. Végül három szöveg foglalkozik a kerámia gasztronómiai összefüggéseivel: a pálinka- és sörtárolásra készült kőedényekkel és mesterjegyeikkel, illetve Rajna vidéki porcelánétkészlet-gyártás 19–20. századi történetével.

Terjedelem: 298 p. Raktári jelzet: B 79.397

Baranyai horvát népviseletek – Mohácsi sokácok : Baranjske Hrvatske nošnje – Mohački šokci : Croatian folk costumes of Baranya – Sokac people of Mohacs (2022)

A Baranyai horvát népviseletek című sorozat negyedik részeként látott napvilágot 2022-ben a Mohácsi Sokácok című kötet.

Az album eleven képanyagát két fejezetben Körtvélyesi László kortárs fotográfus, Szávai József koreográfus, szerkesztő és más, régen élt fényképészek „szemével”, egy másik részben pedig a néprajzos-szerkesztő (Bosnyák Éva Mirjana, Jaksics Mirjana) válogatásában láttatja a sokácok népviseletének darabjait – gyönyörű motívumaik és színviláguk oldalról oldalra bontakozik, lehetőséget nyújtva a gyönyörködésen túl az egyes minták, darabok komolyabb vizsgálatára is. A függelék három nyelven – magyarul, horvátul és angolul - tartalmazza a képek adatait.

Terjedelem: 250 p., Raktári jelzet: B 79.396

Tartalom

Batik. Traces through time. Batik Collections in the National Museum / Fiona Kerlogue (2021)

Az angol nyelvű, gazdagon illusztrált kötet a prágai Nemzeti Múzeum délkelet-ázsiai batikgyűjteményét dolgozza fel. A szerző, Fiona Kerlogue Délkelet-Ázsiával foglalkozó szabadúszó antropológus-kurátor, aki hat évet dolgozott a prágai Indonézia-gyűjteményben a 2010-es években. Kötetében elsőként bemutatja a batik technikát és felhasználását a különböző viseletdarabokon, majd Joza Šrogl (1861–1930) cseh gyűjtő jávai tevékenységét, aki megalapozta a prágai Nemzeti Múzeum batikgyűjteményét. A batik technika első emlékeit Jáván a 11. századból találták, majd az évszázadok során elsősorban az előkelőbb rétegek használták. A 19. század elejétől válik egyre népszerűbbé és tömegessé a szegényebb rétegek között, amikor a brit és holland olcsó gyári textilek árasztják el a térséget, amelyeket könnyebben tudtak batikolni, mint a korábbi házi szövésű anyagokat. Sőt, az Európából származó import textileken is megjelent egyfajta nyomtatott batik-utánzat. A szerző végig követi a 19–20. századi helyi batik-ipar alakulását, a réz nyomódúcok bevezetésének hatását, a dizájn változását. Foglalkozik a minták szimbolikájával, az ún. kalligrafikus és a wayang (árnyjáték) témájú mintakincs kialakulásával. Mindezek illusztrálására a csehországi gyűjtemény darabjait használja, valamint számos archív fotót is közöl.

Terjedelem: 158 p., Raktári jelzet: B 79.326

The Road to Ruins / Ian Graham (2012)

Ian Graham memoárja nem csak a maja kultúra, történelem, a régészet iránt érdeklődők, de az életrajzokat, izgalmas történeteket kedvelő olvasók számára is lebilincselő olvasmány – az „utolsó felfedező” könyvében könnyed, némileg szatirikus hangnemben örökíti meg hihetetlen kalandokkal, találkozá- sokkal, véletlenekkel és nem utolsó sorban tudományos felfedezésekkel teli életútját.

Közép-amerikai régészeti karrierje 1959-ben kezdődött, amikor Rolls Royce-ával „egyszer csak” délnek fordult és maja romokat kezdett el fényképezni. Precíz felvételei, térképei, terepen készített munkái, a feliratok gondos dokumentációja később lehetővé tették számos maja hieroglifa megfejtését is.

Az 1923-ban született szerző az első részben [Preclassic] megemlékezik családjáról, tanulmányairól, a második szakaszban különböző járt és járatlan útjait; a maja-kutató „születését” követhetjük nyomon, végül, úgy is, mint a Harvard Egyetem Maja Hieroglifikus Feliratok Programjának első vezetője, a kutatási eredményeket összegzi napjainkig.

Terjedelem: 538 p., Raktári jelzet: D 79.360
Tartalom

Kupuszinai népviselet: Képes viseletszótár / Silling István (2023)

 Kupuszina (Bácskertes) szülötte és fáradhatatlan kutatója, Silling István legújabb művében több évtizedes gyűjtőmunkájának összegzéseként a település viseletét mutatja be írásban és képekkel. Bevezetőjében röviden a falu történetéről, az ott élők életmódjáról olvashatunk, majd következik a különböző viseletdarabok betűrendes leírása, végezetül néhány, a viseletekkel kapcsolatos hiedelem és szólásmondás.

A könyv második felében gazdag képanyag kapott helyet – archív felvételek és a szerző képei, családi fotók viselettípusokról, de nem kronologikusan elrendezve; így helyenként egymás mellé kerül a régi és az új, ami valamiféle többlettartalmat ad, a nemzedékek között fennálló kapcsolatot is dokumentálja.

Terjedelem: 302 p., Raktári jelzet: B 79.297

 

 

Sećanje na Sinte = Emlékezés a szintókra / Aleksandar Hercenberger

Hercenberger Sándor szintó származású szerző három, elbeszélés formában megírt, „német szintókról és magyar romákról szóló igaz története” a vajdasági szintók huszadik századi életét dokumentálja egyéni módon; családi életük, kapcsolataik, életmódjuk három személyes történeten keresztül rajzolódik ki. A cirkusz című lírai és az azt követő két szerelmi témájú elbeszélést rövid történeti áttekintés előzi meg a mai Vajdaság területén élő német szintókról és magyar romákról: mikor és honnan jöttek, hogyan élnek, mivel foglalkoznak, miben tér el és miben hasonló a két csoport életmódja, és milyen jelentős szerepet töltöttek be tagjai – zenészek, más előadóművészek, bábosok, cirkuszművészek, színészek stb. – a volt Jugoszlávia kulturális életében, és számba veszi a zenei élet kiemelkedő alakjait, életútjukat. Az újvidéki születésű szerző számos színház tagjaként és intézmény alapítójaként, munkatársaként méltán tartozik ehhez a felsoroláshoz – rövid életrajza a kötet végén olvasható.

A szövegbe illesztett fekete-fehér fotók ennek az ismeretlen-ismerős, élettel teli világnak - élethelyzeteknek és helyszíneknek szép lenyomatai.

A magyar fordítás párhuzamosan olvasható az eredeti, szerb nyelven megírt szöveggel. 

Terjedelem: 115 p., Raktári jelzet: B 79.296

 

Kunkovács. „Nekem a sors fényképezőgépet adott a kezembe…” / Nagy Károly Zsolt (2023)

Kunkovács László, Balogh Rudolf- és Kossuth-díjas fotóművész alkotói életművét mutatja be a mintegy 250 fotót tartalmazó album Nagy Károly Zsolt, antropológus válogatásában és bevezető elemzésével.  Kunkovács képei a művészi fotográfia és a néprajzi/antropológiai fotózás izgalmas határterületén értelmezendők: „néprajznak elkötelezett fotóművészként” is említik, aki nagy tapasztalata révén ráérzett a vizuális antropológia számos módszertani elvére.

Munkásságának első két évtizedében elsősorban a paraszti kultúra korabeli tovább élésének jelenségeit fotózta: a halászat, a pásztorkodás, a földművelés és az elemi építészet témájában – ezek jelentek meg a 2000-es évektől tematikus fotóalbumaiban. A hagyományos tudás és tárgyi világ elsősorban a kulturális kontinuitás és változás megragadása szempontjából érdekelte. A 80-as évek második felétől egyre több utazást tett Belső-Ázsiába: így elsősorban Tuvába, Mongóliába, Kazaksztánba.

A szerző bemutatja Kunkovács képhasználatának jellemzőit. Ha fotói egyedi jelenségeket is vesznek számba, mégis az összefüggéseket, párhuzamokat keresi egy tág perspektívából: jellemző rá a sorozatokban való gondolkodás, a kontextuális tárgyfotók, valamint a fényképekhez fűzött rövid kommentárok, melyekben benyomásait rögzíti.

Az album függelékében Kunkovács kiállításjegyzéke, publikációinak és a róla írt tanulmányok bibliográfiája, valamint a róla készült portréfilmek listája is megtalálható.

Terjedelem: 318 p., Raktári jelzet: B 79.317

 

A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten : Szociális riportok a 19-20. század fordulóján / Perényi Roland (2018)

A kötet írott és képi források, elsősorban 1890 és 1920 között a Monarchia két fővárosában megjelent szocioriportok alapján kísérli meg bemutatni és elemezni azt a folyamatot, amelynek során az urbanizáció, a modernizálódó nagyváros szociális problémái (lakáshiány, hajléktalanság, nyomor és szegénység, munkanélküliség, bűnözés, prostitúció) teret kaptak a középosztálybeli városlakók mentális térképén.

A német Sozialreportage fogalomból eredő szocioriport vagy szociális riport minden olyan nyomtatásban megjelent tényfeltáró tudósítás, mely közérthető formában, ismeretterjesztési céllal, minél szélesebb társadalmi rétegek megszólítása és bevonása érdekében ábrázolja a témákat, emellett gyakran megoldási javaslatokat, konkrét szociális programokat is megfogalmaz, továbbá szerzőik az információgyűjtés során a társadalomtudományok módszereihez is nyúlnak.

A kötetből kirajzolódnak a szociális riport mint műfaj előzményei, kezdetei és története, nyugat- valamint közép-európai meghatározó alakjainak munkássága, továbbá a századforduló bécsi és budapesti várostörténetének legfontosabb aspektusai és a nagyvárosi élet árnyoldalai a két főváros sajátosságainak figyelembevételével.

