Csupor István (1952-2020)

Munkatársunkra emlékezünk

 

Csupor István mint kézműves népművész került a néprajzos muzeológusok közé. A fazekasságot keramikus felesége mellett tanulta ki és sajátította el azt a technikai tudást, ami révén kivételes helyet foglalt el a kerámiatörténet kutatói közt.

1983-ban – már mint fazekas – gyűjteménykezelőként kezdte meg munkáját a Néprajzi Múzeumban, és több gyűjtemény megismerése után a kerámiagyűjtemény munkatársa lett. Kresz Máriával tanítványi tiszteleten alapuló szeretetteljes kapcsolata alakult ki. A múzeumi munka mellett 1984-ben kezdte el tanulmányait az ELTE néprajz szakán.

1991-ben feleségével létrehozta a Dr. Kresz Mária Alapítvány Fazekas Központot, amely a magyar fazekasok képzésének nem csak gyakorlati, hanem magas színvonalú szellemi képzési helyévé is vált. A mai fazekas népi iparművészek többségének képzésében, elméleti oktatásában személyesen vett részt.

A népi fazekasságon kívül éveken át foglalkozott fotótörténettel, illetve a vizuális antropológiának a fényképkészíttetés alkalmaihoz, a népi fényképhasználathoz kapcsolódó területeivel. Az ezredforduló köszöntésére készült Időképek című kiállítás egyik kurátoraként az időmérés és a népi időszemlélet témát is kutatta.

2004 óta a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületének elnöki tisztségét töltötte be. Szakiskolai vizsgáztató, a mesterek versenyein állandó zsűritag, konferenciák, fazekasnapok, előadássorozatok tevékeny szervezője és szereplője, a magyar fazekas népi iparművészeti élet megkerülhetetlen központi alakja volt. Rendszeres óraadó tanára az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékének, rutinos, élvezetes előadó, akinek az óráira szívesen jelentkeztek az egyetemisták.

A fazekasképzéshez a praktikus ismereteket is átadó, de kerámia- és művészettörténeti keretbe összefoglalt könyvet írt feleségével, ami 1992-ben Fazekasiskola, majd kissé kibővítve 1998-ban Fazekaskönyv címmel jelent meg. Ugyanez a praktikus szükség hívta életre az edénykészítésről, az edények használatáról és a fazekasközpontokról szóló három ismeretterjesztő filmet 2009-ben.

A Néprajzi Múzeumban töltött 33 év alatt gondozta a Kresz Mária által rendszerezett és berendezett kerámiagyűjteményt. Legnagyobb feladata 2001 és 2007 között a tudományos ellenőrzés, a revízió sikeres levezénylése volt, melyért az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályától múzeumi nívódíjat vehetett át.

Rendszeres rendezője volt az új népművészeti kiállításoknak, valamint a Néprajzi Múzeum minden kerámia témát érintő részének. Számos tanulmányt, könyvet írt a Kerámiagyűjtemény egységeiről. 2003-ban jelent meg Rékai Miklóssal közös munka eredményeként A vajköpülő című katalógus. A céhes kerámiákról írt könyve (Céhes kerámiák, 2010) nemcsak kerámiakatalógus, hanem fontos céhtörténeti kötet is. 2014-ben a miskakancsókról rendezett kiállítást, a katalógust hozzá Füvessy Anikóval közösen írták (A miskakancsó, 2014).

2008-ban az Iparművészeti Múzeum Baráti Körének kiadásában indult a Kárpát-medence kerámiaművészete című katalógussorozat, melynek három kötete köthető hozzá (Erdély népi kerámiaművészete, 2008; Az Alföld kerámiaművészete, 2011; A Dunántúl, a Felföld és a Felső-Tisza-vidék népi kerámiaművészete, 2014).

Legutolsó vállalt munkáját nem tudta befejezni: Kresz Mária 1977-ben megvédett kandidátusi disszertációját forráskiadványként tervezzük kiadni, azt gondozta.

2015 év végén vált meg a Néprajzi Múzeumtól, de csak hivatalosan vonult nyugdíjba, mert a következő évek, ha lehet, még aktívabbak voltak, még több munkával teltek, mint a korábbiak. Kevés olyan ember van, aki ennyire sorsszerűen fonódott össze a munkájával, hivatásával, mint Csupor István a magyar népi ólommázas fazekassággal. Tele volt energiával, sok-sok tervvel, egy aktív oktató, szervező, kutató munkát és életet szakított meg a halál.

Szimbolikus a szituáció: éppen most költöztetjük a gyűjteményt, folyamatosan ürítjük ki a kerámia raktárat, ahol 1983-tól nyugdíjazásáig nap mint nap dolgozott. Az irodaasztal, ahol egykor hatalmas gombfocipartikat vívott a kollégákkal, szintén gazdátlanná vált …

Örökké siető, derűs, energikus lényének emlékét, mosolyát szeretettel őrizzük.

Nyugodj békében István!

a Néprajzi Múzeum munkatársai

 

(A megemlékezést Vida Gabriella írta, a filmet Csorba Judit készítette.)