Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A vallásos élet tárgyainak együttese 1968-ban, a szokásgyűjteményből vált önálló egységgé, az eredeti gyűjteményben a profán szokások és a gyermekjátékok anyaga maradt. A népi szakralitás iránti érdeklődés és a tematikába sorolható tárgyak gyűjtése a Néprajzi Múzeum legkorábbi korszakától fogva jelen volt, és erre az időre igen jelentős kollekciót, kialakult struktúrát eredményezett.
A szakrális élet tárgyainak gyarapodása mindig érzékenyen követte a változó társadalmi környezet által kínált lehetőségeket: a régi templomi berendezések "lecserélése" a 19-20. század fordulóján, az egyéni vallásosság tárgyainak megszakadó átörökítése a második világháború után, e tárgyak megjelenése az állami régiség-kereskedelemben az 1970-es években adott alkalmat az intenzív fejlesztésre. Kiemelkedő szerepet játszott a tárgyak gyűjtésében és az anyag tudományos feldolgozásában Divald Kornél, Sztripszky Hiador, Semayer Vilibáld, Malonyay Dezső, Györffy István, K. Csilléry Klára, Györgyi Erzsébet Szacsvay Éva és Varga Zsuzsa. A vallásos élet templomi, közösségi tárgyai mellett a gyűjteményben hangsúlyosan jelen vannak a szakralitás egyéni, családi használati tárgyai is. A templomi berendezések elsősorban a római és görög katolikus, református és görögkeleti felekezetek liturgikus tereiből kerültek a gyűjteménybe. Az otthoni vallásgyakorlás tárgyai ezek mellett evangélikus, zsidó és krisnás közösségekből is származnak. Templomi berendezések megszerzésére ma kevés lehetőség kínálkozik, az elmúlt két évtizedben a gyűjtemény fejlesztésére tett törekvések többnyire az egyéni vallásgyakorlás - történeti és jelenkori - tárgyi formáinak megszerzésére irányultak. A mintegy 15 000 darabot számláló gyűjtemény legkorábbi tárgya az 1526-ból származó festett templommennyezet-kazetta az adámosi templomból. Jelentős a gyűjtemény 18. századi református, festett templombelső/berendezési anyaga és az ugyanebből az időből származó görögkeleti és görög katolikus ikonosztázrészek, ikonok gyűjteménye. Nagyobb együttes az üvegképgyűjtemény, amely jól képviseli a közép- és kelet-európai műhelyeket. Kiemelkedő a gyűjtemény 18-19. századi szobor- és táblakép kollekciója. Jelentős a 18-19. századi kolostormunkák együttese, valamint a búcsús tárgyak csoportja is, amelyben kis kegyszobor-másolatok, szentképek, illetve olvasók, votiv képek és offerek találhatók. A gyűjtemény tárgyainak döntő többsége kézműves-munka, de a gyári termékek is jelen vannak, és számuk - értelemszerűen - egyre növekszik. Külön gyűjteményként kezelhető az úgynevezett Paszternák-szentképgyűjtemény, amely egyetlen gyűjtő kis emlékképekből, szentképekből álló, mintegy 11 000 tárgyból álló anyagát foglalja magában a 18. századtól a 20. század közepéig.
A gyűjtemény muzeológusa: Sedlmayr Krisztina
Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!
Eredetileg a népélet úgynevezett alkalmi megnyilvánulásaihoz kapcsolódó tárgyakat sorolták egy csoportba, amelyek az ünnepi népszokások és a vallási gyakorlat során, illetve a népi hitvilág babonás képzeteihez köthetően keletkeztek. Ide tartoztak továbbá a gyermekjátékok, a vigalom és a mulatság alkalmainak tárgyai.