A fotókkal, képekkel, térképekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált kötet magját az osztrák és a magyar szociális riport két emblematikus alakjának, Max Winter (magyarországi születésű újságíró, riporter, aktivista, szociáldemokrata politikus, a műfaj közép-európai meghonosítója) és Tábori Kornél (bűnügyi riporter, haditudósító, író, műfordító, szerkesztő, forgatókönyvíró) életműve adja. Kettejük életrajzának, társadalmi hátterének és politikai irányultságának, valamint az általuk alkalmazott munkamódszerek (a gyakran álruhában végzett terepmunka, a tolvajnyelv használata, a résztvevő megfigyelés, a rendőrségi razziák keretében történő tényfeltárás stb.) ismertetése és összehasonlító vizsgálata segítségével nyerhetünk betekintést abba, hogyan látták, illetve láttaták a szociális kérdések iránt érdeklődő kortársak, elsősorban a középosztálybeli értelmiségiek a birodalmi fővárosok kulturális és szociális valóságát, a társadalom térbeli szegregációját, a slumosodást a századfordulón.

A szocioriport budapesti történetének egyik sajátossága, hogy a magyar fővárosban – ellentétben a bécsivel – kevésbé volt meghatározó a baloldali irányultságú, a szociáldemokráciához kötődő tényfeltáró riport; másik érdekes jellemzője, hogy az 1900-as években több női riporter, írónő (Kovács Lydia, Antal Gézáné, Fried Margit) is foglalkozott a nagyvárosi nyomor kérdéseivel. A kötetben helyet kap a szocioriportok nagyközönség előtti képi megjelenítésének mint a szociofotó, a – mindkét fővárosban az Uránia elnevezésű egyesületek tevékenységéhez köthető – felolvasásokkal kísért diavetítések, dokumentumfilmek, illetve a nyomor és a bűn filmes adaptációinak tematikája és főbb jellegzetességei.

A kötetet a századforduló szociális jelenségeinek reprezentációtörténeti vonatkozásai okán elsősorban a szociológia, szociográfia és városantropológia kutatóinak figyelmébe ajánljuk, de haszonnal forgathatják a társadalom-, film-, média- és sajtótörténet iránt érdeklődő olvasók is.

Terjedelem: 169 p.; Raktári jelzet: D 79.264

 

 

Mingei : Lidové umění a řemeslo v Japonsku / Vlasta Winkelhöferová (2022)

Vlasta Winkelhöferová (1932–2022) az egyik legjelentősebb cseh japanológus, aki műfordítói tevékenysége mellett a japán irodalom, művészet- és kultúrtörténet, folklór, valamint népművészet kutatásával foglalkozott. A Mingei - Népművészet és kézművesség Japánban című könyve a szigetországban végzett, több évtizeden átívelő kutató- és terepmunkájának összefoglalása.

A japán népi kézművesség, a mingei (民芸, az „emberek művészete”) sajátossága, hogy a funkcionalitást, a tárgyak gyakorlati használhatóságát, hétköznapiságát hangsúlyozza, nem bővelkedik gazdag színekben és bonyolult mintákban, szépsége sokkal inkább a természetességében, egyszerűségében és őszinteségében rejlik. A gazdagon illusztrált, reprezentatív kötet a népi kézművesség és iparművészet produktumainak széles palettájáról válogat: többek között kerámiák, textíliák, fa- és bambusztárgyak, a lakkművészet remekei, népi játékok, kézzel készített papíráruk, valamint fém-, kő- és üvegtárgyak sokaságával szemléltetve a mingei komplex esztétikai-filozófiai rendszerét. A könyv nem csupán tartalmában, de megjelenésében is reflektál a mingei szellemiségére: borítója Abe Eishiró-nak a washi (kézzel készített japán papír) történetét és készítésének tradicionális technikáit bemutató alapművének kötéstábláját idézi meg. A névtelen mesterek készítette, természetes alapanyagok felhasználásával, hagyományos technikával, kézzel előállított, mindennapi használati tárgyak bemutatásán keresztül a különböző régiók népművészetének jellegzetességeit is megismerheti a japán népi kézművesség és művészettörténet iránt érdeklődő olvasó.

A kötetben helyet kapott az 1920-as években indult mingei-mozgalom alapítója, a filozófus-esztéta Yanagi Sōetsu (1889-1961) esszéje, továbbá a mingei művészet modern japán életre gyakorolt hatásának elemzése, valamint nyugati percepciójának és reinterpretációjának bemutatása is, a japán történelem vázlatos áttekintésével, szószedettel és bibliográfiával kiegészülve.

Terjedelem: 432 p., Raktári jelzet: D 79.242

 

 

Phonograph cylinders in the 21st century / Domonika Machutová – Marcel Jánošík (red.) 2022

A kétnyelvű kötet a Szlovák Nemzeti Könyvtár által 2021-ben szervezett nemzetközi szeminárium eredménye, mely a fonográfhengerekkel kapcsolatos ismeretek jelenlegi állását dokumentálja szlovák és nemzetközi környezetben. A tanulmányok bemutatják az egyes fonográfgyűjtemények történetét, a hengerek megőrzésének, védelmének, digitalizálásának és hozzáférhetővé tételének lehetőségeit. A fonográffelvételek interdiszciplináris megközelítését a sokféle tudományterületről érkező szakértők írásai biztosítják: így hangtechnikai, archiválási, muzeológiai, zenetudományi szempontok is megjelennek. Bemutatásra kerül a Néprajzi Múzeum, és az Országos Széchényi Könyvtár fonográfhenger-gyűjteménye, továbbá szlovák, cseh, osztrák, német, francia, svéd és amerikai archívumok kollekciója is. Négy tanulmány foglalkozik a Bartók Béla által rögzített – a Szlovák Nemzeti Könyvtárban és a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött – fonográffelvételekkel: azok történetével, feldolgozásával, digitalizációjával, restaurálásával és közzétételével. A Néprajzi Múzeumban őrzött Bartók-gyűjtések illetve a kapcsolódó értelmező tanulmányok online katalógus formájában is elérhetők az érdeklődők számára: https://bartok.neprajz.hu

Terjedelem: 432 p., Raktári jelzet: D 79.242

 

Gesammelt um jeden Preis. Warum Objekte durch den Nationalsozialismus ins Museum kamen und wie wir damit umgehen / Kathrin Pallestrang et al. (Hrsg.)  (2023)

A tárgyak különböző módon kerülnek a köz- és magángyűjteményekbe, a vásárláson, ajándékozáson kívül sajnos a múltból számos példát ismerünk a gyarmati, háborús kontextusban, illetve rasszista törvények alapján történő kisajátításra is. A múzeumi proveniencia-kutatás és visszaszolgáltatás összetett kérdései és folyamatai Ausztriában először 2022-2023 folyamán kerültek bemutatásra a nagyközönség számára a bécsi Volkskunde Museumban, bár a restitúciós törvény már 1998 óta érvényben van. A kiállítás – címe „Begyűjtve minden áron. Miért érkeztek a nemzeti szocializmus révén tárgyak a múzeumba és mit kezdünk velük” – végigkövette a műtárgyak történetét a náci rezsim alatti megszerzésüktől a múzeumi használaton át a visszaszolgáltatásáig.

A tárlat központjában a Mautnerek – az egykori zsidó textiliparmágnás-család – mintegy félezer tárgyat tartalmazó gyűjteménye állt, amit az örökösök a visszaszolgáltatást követően a bécsi Volkskunde Museumnak ajándékoztak. A kiállított anyag – főként Konrad Mautner (1880–1924) által gyűjtött salzkammerguti tárgyak, fotók, kutatási dokumentáció –, és a család története a náci műkincsrablás majd a restitúció kontextusa keretében nyer új jelentést és jelentőséget. Habár a Konrad Mautner és felesége, Anna tevékenysége önmagában is jelentős az osztrák néprajzi gyűjtés és a háziipari-népművészeti mozgalom történetében, valamint Salzkammergut mint osztrák referencia-táj megkonstruálásában. A Volkskunde Museum a kiállításhoz kapcsolódóan egy kísérleti projekt keretében összegyűjtötte az osztrák szövetségi kulturális intézmények eddigi restitúciós tevékenységeit, amelyek virtuális galériája online is elérhető a www.vgprovenanceresearch.at oldalon.

Terjedelem: 175 p., Raktári jelzet: D 79.181

 

 

Slovenski etnografski muzej : prvih sto (1923-2023) / szerk. Bojana Rogelj Škafar (2022)

Idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a Szlovén Néprajzi Múzeum (SEM), az ország legrégebbi és legnagyobb néprajzi közgyűjteménye, az 1923-ban megalakult önálló Királyi Néprajzi Múzeum utódintézménye. Ugyanakkor a centenáriumi kiadvány időben közel két évszázadot ölel át, hiszen az első néprajzi gyűjtemények kezdetei az 1821-ben alapított Krajnai Tartományi Múzeumhoz (ma: Szlovénia Nemzeti Múzeuma) köthetők.

Az intézmény történetének mérföldkövei közül kiemelkedik a múzeum Etnolog című folyóiratának 1926-27-es indulása, az 1940-es évek végén megkezdett intenzív, széleskörű kutató- és terepmunka, mely a múzeum gyűjteményeinek és dokumentációs anyagának nagymértékű gyarapodását eredményezte, valamint a múzeum jelenlegi helyére, az egykori Habsburg-laktanyakomplexum felújított épületegyüttesébe való, több lépcsőben megvalósuló és 2007-ben befejeződött költözése.

A kiadványt jegyző 28 szerző (a SEM munkatársai, gyűjteményeinek kurátorai és restaurátorai, szlovén és nemzetközi néprajzkutatók, muzeológusok, illetve a múzeummal szoros szakmai kapcsolatban álló partnerintézmények képviselői) szakmai szemszögből, ugyanakkor személyes hangvételű írásokon keresztül világít rá az intézmény múltbeli és jelenlegi szerepére, szakmai-tudományos tevékenységére, bemutatva az egyes részlegeket, gyűjteményeket, valamint az azokat gondozó szakemberek munkáját.

A múzeum, melynek mintegy 40 000 darabból álló gyűjteményében Szlovénia területéről származó, illetve a határon túli szlovénség népi kultúrájához kapcsolódó tárgyi emlékek mellett európai és Európán kívüli területek néprajzi tárgyai, továbbá fényképek, hang-és videófelvételek, kéziratok találhatóak, egyúttal a szellemi kulturális örökség megőrzésének szlovén nemzeti koordinátorának feladatát is betölti. A kiadványt az elmúlt száz év meghatározó kiállításait és a múzeum gyűjteményét reprezentáló tárgyakat bemutató képek mellett a SEM korábbi és jelenlegi munkatársainak névsora, valamint fotóikból készült válogatás teszi teljessé.

