Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A Néprajzi Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság együttműködésében készült Láthatatlan spektrumok című kiállítás két fejezetből áll: egy képzőművészek által létrehozott kortárs művészeti tárlatból, és egy, a szerzetesközösséggel épített szubjektív archívumból. Mindkét fejezet a Főapátság gyűjteményein és a pannonhalmi bencés közösség spirituális és kulturális tematikus évének témáján, az emlékezeten alapul. Az őszre tervezett szakmai tárlatvezetési sorozatban szerzetesek, művészek és kurátorok kalauzolják a látogatókat: a történetmesélés, az értelmezés és a kommentár segítségével.
A tárlatvezetés helyszíne: Főmonostori kiállítótér 9090 Pannonhalma, Vár 1.
A tárlatvezetések időpontjai:
#1 // 2021. szeptember 25. szombat 15.00 óra
#2 // 2021. október 16. szombat 14.00 óra
#3 // 2021. október 30. szombat 14.00 óra
#4 // 2021. november 14. vasárnap // finisszázs
2021. szeptember 25. szombat 15.00 óra
Láthatatlan spektrumok #1 // A GYŰJTEMÉNY LASSÚSÁGA ÉS SZUBJEKTIVITÁSA
Foster Hannah Daisy muzeológus, Néprajzi Múzeum
Salát Zalán Péter tervező, alkotó
Frazon Zsófia etnográfus, Néprajzi Múzeum
Facebook-esemény
2021. október 16. szombat 14.00 óra
Láthatatlan spektrumok #2 // AZ ÁBRA, A FIKCIÓ ÉS A SPEKULÁCIÓ
Gosztola Kitti képzőművész
KissPál Szabolcs képzőművész
Albert Ádám képzőművész és Lepsényi Imre tervező
Dejcsics Konrád OSB és a szerzetesközösség tagjai
2021. október 30. szombat 14.00 óra
Láthatatlan spektrumok #3 // A TUDÁS, A TERMÉSZET ÉS A SZERZETESMUNKA
Tranker Kata képzőművész
Salát Zalán Péter tervező és Villányi Csaba fotográfus
Gadó Flóra kurátor
2021. november 14. vasárnap // finisszázs
Láthatatlan spektrumok #4 // A GYŰJTEMÉNY MINT NYITOTT MÚZEUM // FINISSZÁZS
A kiállításról
Az együttműködésre épülő kutatói és kiállítási munka legfontosabb elemei: a csapat, a jelenlét és a párbeszéd; ezt egészíti ki a nyitott, befogadó és kritikus alkotói és kurátori attitűd. A Láthatatlan spektrumok kiállítás ezzel a módszerrel készült. Majd jött a világjárvány, amely lassította a munkát: kisebb létszám, kevesebb jelenlét, ritkább találkozás és több láthatatlan komponens. Formálódó módszerek.
A Főapátság gyűjteménye (könyvtár, múzeum, levéltár, iskola) több múzeumtípussal rokonítható: egyszerre közösségi múzeum és egyetemi/iskolai gyűjtemény, de megvan benne az universal múzeumok ideája is, amelyek egyesítik a könyvtár, levéltár, kincstár, művészeti és tudományos gyűjtemény jellegzetességeit. Ezekben a múzeumokban a szubjektivitás szerepe a közös: a saját tudás és érdeklődés gyűjteményi integrálása, a saját univerzumok gyűjteményi lenyomata. E jellegzetességek csak közelről látszanak. Megértésük a jelenlétre épül.
A ...NYITOTT MÚZEUM… tudós közössége a Néprajzi Múzeum szervezésében működő kutatócsoport (2015–2018). A Láthatatlan spektrumok kiállításban részt vevő kutatók Foster Hannah Daisy, Gadó Flóra és Frazon Zsófia. Külön köszönet: Toronyi Zsuzsanna.
Kiállító művészek és művek
Villányi Csaba – Salát Zalán Péter // Travail de bénédictin. Travail long et pénible, qui exige de la patience
Tranker Kata // Pannónia hármas halma
Albert Ádám – Lepsényi Imre // The Taxonomy of Understanding Things
Gosztola Kitti // Ut fringilla
KissPál Szabolcs // Nyissátok ki a kaput!