Alapjait a falusi, népi kultúrából származó tárgyak jelentik. Az első 19. század végi, 20. század eleji, többnyire még alkalmi, ám ma már pótolhatatlan szerzemények a múzeumalapító Xantus János, Jankó János majd Bátky Zsigmond jóvoltából kerültek a múzeumba (pl. vásári játékok, cigány vetőkártya, fejfák). Erre az időre tehető a tervszerű, tudományos módszerekkel megalapozott tárgygyűjtés megindulása is (téli népszokások, regölés, betlehemezés, háromkirály járás stb. kellékei). A gyarapítás sokat köszönhet a gyűjtésre buzdító felhívásoknak, amelyek eredményeként tanítók, tanárok (Gönczi Ferenc, Hajnal Ignác), értelmiségiek (Divald Kornél, Szabó Imre), laikus gyűjtők, kereskedők (Lichneckert József) kapcsolódtak a gyarapításba, hogy felkutassák a régi falusi élet hagyományos szokásaiban még használt vagy korábbról megőrzött tárgyakat.
A 2. világháború után fellépő muzeológus nemzedék a tárgykör gyarapításában (Fél Edit, K. Csilléry Klára, Kresz Mária majd Györgyi Erzsébet, Szacsvay Éva) részben az etnográfiai kutatás újonnan feltárt szokásjelenségeinek bemutatására, illetve a korábbi gyűjtési irányok módszertanilag kidolgozottabb folytatására helyezte a hangsúlyt (pl. kiszehajtás, bukovinai székelyek betlehemezése). Fontosnak tartották ugyanakkor a régi jelenségek továbbélésének követését (lakodalmi szokások, új típusú busómaszkok). Előtérbe kerültek a társadalmi szempontokra és az életkori sajátosságokra figyelő gyűjtések (iparos és gyári készítésű gyermekjátékok a Sárközből, falusi iskolások tanszerei, a paraszti munkára nevelő gyermekek számára készült eszközök).
Az 1980-as évektől (Szuhay Péter, napjainkban Frazon Zsófia gyűjtései nyomán) követhető a modern, városi populáris kultúra területéről származó tárgyak megjelenése (gyermekjátékok bolti kínálatból, karácsonyi díszek és gyertyák utcai árusoktól, műanyag játékok). A régiek mellett a jelen kulturális folyamatainak különleges alkalmait reprezentáló és a népi kultúra átértelmezéséből születő új típusú tárgyféleségek (népies emléktárgyak, falusi fesztiválok tárgyai, börtönmunkák) is helyet kapnak a gyűjteményben.
Az utóbbi évek egyik kiemelkedő gyarapítási programja Szojka Emese nevéhez fűződik, aki a vándorhintások egyetlen családtól származó eszközkészletének megszerzésére tett kísérletet. A gyűjtemény három nagyobb egységre, illetve néhány, kevesebb tárggyal rendelkező kisebb csoportra tagolható. Az egyik jelentős témakör a népszokások gyűjteménye, amely a naptári év rendjéhez kapcsolódó fontosabb ünnepek, jeles napok (karácsony, farsang, húsvét, aratás, szüret stb.) alkalmával használt, illetve azokat a tárgyféleségeket tartalmazza, amelyek az emberi életút egy-egy meghatározó szakaszát jellemzik (gyermek- és ifjúkor, esküvő, öregkor, halottkultusz). A másik nagy gyűjteményi egység a játékok. A falusi gyermekkultúrát jellemző egyszerű játékszerek tartoznak ide. Többnyire természetes anyagok felhasználásával készültek (fiú- és lányjátékok: labdák, golyók, papírhajtogatások, állat- és emberfigurák, babák, a felnőtt világ tárgyait kicsiben utánzók).
Külön kezelést és megkülönböztető figyelmet érdemel a gyűjtemény több ezer példányos díszített, húsvéti tojás kollekciója.
A gyűjteményben mintegy tízezer tárgy található a történeti Magyarország különböző földrajzi területeiről, magyar és nemzetiségi népcsoportoktól, falvakból és nagyvárosi környezetből.
A gyűjtemény muzeológusai: Foster Hanna Daisy, Schleicher Veronika, Molnár Tamás
A Néprajzi Múzeum hangszergyűjteményének kialakulását nem lehet meghatározott időponthoz kötni, hiszen létrejöttében különböző gyűjtemények anyaga játszott szerepet: részben az egykori anyaintézmény, a Nemzeti Múzeum hangszerkollekciója, részben a Nemzeti Múzeumon belül fokozatosan körvonalazódó, majd a Xántus János kinevezésével megszülető Ethnographiai Tár.