A megjelenésében és tartalmában egyaránt ünnepi kiadványnak köszönhetően sokrétű képet alkothatunk arról, miként vált a SEM a néprajztudomány és a muzeológia fejlődésével párhuzamosan, a társadalmi-kulturális változásokra reflektálva a néprajzi örökség modern múzeumává.

Terjedelem: 187 p., raktári jelzet: B 79.090

 

Par la main des femmes – La poterie modelèe du Maghreb/szerk. Pierre Guichard (2015)

A marokkói Rif-hegységtől a tunéziai Szúszáig készült mintázott kerámiatárgyak a 19. század közepe óta nagy számban kerültek Európába, magán- és közgyűjteményekbe, ám mindeddig nem képezték átfogó tanulmányok tárgyát.

Jelen munka szerzője a berber nők által ősidők óta gyakorolt fazekasságot tanulmányozza, emellett az első tudományos munkák, etnográfiai missziók és kutatási irányok, a különböző gyűjtők, gyűjtemények történetét is feltérképezi.

A kerámiatárgyakat számba veszi technikák és eszközök, típusuk, formájuk, helyi és törzsi sokféleségük, rendeltetésük szerint, vizsgálja a különböző régiók stílusát, az arab és európai hatások nyomát.

Jelentős figyelmet szentel a női szerepkör megismerésének, hiszen ők a hagyomány őrzői csakúgy, mint az általuk továbbadott motívumok. Valami módon ezek törzsük, társadalmuk kódjai; végigvonulnak az emberi testen (tetoválás, testfestés, tánc, ének, ruházat), az edényeken, a kézművesség más termékein, az építészeten – összességében a történetüket tükrözik, a világot, az élő környezetet. Nem mulasztja el feltenni a kérdést, hogy hogyan viszonyulnak a modern nők ehhez a hagyományhoz, milyen hatással van identitásukra?

Külön fejezetben jeleníti meg az esztétikai aspektus módosulását a népművészet-primitivizmus-egzotikum-divat-szuvenír – fogalmak mentén, szóba kerül a tömeges gyártás, a kereskedelem, a turizmus hatásának kérdése. A múlt feltárása mellett hangsúlyosan foglalkozik a fazekasság, kerámiaművészet jelenével, sőt a restaurálás témájával is.

A kötet elkészítéséhez a Musée des Confluences (Lyon), a Maison de l’Orient et de la Méditerrannée-Jean Poulloux (Lyon) és a Musée de la Poterie méditerranéenne (Saint-Quentin-la-Poterie, Gard) kerámiagyűjteményeinek fotókatalógusa szolgált alapul – ezen gyűjtemények létrejöttét az utolsó fejezet tárgyalja.

Terjedelem: 488. p., raktári jelzet: B 76.890

 

Contemporary African fashion / ed. by Suzanne Gott – Kristyne Loughran (2010)

Miként mutatkozik meg napjainkban az afrikai mintás szövetek és az európai elemek használata, a kulturális örökség és az innováció a ghánai tradicionális viselet, a kaba esetében? Milyen kulturális és gazdasági hatása van Zambiában a nyugatról származó használt ruhák mindennapi viseletbe való beemelésének és hogyan reflektálnak ezen folyamatokra a vidéken élők? Hogyan változnak Nigériában az esküvői divattrendek, a keresztény és a hagyományos, joruba szertartások viseletei?

A fotókkal gazdagon illusztrált kötet bemutatja a szubszaharai térség trendjeinek különböző aspektusait, feltárja a kortárs afrikai divatvilágot, a hétköznapi utcai, valamint az emberi élet fordulóihoz és az ünnepekhez kapcsolódó viseleteket alakító különböző történelmi, gazdasági, társadalmi és művészeti tényezőket.  A három nagy téma köré szerveződő esszék (divat az afrikai kontinensen, afrikai divattervezők, afrikai divat a diaszpórákban) hozzájárulnak ahhoz, hogy bővítsük az afrikai divatról és öltözködésről való ismereteinket.

Az afrikai divat különféle formákban jelenik meg, beleértve az afrikai tervezők exkluzív, egyedi gyártású haute couture kreációit, a helyi szabók és varrónők stílusos ruhadarabjait és a divatos, importált secondhand ruhákat. Bár a divattrendek ismerete elsősorban a városhoz kötődik, a divat a vidéki életben is jelentős szerepet játszik, és a viselet mint az esztétikai, társadalmi, politikai és kulturális énjük (újra)definiálásának eszköze továbbra is alapvető fontosságú az afrikai diaszpóra európai és észak-amerikai közösségei számára.

A kötet ismerteti és elemzi a varrónők, szabók, piaci árusok, ruhaszaküzletek és ügyfeleik közötti gazdasági és kreatív kapcsolatokat, továbbá megismerhetjük azt is, miként járultak hozzá az afrikaiak a világ többi részének divatjához. Emellett bepillantást nyerhetünk a divatbemutatók és kifutók világába, valamint a kontinens vezető tervezőinek helyi textileket alkalmazó, saját kulturális örökségüket és afrikai témákat hangsúlyozó munkásságába is.

Terjedelem: 228 p., raktári jelzet: D 79.050

 

Learning on the Shop Floor / szerk. Bert De Munck – Steven L. Kaplan – Hugo Soly (2007)

Kik és hogyan tanulhattak mesterséget a középkorban? Miként módosult a szakképzés rendszere és módszertana a huszadik századig, mi az ami máig gyakorlatban maradt? A társadalmi nemek helyzete milyen vonatkozásban volt hatással a változásokra?

Jelen tanulmánykötet szerkesztői a gyakorlati képzés, az inaskodás intézményének kialakulását, történetét, társadalmi szerepét, annak különböző vetületeit vizsgáló munkákat gyűjtöttek egybe az ipar- és gazdaságtörténeti elemzésekhez képest sokrétűbb megközelítésben – tárgyukat összetett szociális, kulturális fogalomként tekintették egy folyamatosan változó történelmi kontextusban. A kutatások szerint ez a képzési forma szorosan kapcsolódik a családi gazdasági és háztartási stratégiák, a nemi szerepek és szempontok, az urbanizáció alakulásával, csakúgy, mint magával a pedagógia történetével.

Az egyes tanulmányok betekintést nyújtanak különböző korok, országok – egyebek között Japán, Hollandia vagy Franciaország – és mesterségek képzési gyakorlatába, a céhek rendszerébe. Feltérképezik a tanulók társadalmi helyzetét, tanulmányaik várható kimenetelét, a tanoncképzés és a munkaerőpiac viszonyát. A formális oktatás történelmi áttekintése során esettanulmányokat, konkrét szakpedagógiai modelleket ismertetnek, valamint nyomon követik a foglalkozási formák, illetve a képzések jogi szabályozásának kialakulását és alakulását a középkortól a huszadik század elejéig.

Terjedelem: 232 p., raktári jelzet: D 79.041

 

Zártkert-Magyarország. Átmeneti terek a nagyvárosok peremén / Vigvári András (2023)

Vigvári András, szociológus-etnográfus új kötete a külterületi zártkertek rendszerváltást követő történetével és benépesülésével foglalkozik Budapest környékén végzett kutatásai alapján. Az államszocialista időszakban a települések külterületein mezőgazdasági céllal jöttek létre az ún. zártkertek, ahol keresetkiegészítésként zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak a tulajdonosok. A hetvenes évektől egyre inkább szabadidős funkciót kezdtek betölteni az itt felhúzott hétvégi házak, bungalók, majd a rendszerváltást követően egyre több helyen váltak állandó lakóhellyé: megfizethető lakhatási lehetőséget képezve a megélhetési válság közepette. A zártkertek egyfajta átmeneti terek, térbeli és társadalmi szempontból is peremhelyzetet képeznek: ahol a hiányos infrastruktúra és törvényi alulszabályozottság miatt újfajta egyéni túlélési stratégiák és kooperációs erőforrások szükségesek a mindennapi boldoguláshoz. A különböző közszolgáltatások kiépülésével ezek a területek egyre inkább a város szerves részévé válnak, egyben társadalmuk is megváltozik: a zártkerti életforma pedig egy új perifériás helyszínen jelenik meg. A zártkert alapvetően a lakhatási válságra adott egyfajta válasz, amire a lakók azonban nem kényszermegoldásként, hanem egy szabad és egyéni-közösségi ágenciára teret nyújtó, biztonságos és szeretett alternatívaként tekintenek.

Terjedelem: 185 p., raktári jelzet: D 79.073

 

A cigányzene és a zenész cigány alakváltozásai: Történelmi, társadalmi és kulturális metszetek a 19-20. századból / szerk. Hajnáczky Tamás (2023)

A Magyarországon élő legnagyobb kisebbség kultúrájának különböző szegmenseibe betekintést engedő, hiánypótló kiadvány – szakítva a közvélekedésben elterjedt sztereotip cigányzene és zenész cigány képpel – felhívja a figyelmet a téma számtalan alakváltozására és megmutatja a cigányság kulturális örökségének sokféleségét. Emellett arra is vállalkozik, hogy számba vegye a lehetséges kutatási irányokat, azonosítva azon tudományterületeket, melyek a cigányzene történelmi, társadalmi és kulturális metszeteivel foglalkozhatnak (történettudomány, irodalomtudomány, film- és médiatudomány, szociológia, antropológia).

Betekintést nyerhetünk a cigányzenészek, mint etnikai alapokon szerveződő foglalkozási csoport önszerveződésének és identitáskeresésének folyamatába, hiszen Magyarországon, egyedülálló módon a cigány mozgalmi törekvések egyértelműen a cigánymuzsikusokhoz kötődtek. Részben meghatározó személyiségeik kedvező társadalmi helyzete tette lehetővé, hogy országos léptékű egyesületeket, szervezeteket hozzanak létre, önsegélyező tevékenységet folytassanak, illetve saját folyóiratokat és iskolát alapítsanak, amelyek kulturális és anyagi érdekeikért szálltak síkra.