A kiállítás kurátorai
Frazon Zsófia etnográfus, Néprajzi Múzeum, Gadó Flóra
A szubjektív archívum létrehozásában együttműködő pannonhalmi szerzetesek
Binzberger Ákos OSB, Hirka Antal OSB, Várszegi Asztrik OSB, Hortobágyi T. Cirill OSB, Borián Elréd OSB, Kisnémet Fülöp OSB, Dejcsics Konrád OSB, Biriszló Lőrinc OSB, Szabó Márton OSB, Jurinka Szilveszter OSB
A szubjektív archívum kurátorai
Foster Hannah Daisy muzeológus és Frazon Zsófia etnográfus, Néprajzi Múzeum
Láthatatlan spektrumok
A tárgyak csillogása a felület, az anyag és a fény metszéspontjában jön létre. Van, ami ebből emberi szemmel látható, és van, ami csak mikroszkóppal. A gyűjtemények „csillogása” a tárgyak, a tudás, a gondolkodás és az emlékezet metszéspontjában képződik. Van, ami ebből a raktárakban, a kincstárakban vagy egy kiállításon megtapasztalható, és van, ami csak kutatással tárul fel. A tudományos és a művészi kutatás egymással hangolható gyakorlatok: a módszerek, a tudások és az érzelmek mindkettőben szerepet játszanak, de kifejezési formáik eltérőek. A tudós szövegekkel, a művész inkább képekkel foglalkozik. De mindkettő számára fontos a kíváncsiság, a nyitottság és a felfedezés ereje. A Láthatatlan spektrumok együttműködés és dialógus eredménye. Terepe a Pannonhalmi Főapátság több száz éves gyűjteménye (múzeum, könyvtár, levéltár, iskola); gondolati tere pedig a bencés közösség tudása és emlékezete, amely az idő, a tér és a szerzetesi tapasztalat ma is változó világa.
A láthatatlan spektrumok kifejezés Palatin Gergely (1851–1927) tudományos szövegében olvasható. A fényképező szerzetesként is ismert győri, majd pannonhalmi fizikatanár Jedlik Ányos tanítványa volt, és olthatatlan kísérletező kedvvel vizsgálta a fény- és optikai jelenségeket. Fogalmai a tárgyak felületén létrejövő fényhatás látható és láthatatlan részeire utalnak. Arra, ahogy átléphetünk egyikből a másikba. A láthatóból a láthatatlanba, és vissza. „A csillogó tárgyak tükröző felületén sokszor látható finom karczolatok napfényben szivárványszíneket játszanak” – írja egy helyen. A karcolatok maguk azonban csak mikroszkóp alatt látszanak, anélkül csak a szivárvány és a csillogás érzékelhető. Egy illúzió, egy optikai jelenség.
A karcolat, az optikai rács, a fénytörés és a spektrum tudományos fogalmai azonban intellektuális, művészi és érzéki világra fordíthatók: a tudós-kutató és a művész-kutató költői allegóriájaként. Akik láthatóvá tehetnek könyvtári kéziratok mögött megbúvó szerzeteskaraktereket; akik rákérdezhetnek a gyűjteményi tudás spirituális, teológiai és tudományos feszültségeire; akik aktiválhatnak elfeledett tárgyakat, kollekciókat és történeteket – a gyűjtemény és a lokális emlékezet mélyéről. A láthatatlan spektrumok kifejezés finoman felsejlik a művészi kutatásokból született munkákban is, de a kiállítás vizuális világát is inspirálta.
Emlékezet és közösség
A 2021-es kulturális és spirituális évadot a Pannonhalmi Főapátság az emlékezet témájának szenteli. A témaválasztás kapcsolódik az előző év súlypontjához, a vendégséghez. Nemcsak antropológiai és kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű e két fogalom, hanem a hit megközelítésében is: az emlékezés és a vendéglátás cselekedete hozza létre a keresztény közösségek eredetadó eseményét és legmélyebb titkát: az eucharisztikus közösséget. A Jézusra való „veszélyes emlékezés” és az ő emlékezetére megült rituális vendégség erőterében a keresztények hite szerint Isten megújítja és jelenvalóvá teszi legnagyobb tettét: az ember megváltását. Az emlékezet útjára lépve Isten jelenébe, az emberi vendégségbe beleereszkedve az Isten közösségébe léphet az ember.
Az emlékezés és az emlékezetre összpontosítás azonban egy folyamat kezdete is lehet: a változásé és a megújulásé – az egyén és a közösség életében egyaránt. Az emlékezet évében elkezdődik a Pannonhalmi Főapátság négyéves készülete: az emlékezés (2021), a megújulás (2022) és a zarándoklat (2023) évén át az ünnep (2024) esztendeje, a pannonhalmi Bazilika felszentelésének nyolcszázadik évfordulója felé tartunk. Szimbolikus utazás ez, amely felvezet a Szent Hegyre, Isten nyolcszáz éves házához.
Az emlékezés cselekedete Pannonhalmán csakis a közösségben valósulhat meg. A Pannónia Szent Hegyén ezerhuszonöt éve itt élő szerzetescsalád közösségi – szubjektív és tárgyi – emlékanyagába egy másik közösség: tudósok és művészek kapnak vendégmeghívást. A közösségek találkozásából a Pannonhalmára vendégként érkező látogatók számára időszaki kiállítás készül. De miként osztható meg a közösségek e különleges párbeszédének több mint másfél éve tartó élménye? Miként mesélhető el mindez a Főmonostori kiállítótérben? Szándékaink szerint úgy, hogy a jövő felé – aktív cselekvésre – invitál: arra, hogy a pannonhalmi vendégeskedést követően az idelátogatók felfigyeljenek egyéni és közösségi emlékezetük és gyűjteményeik gazdagságára, kiszolgáltatottságára, különleges dinamikájára. És arra, hogy belemerészkedjenek a „veszélyes emlékezés” kalandjába is.
Dejcsics Konrád OSB