Hírek

Roboz László (1948-2023) emlékére

Roboz László 18 évig, 1991 és 2009 között volt Néprajzi Múzeum fényképésze. Múzeumi munkásságának első évtizedében még a klasszikus fényképezés korszaka volt, filmnegatívra diapozitívra fényképezett. Ekkor még a kiálltások fényképeit is a múzeumi fényképészek készítették, nagyították. Fényképei, tárgyfotói a legszebb katalógusainkban láthatóak: Barokk a magyar népművészetben (1993), Kolumbia: Arany és természet (1999)

Istenek arca (1999) Itt a helyed Székkiállítás (1999), Időképek (2001), Sámánszobrok és kőjaguárok - Ecuador ősi művészete (2005).  A digitális fényképezésre való átállás nagy szakmai kihívást jelentett, ő is nehezen barátkozott meg az első digitális fényképezőgépek analóg technikától messze elmaradó minőségével. De a digitális kor új lehetőséget is teremtett, például hosszan kísérleteztünk, hogyan lehetne a digitalizált autokróm színes fényképeket, az analóg technika egyik csúcsteljesítményét a lehető leghitelesebben kiállításban bemutatni (Színes néprajzi fotók, 2004).

Kép: Roboz László tanítványaival (2017)
Kép: Roboz László tanítványaival (2017)

A múzeumi fényképész feladata mellett, szabadidejében is fotózott. Hosszú évekig járt a Feketetói vásárba, Erdélybe és fényképezte a vásári forgatagot, képei a 90-es évektől meginduló változásokat örökítették meg. Fényképeiből kiállítás is nyílt a Néprajzi Múzeumban. Másik nagy témája a balatoni halászat volt, amelyet elhívatottan, lelkesen fényképezett, még egy helikoptert is sikerült szereznie, hogy madártáváltból is megörökítse a halászok tevékenységét.

Lelkesen, szeretettel tanította, oktatta a fényképezés gyakorlatát, a fotós iskolákból folyamatosan fogadott tanulókat, többen közülük rövidebb hosszabb ideig a múzeumban is dolgoztak. Tanítványait nem csak a szakmára, hanem az Életre is nevelte.

A múzeumi hétköznapok vagy az Ethnológiai Adattár legendás születésnapi összejövetelei szegényebbek lettek volna Laci fanyar humora, elveihez következetesen ragaszkodó természete nélkül.

Laci, hivatásából eredően mindig, a munkatársak baráti összejövetelein is a fényképezőgép másik oldalán állt. Bár sajnos ő így ritkán szerepelt a képeken, de mindenki más számára örök emléket készített!

Laci nyugodj békében!

 

 

JEGYEK