Az átfogó tanulmánykötet sokrétűségét bizonyítja, hogy foglalkozik a cigány identitás megjelenítését célzó zenei, zenetörténeti próbálkozásokkal, vizsgálja, hogyan jelenik meg a cigányság és a cigánymuzsikus alakja a népmesében, valamint mélyrehatóan elemzi az élclapokban (Borsszem Jankó, Ludas Matyi) megjelent karikatúrákat és a cigányzenészek reprezentációit a klasszikus magyar szépirodalomban (Vörösmarty, Ady, Móricz, Kosztolányi költeményei és prózai művei). Ezenkívül cigányzenészek, prímások életét is megismerhetjük, továbbá külön tanulmány tárgyalja a cigányzenének a vallásban betöltött szerepét, a cigányzene és a dzsessz kapcsolatának vizsgálata során pedig a két zenei műfaj konfliktusának történetébe és hátterébe nyerhetünk bepillantást.

A gazdagon illusztrált kötetből kitűnik, hogy a cigányzene és a zenész cigányok elválaszthatatlan részei a magyar kultúrának, valamint, hogy a cigány önszerveződést előmozdító szervezetek, pozitív kezdeményezések, események és személyek mind rendkívül fontos példák és a köztudatba beépülve az üldöztetés mellett az etnikai identitás részévé válhatnak.

Terjedelem: 557 p., raktári jelzet: D 79.017

 

Hosszú úton. Szék 1967–2022. / Korniss Péter (2023)

A Várfok Galériában 2023 tavaszán volt látható Korniss Péter kiállása, amely a több mint ötven évet felölelő életmű egyik legfontosabb helyszínén, az mezőségi Széken készült régi és új fotókat vonultatta fel. A tárlat érdekessége, hogy ez volt az első, kizárólag színes fotográfiákat szerepeltető Korniss-kiállítás.

A közel kétszáz képet tartalmazó album a széki fotókon keresztül tárja elénk az elmúlt évtizedek társadalmi változásait, a globalizáció visszafordíthatatlan nyomait, a vidéki, falusi közösségek átalakulását. Korniss 1967-ben járt először Széken, itt találkozott a hagyományos falusi közösségek akkor még élő kultúrájával, majd pályáját a fokozatosan eltűnő és átalakuló falusi világ megörökítésének szentelte. Fotói végigkövetik a falu életvilágának átalakulását: a hagyományos táncélettől a rendszerváltáskor kézzel írt magyar településnévtábla kihelyezésén át a székiek külföldi munkavállalásáig. Korniss fél évszázadot felölelő széki munkája a magyar fotótörténet leghosszabb fotóprojektjének tekinthető.

Terjedelem: 295 p.; raktári szakjel: B 78.938

 

Creating digital exhibits for cultural institutions. A guide / Emily Marsh (2023)

A szerző, Emily Marsh a washingtoni National Agricultural Library digitális projektekért felelős szakembere. Az általa összeállított kézikönyv kulturális közgyűjtemények: múzeumok, archívumok és könyvtárak számára foglalja össze a különféle digitalizált tartalmak széles közönség felé való közvetítésének lehetőségeit. Legkésőbb a járványidőszak és a lezárások tanulságai rámutattak, hogy a muzeális intézményeknek keresniük kell azokat az új módszereket és műfajokat, amelyekkel digitális tartalmaikat vonzó és informatív módon a közönség elé tárhatják: akár online, akár analóg kiállítási tereikben. A kötet a tág értelemben vett digitális kiállítások létrehozásához nyújt valós példákkal illusztrált segédletet. Ötleteket nyújt, hogyan találhatjuk meg a digitalizált gyűjteményekben rejlő témákat, hogyan válasszunk kiállítási szoftvereket, és az elkészített tartalmakat hogyan helyezzük el az intézmény belső és külső információs környezetében. A digitális kiállítások egyfajta találkozási pontként összeköthetik az intézményt közönségükkel, ahol visszacsatolásra, interakcióra ill. részvételi projektekre is lehetőség nyílik. Az ilyen kiállítások módot adhatnak a nehéz vagy fájdalmas témák megjelenítésére és feldolgozására is.

Terjedelem: 194 p., raktári szakjel: D 78.977

 

"Isten segedelmével udvaromat megépítettem..." : Történelmi családok kastélyai Erdélyben / Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt (2019)

Erdély nagy kastélykönyve összegző jellegű építészet- és családtörténeti monográfia, amely 61 nemesi családot és 133 általuk építtetett, illetve birtokolt erdélyi kastélyt mutat be.

A levéltáros és történész szerzőpáros alapos terep- és kutatómunkával, levéltári források, valamint magán- és közgyűjtemények segítségével tárta fel az erdélyi nemesség történetét és az erdélyi épített örökség relikviáit, továbbá a helyszíneket bejárva dokumentálta a kastélyok jelenlegi állapotát.

A kötet közel 1200 színes fénykép és reprodukció beágyazásával tárgyalja a legfontosabb nemesi családok történetét az erdélyi–magyarországi történelmi térben való megjelenésük, címeik, rangjaik, illetve címerük heraldikai bemutatása és a család fontosabb tagjainak tevékenysége, kiemelkedő személyiségeinek életpályája alapján, valamint bepillantást enged XX. századi sorsuk alakulásába is.

A kastélyok és várak leírásánál a kötet összefoglalja a birtok megszerzésének idejét, körülményeit és az építkezés szakaszait, bemutatva az építtetőket, művészeket és mestereket, valamint építészeti szempontok alapján ismerteti az épületet és a hozzá tartozó melléképületeket, parkokat, továbbá az ingatlan sorsát az államosítást követően és jelenlegi állapotát. Mindemellett a kastélyok földrajzi helyének azonosításában térkép és mellékletek is segítik az olvasót.

A kötet egyszerre kivételes szakirodalmi forrásmunka és alapkönyv az erdélyi kulturális turizmushoz, mely a család- és építéstörténeti adatok mellett számos művészet- és kultúrtörténeti adalékot is tartalmaz.

 

Terjedelem: 639 p., raktári szakjel: D 79.010

 

"Lészen az Istennek áldásábúl magzattyok..." : Születés és anyaság a régi Magyarországon / Krász Lilla (2023)

Milyen út vezetett a szülés és a születés intézményesüléséhez, medikalizálódásához? Milyen félelmek és tabuk övezték a meddőséget, a fogantatást, a várandósságot és a szülést? Miként változtak az állapotos asszonyra és a gyermekágyas anyára, a családra, illetve a közösségre vonatkozó preventív eljárások, előírások, erkölcsi és magatartási szabályok az elmúlt századok során?

A gazdagon illusztrált kötet a 16. századtól az első világháborúig terjedő mintegy négy évszázadot áttekintve mutatja be a születés magyarországi kultúrtörténetét, az antik görög-római és a zsidó-keresztény kultúrkörben gyökerező, de specifikusan az etnikai, felekezeti és nyelvi szempontból sokszínű történeti Magyarországra jellemző szokáscselekmények és rítusok rendjét, a születésszabályozás kérdéseit, a várandósság időszakát, a szülést, továbbá a gyermek érkezése körül közvetlen vagy közvetett módon érintett szereplőket.

A szerző különböző műfajú és különböző nyilvánosságú kéziratos, illetve nyomtatott szövegek, valamint képi és tárgyi források segítségével tárja fel az elmúlt évszázadok során a meddőséggel, a születésszabályozással, a várandóssággal, a szüléssel és a gyermekágyi időszakkal együtt járó pozitív életeseményekhez és tragédiákhoz (pl. magzatelhajtás, koraszülés, torz- és halva születés, gyermekágyi halálozás) kapcsolódó tudásformák, társadalmi és kulturális gyakorlatok széles spektrumának történeti változásait, valamint néprajzi, kulturális antropológiai vonatkozásait.

A könyv főszereplői különböző társadalmi státuszú várandós, szülő, gyermekágyas asszonyok, gyermekáldásért küzdő meddő nők, megesett lányok, bábák és dajkák; ugyanakkor mellettük, (korántsem mellékszerepben!), ott vannak a férfiak, mint férjek és apák, a szűkebb és tágabb család tagjai, orvosok, papok, rabbik, hivatalnokok, állami tisztségviselők és más közéleti személyek.

A téma újragondolásának aktualitását a 21. századi ember születéshez és halálhoz való megváltozott, gyakran ambivalens, tabukkal terhelt viszonyulása adja. A születés és az anyaság témakörét komplex megközelítésben tárgyaló monográfia egyúttal azt is segít feltárni és megérteni, hogy milyen a félelmek és igények alakítják a tudományos eredmények és eljárások mellett napjaink szülési eseményeit is.

 

Terjedelem: 447 p., raktári jelzet: D 79.015

 

Ma'ori. Polynésie et Micronésie. Catalogue raisonné des collections océaniennes du Muséum de La Rochelle. Volume 1. / Guiot, Hélène – Patole-Edoumba, Élise (2022)

La Rochelle Franciaország atlanti partjainak egyik nagy kikikötővárosa, melyet a más kontinensek és kultúrák iránti nyitottság jellemzett mindig is. A 18–19. században számos utazó és tudós indult innen expedícióra Amerikába, Afrikába és Óceániába, ahonnan aztán rengeteg tárgyat hoztak visszafelé – s melyekből számos a La Rochelle-i Természettudományi Múzeumba került. A múzeum gazdag geológiai, botanikai, zoológiai és etnológiai gyűjteményből áll. Jelen kötet a múzeum etnológiai gyűjteményének polinéziai és mikronéziai részét ismerteti: így pl. a Fidzsi-szigetekről, Tongáról, Szamoáról, Cook-Szigetekről, Új-Zélandról, illetve Hawaiiról származó tárgyakat mutat képpel és hosszabb tárgymagyarázatokkal.

Terjedelem: 349 p., raktári szakjel: B 78.843

 

 

A nő élete – történelmi perspektívában / Gyáni Gábor (2021)

A kötet a női nem 19. és 20. századi hazai társadalomtörténetét, a nőtörténet és a családtörténet összefüggéseit, valamint a nők jogi státuszának és a munka világában betöltött szerepének mélyreható átalakulását ismerteti és elemzi. Az átfogó, informatív, statisztikai adatokkal kísért és történeti, levéltári forrásokra, illetve egodokumentumok elemzésére alapozott, gazdag bibliográfiát felölelő munka európai történelmi kontextusba ágyazva mutatja be az individualizálódás, a női identitás megkonstruálásának és a nők saját reprezentációs törekvéseinek folyamatát.

A könyv fejezetei a munka, család, gyermek, anyaság, identitás, szexualitás és erőszak témái köré szerveződnek, változatos megközelítésben tárva fel a női személyiség érzelmi és értelmi önállósulása, a férfiak által uralt nyilvános térbe való kilépés, a családi patriarchális modellel való szakítás hátterében meghúzódó tényezőket, továbbá a nőtörténet szerteágazó társadalmi és mentalitástörténeti összefüggéseit.

Különösen nagy hangsúlyt kap a kötetben a munka világa; a női munkavállalás és bevételszerzés módjai közül pedig az értelmiségi pályákon megjelenő nőkkel, a házicselédség helyzetével, valamint a prostitúció jelenségével foglalkozik kiemelten. A gyermek és anyaság kérdéskörét tárgyaló fejezet egyfelől a dajkaság, a családon kívüli gyermeki élet és az állami gyermekvédelem fejlődésének témáit érinti, s emellett kitér – két „babanapló”, Keil Lajosné Geller Irma, illetve Teleki Irén gyermekeikkel kapcsolatos naplóbejegyzéseinek tanulmányozása által – a modern anya mint a 19. század végén kialakuló sajátos társadalmi szerep vizsgálatára. A női írásbeliség megnyilvánulásai mint a naplók, visszaemlékezések és levelek – ahogy a kötetben elemzett három 19. századi nő, Slachta Etelka, Kozma Katinka és Kányai Emília naplói, illetve memoárja – közvetlen módon tudósítanak a női szerep(ek) megéléséről, így a női identitás, a női barátság, az individualizálódás és az öndokumentáció megismerésének is kivételes vizsgálati forrásai. Gyáni az erőszak női tapasztalatának önéletrajzi dokumentumaiból is bemutat néhányat: a holokauszt és a háború alatti női aktivitás, illetve a nők elleni erőszak írásos nyomai (Bognár Irma és Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona visszaemlékezései, Dévényi Sándorné, Holländer Margit, Bicskey Erzsébet naplófeljegyzései, Rózsa Ágnes lágernaplója) azon túl, hogy a traumafeldolgozás és egyfajta megküzdési stratégia eszközei, a nőtörténetírás és a történeti diskurzus újabb forrásaiul szolgálnak.

Ahogy a szerző maga is kiemeli a kötet zárszavában, „az olvasó olyan alternatív történelmi elbeszélést kap kézhez ezzel a könyvvel, amely nem a megszokott módon veti fel a nagybetűs történelem súlyos kérdéseit.”

Terjedelem: 273 p., raktári jelzet: D 79.001

 

 

A csíksomlyói kegyhely és búcsújárás. Diktatúra, rendszerváltás, modernizáció / Mohay Tamás (2023)

Csíksomlyó közismert katolikus Mária-kegyhely a Székelyföldön, ahová nemzedékek óra kitartóan és nagy számban zarándokolnak az emberek.  A szerző első kötete a búcsú régmúltjáról 2009-ben jelent meg, jelen monográfia pedig a kommunista egyházüldözés és a rendszerváltozást követő évtizedek csíksomlyói búcsújának teljességre törekvő elemző bemutatása. Hogyan élte túl a ferences közösség a romániai diktatúra négy évtizedét? Mi és hogyan maradt élő örökség a régmúlt tárgyi-szellemi emlékeiből? Mi éledt újjá mindebből a rendszerváltás után és hogyan változott meg? A szerző 1985 és 2010 között végzett néprajzi terepmunkái és forráskutatása alapján mutatja be a búcsú átalakulását: a térhasználat megváltozását, a zarándokturizmus kialakulását és médiaeseménnyé válását – ugyanakkor részesei lehetünk egyfajta kutatói búcsúsélménynek is.

Terjedelem: 619 p., raktári jelzet: D 78.948

 

Costume collection in the museums of Eurasia. Proceedings of the International Forum of the Museums of Turkic World (2017)

A 2015-ben Mongóliában rendezett viselet-konferencia anyagát összegző kötet 23 tanulmányt tartalmaz gazdag képanyaggal. Hét ország múzeumainak türk, illetve mongol vonatkozású viseletanyagát mutatják be az egyes tanulmányok: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország, Türkmenisztán, Mongólia, valamint néhány oroszországi régió (pl. Jakutia, Tuva, Tatárföld, Hakaszföld) múzeumi gyűjteményei alapján. A kötet gazdag történeti viseletanyagot is bemutat, pl. régészeti ásatásokból előkerült viseleteket is, egyes tanulmányok pedig viseletkorkonstrukciókat ill. a különböző múzeumi revitalizációs helyzeteket is ismertetnek.

Terjedelem: 488 p., raktári jelzet: D 78.853

 

Museale Architekturdörfer 1880–1930. Das Eigene in transnationalen Verflechtungen / Cornelia Jöchner – Christin Nezik et al. (2023)

A 19. század utolsó évtizedeitől kezdve jelentek meg a világkiállításokon és országos rendezvényeken olyan épületegyüttesek, amelyek élményszerűen próbálták bemutatni a különböző tájak, népek hagyományos építészetét, s melyek egyben a későbbi skanzenek előfutárainak is tekinthetők. Jelen kötet a bochumi és lipcsei egyetemen lezajlott kutatási projekt eredményeit mutatja be: négy város – Torinó, Budapest, Helsinki és Barcelona 1880 és 1930 között épült kiállítási falvainak történetét és értelmezési kontextusait mutatja be. A korabeli formálódó néprajztudomány, műemlékvédelem, művészet- és építészettörténet és az egyes nemzeti identitás- és emlékezetpolitikák nézőpontjai manifesztálódnak az egyes idealizált, kulisszaszerű épületegyüttesekben: mint pl. az 1884-es torinói világkiállításra felépített későközépkori piedmonti vár és falu, vagy az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításon bemutatott néprajzi falu esetében.

Terjedelem: 250 p., raktári jelzet: D 78.838

 

Parajd-képek a hosszú 19. században (1780–1918) / Miklós Alpár (2022)

Miklós Alpár, a kolozsvári Néprajzi és Antropológiai Intézet doktorandusza arra vállalkozott, hogy feltárja egy erdélyi falu, a sóvidéki Parajd turisztikai célponttá alakulását, a településhez kötődő ismeretek történeti formálódását. Az elemzés a változatos és lenyűgözően gazdag forrásokban található különböző (társadalmi, természeti, ipari) motívumokat egységes képbe rendezi, ugyanakkor azonosítja azokat a kommunikációs csatornákat és szándékokat, amelyek ezt a képet forgalomban tartották a hosszú 19. század folyamán, Erdély-, Monarchia- és Európa-szerte. A monográfia izgalmas társadalom-, mentalitás-, művelődés-, ipar-, turizmustörténeti olvasmány lehet különböző érdeklődésű olvasók számára.

Terjedelem: 734 p., raktári jelzet: D 78.784

Díszágyak és bútorfestő központok a Duna mentén / Zentai Tünde (2022)

Zentai Tünde új kötete átfogó képet nyújt a Kisalföld, a Dráva-völgy és a Dél-Alföld 18–20. századi festett asztalosbútorairól. Hazai és határon túli múzeumi gyűjtemények feltárása alapján, gazdag képanyagot használva mutatja be a 18. századi ágytípusokat és díszítésüket, a táji változatok c. fejezetben pedig tizenhat vidék (pl. Harta, Kalocsai Sárköz, Ormánság) festett bútorairól ad összegzést. Külön fejezet foglalkozik az áttört, illetve állatfejes díszítésű ágyvégek összehasonlító elemzésével.

Terjedelem: 207 p., raktári jelzet: D 78.779

 

 

Treasures of Mongolian cultural and historical heritage in Hungary / ed. by Ágnes Birtalan (2020)

A Nemzetközi Mongolisztikai Szövetség és az ELTE kiadásában jelent meg a világ különböző országaiban őrzött mongol kulturális örökséget bemutató Mongolian Heritage Spread Across the World könyvsorozat legújabb kötete, mely a magyarországi múzeumokban és könyvtárakban található mongol tárgyak és könyvek legjavát ismerteti. A szerkesztő, Birtalan Ágnes a magyarországi mongolisztika történetét és intézményi hátterét, valamint az MTA Keleti Gyűjteményének mongol, mandzsu és tibeti kéziratait és nyomtatványait mutatja be Rákos Attilával és Orosz Gergellyel. A Néprajzi Múzeum Diószegi Vilmos által gyűjtött sámántárgyait Wilhelm Gábor, a Hans Leder-gyűjteményt és a múzeum egyéb mongol vonatkozású tárgyait pedig Gecse Adrienn és Teleki Krisztina ismerteti. Végül bemutatásra kerülnek a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum ide kapcsolódó gyűjteményei, így pl. Radnóti Andor 20. század eleji mongóliai fotói is.

Terjedelem: 248 p., raktári jelzet: B 78.638

Magyarország és Erdély / John Paget (2022)

Lassan kétszáz éve, hogy John Paget Magyarország és Erdély című műve 1839-ben Londonban angolul megjelent, ez az eredeti kiadás megtalálható könyvtárunk muzeális gyűjteményében is. A mű teljes magyar nyelvű kiadása azonban mindmáig váratott magára. A szerző másfél évig tartó (1835-1837) magyarországi és erdélyi utazásai alapján behatóan elemzi az ország történelmi, társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét. A reformkori Magyarországról szóló egyik legjelentősebb külföldi útikönyv a néprajztudomány, így pl. a viselettörténet számára is fontos történeti forrásként szolgál.

Terjedelem: 671 p., raktári jelzet: D 78.613

Kindstücher im ungarischen Komitat Baranya. Ritualdynamik und kulturelle Kommunikation. Über das rituelle Kindertragen im Zeitalter des ritualisierten Babytragens / Anna Szepesi (2022)

A Tübingeni Egyetemen megvédett disszertáció a Baranya megyei németek hagyományos gyermekhordozását, annak eszközeit és rítusait dolgozza fel. A központi tárgy a dél-dunántúli németek gyapjúszőttes hordozókendője (Kindstuch) és részben a helyi sokácok hasonló eszköze, a Šarenica. A baranyai németek gyermekhordozása a premodern születéskultúra  emlékeit őrzi, számos norma, tabu és ideológia kapcsolódik hozzá, melyeket alapos terepmunka és interjúk alapján elemez a szerző.

Terjedelem: 315 p., raktári jelzet: D 78.605

Kayapó. Les guerriers de l’Amazonie. / G. Verswijver, M. de Roeck (2011)

Gustaaf Verswijver, belga etnológus egyedülálló, Amazóniához kapcsolódó könyvkollekciója került be a múzeum könyvtárába 2022-ben. Amazónia őslakosainak, többek között a Kayapó közösség kutatójaként számos szakkönyvet gyűjtött és írt a témában. A Kayapó - Amazónia harcosai c. francia nyelvű kötetben felesége, Martine De Roeck gyönyörű fotóin keresztül, Verswijver kísérőszövegével nyerhetünk bepillantást a kayapók mindennapi életébe, kultúrájába. Terjedelem: 224 p., raktári jelzet: B 93.607,

 

Egy évszázad visszaköszön. Mit üzennek az egykori számolócédulák, számlák, levelek, képeslapok? 1840–1940 / Sebes Gábor (2022)

A szerző (civilben nyugdíjas főorvos) évek óta elkötelezett gyűjtője és blogjában népszerűsítője a II. világháború előtti évszázad aprónyomtatványainak, elsősorban a számolócéduláknak. A korszak kereskedelem- és fogyasztástörténete tárul fel a színes cédulákon, bélyegeken, kártyákon, bankjegyeken keresztül.  Gazdagon illusztrált történetei informatív és szórakoztató olvasmányok. Terj.: 183 p., raktári jelz.: D 78.493

 

Csemege ajándékkosár. Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban. Tóth Eszter Zsófia, Poós Zoltán (2019)

Tóth Eszter Zsófia történész és Poós Zoltán író közös könyve kaleidoszkópszerűen villantja fel a Kádár-korszak mindennapjait: emblematikus termékeket, reklámokat, használati tárgyakat, zenét. Nem egyszerűen fogyasztástörténet vagy zenetörténet, annál jóval több: megéléstörténet olvasmányos és gazdagon illusztrált formában. Terjedelem: 175 p., raktári jelzet: D 78.503

 

Emlékfonalakból szövődő közösség. A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma. Roni Lustig szerk. (2021.)

A magyar és héber nyelvű kötet bemutatja az 1986-ban alapított, majd 1990-ben Cfát (Safed) városában megnyílt múzeum történetét. Mintegy két tucat tárgyon, tárgycsoporton és a hozzájuk kapcsolódó történeteken keresztül nyerhetünk betekintést a magyarnyelvű zsidóság kultúráját és tárgyi örökségét őrző gyűjteménybe. Terjedelem: 134 p. raktári jelzet: D 78.453

 

Zonoralji női ingujjak / Gyarmati Éva (2020)

A szerző a Tornabarakonyért Alapítvány elismert önkéntes gyűjtőjeként és népi iparművészként intenzíven foglalkozik a felvidék hímzőkultúrának kutatásával. Jelen kötet gímesi, koloni, pogrányi és zsérei vállhegy- és ingujjmintákat ad közre színes tárgyfotókkal.

terjedelem: 101 p., raktári jelzet: B 78.378

 

 

 

A csernátoni Haszmann Pál Múzeum története / Dimény-Haszmann Orsolya (2021)

Dimény-Haszmann Orsolya, a múzeumalapító unokája - rendhagyó formában, egy korszak és az egyén íráshasználati habitusait vizsgálva írta meg egy intézmény, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum történetét. Különböző, hivatalos és privát forráscsoportok (kérvények, jelentések, önéletrajzok, levelek, újságcikkek, vendégkönyvi bejegyzések) feltárásával, értelmezésével kíséri végig az intézményalapító szándék megszületését, alakulását, elfogadtatását, megvalósulását és recepcióját, egyén és intézmény sorsának összefonódását. Terjedelem: 351 p., raktári jelzet: D 78.400

 

Populäre Präsentationen: Fotografie und Film als Medien musealer Aneignungsprozesse / Irene Ziehe, Ulrich Hägele (Hrsg.) (2019)

A Német Néprajzi Társaság Fotográfiai Bizottságának kilencedik konferenciája 2018-ban a fotográfia és a film múzeumi szerepével, a vizuális médiumok kiállításokon való egykori és jelenlegi használatával, valamint múzeumpedagógiai aspektusaival foglalkozott. Az interdiszciplináris rendezvényen művészettörténészek, etnológusok, kultúra- és médiakutatók, fotósok és levéltárosok a témakör elméleti és gyakorlati kérdéseit járták körbe.

terjedelem: 256 p., Raktári jelzet: D 78.412

 

 

A vasút néprajza. A vasúthálózat hatása közlekedésre, életmódra, társadalomra Kecskeméten (1850–1980) / Molnár Gergely (2021)

2021-ben ünnepelte 175 éves fennállását a magyar vasút, a néprajztudomány azonban mindeddig adós maradt a népi kultúrát a vasút szempontjából vizsgáló áttekintéssel. A szerző elsősorban Kecskemét és a Homokhátság térségének példáján tárgyalja a vasút hatására jelentkező életmódbeli változásokat, a vonzáskörzetek, a táj és a mobilitás átalakulását.

terjedelem: 350 p., raktári jelzet: D 78.383

 

Exhibiting America. The Smithsonian’s National History Museum, 1881–2018 / D. K. Allison – H. Peterson (2021)

Az USA Smithsonian intézményhálózatának egyik fő múzeuma a National History Museum, amelyet 1881-ben alapítottak. A kötet a múzeum 137 éves tevékenységét mutatja be öt nagy korszakra osztva, reflektálva a kiállítások szemléletmódjára. Hogyan képzelte el és láttatta Amerikát kiállításaiban a múzeum az egyes korszakokban? Milyen trendek és kihívások jellemzik a jelenlegi múzeumot?

terjedelem: 415 p., raktári jelzet: D 78.295

 

 

Egy folyó több élete. Hantik és oroszok a nyugat-szibériai Vaszjugán mentén / Nagy Zoltán (2021)

Nagy Zoltán, a Pécsi Egyetem tanszékvezető tanárának új kötete a nyugat-szibériai folyó, a Vaszjugán mellett kisebbségben élő őslakos hantik és a mellettük többséget alkotó oroszok közös életét mutatja be. Feltárulnak Nyugat-Szibéria 20. századi történelmének fontos tényezői: a kitelepítések, az olajbányászat és az alkoholfogyasztás helyi kultúrában betöltött szerepe. A szerző közel három évtizede végez rendszeresen terepmunkát a térségben a hantik életvilágát kutatva.

terjedelem: 504 p., raktári jelzet: D 78.308

 

 

Im Schatten von Venus : Lisa Reihana & Kunst aus dem Pazifik / Hrsg. Emelihter Kihleng (2020)

A Hamburgi Museum am Rothenbaum 2020-ban nyílt kiállításának egyik kulcsdarabja Lisa Reihana, új-zélandi művész „in Pursuit of Venus” c. munkája. A nagyméretű, immerzív, animált videóinstalláció James Cook óceániai utazásához kapcsolódóan ábrázolja és értelmezi újra a történeti képanyag felhasználásával a felfedezők és az őslakosság találkozásának különböző szituációit. A kiállítás emellett a csendes-óceáni német gyarmati jelenlét kontextusában mutatja be a múzeum óceániai gyűjteményét. Terjedelem: 120 p., raktári jelzet: B 77.919

 

 

A székely zászló a politikától a hétköznapokig. Tárgy, identitás, régió / Patakfalvi-Czirják Ágnes (2021)

A kötet a 2004-ben tervezett székely zászló történetén keresztül mutatja be miként zajlik egy szimbólum megalkotása és legitimációja, hogyan használjuk azt nyilvánosságban és a hétköznapokban. Végigkövethetjük a folyamatot, amely során a kék-arany színű zászló a felerősödő autonómiamozgalom egyik központi jelképévé vált.

terjedelem: 260 p., raktári jelzet: D 78.142

 

 

Kónya Gyuláné Schéfer Teréz: Egy magyarvalkói papné élete és varrottasmintái / Újvári Dorottya, Sara J. Meaker (2021)

Schéfer Teréz férjével, Kónya Gyula lelkésszel az első világháború után a kalotaszegi Magyarvalkóra költözött, ahol hamar nekilátott a Gyarmathy Zsigáné halála után hanyatlásnak induló háziipar újjászervezésének. Megszervezte a varrottasok eladását is, belföldi és külföldi kiállításokra járt. A háromnyelvű kötet nem csupán a két világháború közötti írásos mintarajzok gyűjteménye, de fellapozásakor képet alkothatunk a korabeli nőképről és a korszakról is. Terjedelem: 280 p., raktári jelzet: D 78.110

 

 

 

Gyermekélet egykor és ma / Deáky Zita - Bali János szerk. (2021)

Az ELTE BTK Néprajzi Intézetének gyermekélettel foglalkozó szakszemináriuma keretében született 15 tanulmányt tartalmaz a kötet. Az írások tudatosan elkerülik a gyermek/felnőtt dichotómiát, a gyermeket körülvevő család és a felnőtt világ is megjelenik a szövegekben – mind jelen mind történeti vonatkozásban. Nagyon fontos, hogy majd minden dolgozat a hagyományos néprajzi témák és értelmezések mellett, rámutat a politika szerepére is: a hatalom és a nevelés, szocializáció közötti kapcsolatra.

terjedelem: 264 p., raktári jelzet: D 78.073

Erste Dinge. Rückblick für Ausblick : First Things. Looking back to look forward. / Jeanette Kokott & Fumi Takayanagi (Hg.) (2018)

Hamburg etnológiai múzeumának, a Museum am Rothenbaum története a 19. század közepén kezdődött. A város gyarmati világkereskedelemben betöltött szerepe fontos szerepet játszott a néprajzi gyűjtés kezdeteiben. A múzeum állandó kiállításainak egyike a gyűjtemény első, 1867-ben leltárba vett tárgyait mutatja be, amelyek megvilágítják Hamburg várostörténetének és a globalizáció folyamatának egy fontos fejezetét. A kereskedelmi áruval a városba érkező tárgyak jól tükrözik, hogy az európai kereslet hogyan inspirálta és befolyásolta a távoli világok kézműveseit. Gazdasági szempontból is jelentős volt a behozott újfajta tárgyak és technológiák megjelenése. A kiállítás kétnyelvű katalógusát négy múzeumtörténeti tanulmány vezeti be.

terjedelem: 185 p., raktári jelzet: D 77.895

 

 

A gyermek szemiotikája / Balázs Géza – Pölcz Ádám szerk. (2020)

Az évente megrendezésre kerülő egri szemiotikai konferencia 2019. évi témája a gyermek volt. A konferenciakötet a gyermek archetípusairól, ábrázolásmódjairól, asszociációiról, néprajzi-irodalmi vonatkozásairól mintegy két tucat tanulmányt tartalmaz. A paraszti társadalom, a munkáskolóniák és a dualizmuskori polgári és arisztokrata közeg gyermekképéről egyaránt szó esik. Megismerhetjük a reklámokban, szakrális művészetben, fotókon és filmekben való gyermekábrázolás ikonográfiai jellegzetességeit valamint a téma irodalmi reprezentációiról és a gyermeki nyelvhasználat sajátosságairól is olvashatunk.

terjedelem: 290 p., raktári jelzet: D 77.779

 

 

„Vidd el a te faludba…”  Molnár Mária misszionárius melanéziai gyűjteménye / Antoni Judit (2019)

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma egy nagyon érdekes anyagot őriz az Admiralitás-szigetekről.  A mintegy 200 tárgy Molnár Mária református misszionárius gyűjteménye, aki 1928 és 1943 között a szigeteken dolgozott ápolónőként és a világháborúban a japán megszállók áldozataként halt meg. A gyűjtemény a helyi lakosság háztartási eszközeit, a halászat-vadászat szerszámait, ruháit és ékszereit tartalmazza. A katalógus a tárgyak leírása és fotója mellett korabeli – Molnár ill. más misszionáriusok által készített – fotókat is közöl. A misszionárius leírásait is idéző kötetben olvashatunk az Admiralitás-szigetek felfedezéséről és az ott lakók mindennapi életének különböző területeiről is.

terjedelem: 209 p., raktári jelzet: D 77.729

 

Csengők a magyar népi kultúrában / Bihari-Horváth László (2018)

 

A tárgykatalógus a bárándi Veres Sándor magángyűjteményének csengőit mutatja be gazdagon illusztrálva és adatolva. A gyűjtemény tudományos feldolgozását Bihari-Horváth László végezte el. A katalógus bevezető tanulmányiban megismerhetjük az alföldi csengőkészítő központok történetét, az öntőmestereket, de szó esik a cigánykovácsok tevékenységéről is. Hiánypótlóan foglalja össze a népi állattartás csengőhasználatát a különböző háziállatfajták esetében, de a csengő rítustárgyként betöltött szerepét is vizsgálja a karácsonyi és más jeles napi szokásokban. Terjedelem: 234 p., raktári jelzet: B 77.847

 

 

Erszények, táskák története 1300-2000. / Gy. Fogarasi Katalin (2020)

Az erszények és táskák történetének későközépkori, koraújkori szakasza az alamizsnás táskáktól az övön függő erszények világáig terjed. A második korszak a női ridikülök megjelenésétől, a 18. század végétől kezdődik. A harmadik időszak a női táska 19. század végétől kezdődő máig tartó karrierje. A könyv gazdag képgyűjtemény, e tárgytípusok szakmatörténeti, kultúrtörténeti, viselettörténeti érdekességeit is felsorakoztatja. A szerző munkássága számos történeti bőr-tárgy rekonstrukciójára is kiterjedt, ezek az újra-alkotások segítették abban, hogy a könyvben szereplő tárgyak elemzése során azok szerkezetét, az alkalmazott anyagokat és technikákat is bemutathassa. Terjedelem: 200 p., raktári jelzet: D 77.784

 

Az iszlám az anatóliai török népi kultúrában / Bartha Júlia (2020)

Az orientalista, etnográfus szerző új munkája az anatóliai iszlám vallásökológiai megközelítése. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötet a szakrális tér és idő fogalmait használva mutatja be az iszlám anatóliai szent helyeit és rítusait. Az esztendő ünnepei és az emberi élet fordulóin kívül foglalkozik néhány jelkép ikonográfiájával, így a madárábrázolásokkal és a rózsával. Kitér a vallás és az etnicitás összefüggéseire, néhány anatóliai etnikum – jürkök, türkmének - vallási identitására is.

terjedelem: 208 p., raktári jelzet: D 77.750

 

Ambigues Polen. Diskurse zu sztuka ludowa und polnischer naiver Kunst in der Volksrepublik Polen und der Bundesrepublik Deutschland. / Uta Karrer (2020)           Az 1950-es és 80-as évek között mind a szocialista Lengyelországban, mind az NSzK-ban a gyűjtemények és kiállítások gyakori szereplői voltak lengyel naiv alkotók fafaragásai, elsősorban embert ábrázoló kis szobrai. A két országban azonban különböző diskurzusok keretében nyerték el jelentőségüket. Lengyelországban ezeket a tárgyakat elsősorban népművészetként, a lengyel nemzeti kultúra jelképeként értelmezték és az művészeket államilag is támogatták. Az NSzK-ban ugyanezen alkotások kifejezetten naiv művészetként és a nemzeti szocializmus alatt megromló német-lengyel kapcsolatok újraépítésének kontextusában jelentek meg. Az antropológus-muzeológus szerző a tárgycsoport recepcióját, jelentés-rétegeit, funkcióit elemzi a két ország eltérő politikai környezetében.

terjedelem: 416 p., raktári jelzet: D 77.647

 

„Kaper kóntri”. Magyar rézbányászok Amerikában. / Fejős Zoltán (2020)

 

A Copper Country, a rézvidék az 1900-as évek elejére az amerikai prosperitás egyik szimbólumává lett, a bányászokat, munkásokat sokáig stabil megélhetéssel kecsegtette. A michigani rézbányákban magyarok százai is szerencsét próbáltak, különösen az 1910-es években. Munkájukról, szervezeteikről, mindennapjaikról szóló archívumi és sajtóbéli forrásokat szólaltatja meg a szerző, a narratív társadalomtörténet módszerével és etnográfiai aprólékossággal. Az interkontinentális migráció természetét és mechanizmusait világítja meg az elvándorlók új kapcsolatrendszerének, az új körülményekhez való alkalmazkodás sikereit és kudarcait vizsgálva.

terjedelem: 274 p., raktári jelzet: D 77.754

 

Kokesi. A japán babák világa / Rácz Ibolya, Tóth-Vásárhelyi Réka (2019)

Az alig kétszáz éves fababát Japán legnagyobb szigetének északkeleti részén, a Honsú sziget Tóhoku nevű régiójában alkották meg először ügyes kezű mesterek, hogy a gyógyfürdőket látogató emberek ajándékot tudjanak vinni szeretteik számára. Így terjedt el különböző változatokban a kokesi baba egész Japánban, és virágkorát éli ma is. Évente versenyeket, fesztiválokat rendeznek tiszteletére. A kokesibaba-készítés legjelentősebb magyar képviselője Tóth-Vásárhelyi Réka, aki már több ízben nyert rangos díjat babáival a szigetországban. A magyar kokesi babák művésze most színes képekben gazdag könyvben foglalja össze Rácz Ibolya szerzőtársával mindazt, amit a kokesi történetéről, fajtáiról és a faragó mesterekről tudni kell.

terjedelem: 182 p., raktári jelzet D 77.681

 

 

 

Tatyjana Minnijahmetova: Az ismeretlen ismerős - Tanulmányok a baskortosztáni udmurtok vallásáról (2015)

Tatyjana Minnijahmetova – aki maga is udmurt - tanulmányai rítustanulmányok: a naptári szokásokhoz, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal, szent helyekkel, gyógyítással kapcsolatos rítusokkal foglalkozik, illetve a háznak és részeinek rituális, szakrális aspektusait mutatja be. Ez a rítusközpontúság nem véletlen: a Kámán túli udmurtok számára etnikus identitásuk legfontosabb aspektusa mind a mai napig pogány vallásuk folytonossága: pogányságuk az, ami a környező oroszoktól és a török nyelvű népektől megkülönbözteti őket, és emiatt nevezik magukat az Udmurt Köztársaságban élő, megkeresztelkedett udmurtokkal szemben igazi udmurtoknak.

A könyv címe arra utal, hogy szerzője egyszerre a vizsgált kultúra hordozója és kutatója is. Minnijahmetova egy udmurt faluban született és dolgozott tanárként, majd néprajzkutatóként számos külföldi egyetemen megfordult, többek között Pécsi Tudományegyetemen is tartott kurzust az udmurt néprajzról.

Terjedelem: 193 p.

Könyvtári jelzet: D 75.576

Ózer Ágnes: Volt egyszer egy Újvidék. Adalékok Újvidék társadalomtörténetéhez (2014)

Ózer Ágnes történész, az Újvidéki Városi Múzeum muzeológusaként foglalkozik a város történetével. Kötetében kiterjedt levéltári és sajtótörténeti kutatásai alapján, és a múzeumban őrzött képanyag felhasználásával prezentálja az újvidéki polgári életforma kialakulását. Az írások zöme a 19. századi élettel foglalkozik, de a feldolgozás eljut a 20. századig. A kutatás során a szerző tudatosan és hangsúlyosan törekedett arra, hogy a magyaron kívül szerb és német forrásokat is felhasználjon, és átnézzen minden olyan nemzet nyelvén íródott cikket, feljegyzést, egyéb forrást, amely a város történetéhez jelentősen hozzájárult; ebben a könyv feltétlenül különbözik sok más feldolgozástól. Számtalan fotó, korabeli fényképalbum segítségével tárulnak elénk többek között a millenniumi ünnepségek, a hajdani újvidéki nyarak, a gyerekek, asszonyok hétköznapjai. Külön fejezetben kapott helyet Vajda Dezső, az újvidéki polgárság fotográfusának munkássága.

Terjedelem: 135 p.

Könyvtári jelzet: D 75.410

 

Bernd Schmelz (Hg.): Weihnachten in der Welt (2016)

A karácsony, a keresztények egyik legnagyobb ünnepe az egész világon elterjedt és számos nem keresztény társadalomban is nagy jelentőséggel bír. Ennek megfelelően a  különböző népek és közösségek új tartalmakkal ruházták fel és különböző rítusokkal élik meg, melynek változatosságát hivatott bemutatni a Hamburgi Völkerkunde Museum tanulmánykötete. A szerzők kurátorok, történészek, teológusok és kultúrakutatók: európai, ázsiai, afrikai, dél-amerikai és csendes-óceáni térségbeli közösségek karácsonyi hagyományait és tárgyi világát mutatják be gazdag képanyaggal.

Terjedelem: 263 p.

Könyvtári jelzet: D 75.717

 

Esther Gajek: Seniorenprogramme an Museen. Alte Muster - neue Ufer (2013)

Az nyugat-európai társadalmakban folyamatosan növekvő aktív nyugdíjasréteg a múzeumok látógatóinak egyre jelentősebb részét képezi, új kihívásokat és feladatokat teremtve. A múzeumi szeniorprogramokra nagy igény mutatkozik Németországban is. Ezt e jelenséget veszi szemügyre Esther Gajek, a Regensburgi Egyetem munkatársának empírikus kutatása is. Különböző típusú múzeumok idősprogramjait vizsgálva, részvevőkkel interjút készítve tárja fel a múzeumpedagógia e speciális, még meglehetősen artikulálatlan területének lehetőségeit és funkcióit. Egyben a tanulmány az is megmutatja, hogy az etnográfiai szemléletmód alkalmazása milyen közvetlen hasznos információkat tud nyújtani a társadalmi és egyéni problémák megoldásaihoz.

Terjedelem: 320 p.

Könyvtári jelzet: D 75.704

 

 

Feurstein-Prasser / Staudinger (Hg.): Chapeau! Eine Sozialgeschichte des bedeckten Kopfes (2016)

A kalapok és a különböző más fejfedők egyszerű védőfunkciójuk mellett fontos szimbolikus kifejezőeszközök is. Beszélünk róluk, és ők maguk is beszélnek a divatról, viselőjük kulturális és vallási hovatartozásáról, politikai beállítódásáról és társadalmi rangjáról. A Wien Museum 2016-os kiállítása és katalógusa öt szempont szerint közelíti meg a kalap bécsi kultúr- és társadalomtörténetét 1848-tól napjainkig: a kalap mint hatalmi jelkép,  mint társadalmi státus kifejezése, mint egyenruha, mint politikai szimbólum és végül mint a személyes identitás kifejezőeszköze.

Terjedelem: 174 p.

Könyvtári jelzet: D 75.454

 

 

 

Csoma Gergely: A megkötött idő. Varázslások, rontások, archaikus imák és népmesék Moldvából (2016)

Csoma Gergely munkássága során kilenc könyvet jelentetett meg a moldvai csángókról. Jelen kötet negyven év gyűjtött anyagát mutatja be: külön tárgyalva a déli és az archaikusabb északi csángó települések hiedelemszövegeit, imáit.  A ráolvasások, archaikus imák, varázslások, gyógyítások, hiedelemtörténetek autentikus nyelven, a rögzített hanganyag alapján szólalnak meg, kiegészítve az adatközlő nevével, a gyűjtés helyével, dátumával.

Terjedelem: 679 p.

Könyvtári jelzet: B 75.396

 

 

Michael Hamson: The Art of the West Sepik (2008)

Michael Hamson, óceáni törzsi művészetre szakosodott amerikai műgyűjtő és műkereskedő az elmúlt években számos kötetet publikált az általa részben személyesen terepen gyűjtött és vásárolt tárgyakból. Jelen kötet a Pápua Új-Guinea nyugati területén fekvő West-Sepik tartomány kevéssé ismert hagyományos művészetére fókuszál. A gyakran felületi díszítés nélkül készülő tárgyak szigorú archaikus egyszerűsége köszön vissza a kötet képein. A katalógus mintegy ötven eddig publikálatlan műtárgyat mutat be, elsősorban famunkákat: dobokat, fegyvereket, edényeket.

Terjedelem: 68 p.

Könyvtári jelzet: B 75.513

 

 

Tereza Pojarová (ed.): Traditional food in the Central Europe. History and changes (2013)

A Cseh Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete által kiadott tanulmánykötet tíz írást tartalmaz a táplálkozáskutatás témaköréből. A cseh, szlovák, magyar és szlovén szerzők írásai részben a táplálkozási szokásokban bekövetkezett változásokra koncentrálnak egy-egy esettanulmányon keresztül, részben pedig a tradicionális (paraszti) konyha mai szereplehetőségeit tárgyalják. Szó esik a csehországi sütemény- és édességkészítés történetéről, a szlovák juhtejfeldolgozásról, a szlovén alpesi tejgazdaságról és a gyomaendrődi ételkészítő specialisták jelentőségéről is.

Terjedelem: 197 p.

Könyvtári jelzet: D 75.499

 

 

Papp Árpád (szerk.): Igaz történetek Mindenkiföldjéről. Vajdaság/Délvidék (1941–1944) I. köt. (2015)

Az 1941 és 1944 közötti időszak a vajdasági magyarság 20. századi történelmének egyik legtraumatikusabb periódusa. Az a hagyományos történelmi/ideológiai felfogás, mely szerint az egyértelműen jó és az egyértelműen rossz közötti leszámolás színtere lett volna a Vajdaság is, elsősorban a győztes oldalról megfogalmazott szemlélet. E hivatalos „külső” állásponttal szemben a traumatikus élmények, az azokra való visszaemlékezések szintjén fenn maradt az időszak másik, „belső” olvasata. A negyvenes évek eseményeinek vajdasági magyarok részéről történő „saját vagy belső” vizsgálatára tett kísérletek egyik sajátossága, hogy a hivatalos ideológia bipoláris logikáját magukévá téve, egyoldalú képet mutat(hattak), mint az évtizedekkel korábbi hivatalos történetírás.

A kétkötetes mű első része a vonatkozó néprajzi kutatásokat összegzi, és százhatvan visszaemlékezésen keresztül mutatja be a második világháború vajdasági eseményeit. Az egyéni élettörténetekből egy település mikrotörténelme rajzolódik ki.

Terjedelem: 623 oldal

Könyvtári jelzet: D 75.273

 

 

 

Roman Doušek – Daniel Drápala – Marie Novotná (eds.): Traditional Folk Culture in Moravia: Time and Space (2015)

Morvaország hagyományos népi kultúrájának 1750 és 1900 közötti időszakát ismerhetjük meg hat tematikusan csoportosítva: az őslakosok kultúrája, külső kulturális hatások, időbeli stabilitás és változékonyság, területi egység és regionális különbségek.

A középpontban a morvaországi vidék áll: a falvak és a vidéki városok lakóinak gondolkodása, viselkedése, élete – ezek állandósága és időbeli változása. A szerzők, példákkal illusztrálva az egyes kulturális jelenségeket, megvilágítják a népi kultúra kialakulásának folyamatát, valamint alkotóira és hordozóira gyakorolt hatását. A több szempontú megközelítés, gazdag képanyaggal kiegészítve, a morvaországi vidék történetének és életének szélesebb körű megismerését teszi lehetővé.

Terjedelem: 223 oldal

Könyvtári jelzet: B 75.295

 

 

Halász Péter: „Cserefának füstje hozta ki könnyvemet…” Néprajzi, tudománytörténeti írások a moldvai magyarokról (2015)

Halász Péter munkájának öt éves periódusát öleli fel a kötet, a moldvai csángók kultúrájának leírása és közreadása céljával. A tanulmányok többsége korábban folyóiratokban, köszöntő kötetekben jelent meg.

Négy téma köré rendeződik a tartalom: a csángók története, a hagyományos népélet emlékei, a csángó kultúra kutatói, az elmúlt évek csángó-kutatásai. Más Kárpát-medencei régiókkal és csoportokkal ellentétben a csángók megőrizték hagyományos kultúrájukat, ami ma is kutatható, tanulmányozható.

Az írott forrásokon túl az oral history módszerére támaszkodva mutatja be a szerző Mátyás király moldvai kalandjait. A moldvai magyarság vándorlásait helynevek és legendák segítségével ismerhetjük meg. A kötet bemutatja a moldvai magyarok hagyományos halászatát, a közösségi legelőhasználatot, a kecsketartás jelentőségének változását, a 19. század végi szőlő- és borkultúrát, a kútépítést, a lakodalmat mint gazdasági vállalkozást, a szarvasmarha és tejhaszon mágikus védelmét.

A közelmúlt kutatásai Halász Péter szerint kevés visszhangot kaptak, ezért emeli ki tanulmányaiban Pozsony Ferenc munkáját, Gazda László csángó helytörténeti lexikonát, Faragó Laura csángó népdalgyűjtését, a moldvai magyarság írott nyelvemlékeit, Jakab Attila, Iancu Laura vizsgálódásait, Oláh-Gál Elvira interjúit és riportjait. A csángó kultúra kutatói közül Jerney János, Radu Rosetti, Imets Fülöp Jákó, Dr. Ioan Forent, Mikecs László, Lakatos Demeter, Kaszáp István munkásságát ismerteti.

Terjedelem: 460 oldal

Könyvtári jelzet: D 75.268

 

 

A Meeting: Folk woodcuts int he collection of Józef Gwalbert Pawlikowski found in Lviv (2014)

2012-ben, Lvovban került elő az az értékes, évtizedekig lappangó népi, szakrális fametszet-gyűjtemény, aminek darabjait a 19. században gyűjtötte Józef Gwalbert Pawlikowski, s amely második világháború évei alatt a szétszóródott. A lvovi Vasyl Stefanyk Nemzeti Akadémiai Könyvtár és a krakkói Seweryn Udziela Néprajzi Múzeum munkatársainak együttműködésével azonban ismét kutathatóvá vált.

E kötet első alkalommal adja közre együtt a kollekció darabjait. A könyv első részében négy tanulmány olvasható a metszetek jelentőségéről, különös tekintettel a Mária- és Krisztus-ábrázolásokra, valamint a védőszentek megjelenítéseire. A második rész pedig katalógus, melyben a nyomatok képe és ikonográfiai leírása található.

Terjedelem: 397 oldal

Könyvtári jelzet: B 75.252