„Szerelmem Mexikó”

NEKROLÓG

Rocháné Bűdy Annamária
(1956-2024)

néprajzi gyűjtő

Honfitársunkra, Rocháné Bűdy Annamáriára emlékezünk, aki rendszeres gyűjtője volt több hazai múzeumnak, így a Néprajzi Múzeumnak is, Mexikóból, választott hazájából.

Különös, sokszínű életút az övé, amelyben egymástól eltérő kultúrák fonódnak egybe.

Képzettségét tekintve orosz-japán nyelvszakos tanár, irodalomkutató, filológus volt. Felsőfokú tanulmányait a moszkvai Lomonoszov egyetemen végezte, majd Mexikóban telepedett le családjával. Előbb a fővárosban élt, ahol a Mexikói Állami Egyetem Acatlán Nyelviskolájában kezdeményezésére alakult meg az orosz és a japán nyelvi tanszék. Igazi, függetlenséget élvező pályafutása azonban Xalapában (Veracruz állam) teljesedett ki.

Életútjában meghatározó volt élményekben gazdag gyermekkora, a budapesti kertvárosi negyed varázslatos természeti környezete, és a sok-sok játék, amellyel szülei, egyetlen leánygyermek lévén, elhalmozták őt. A játék, a játékos tevékenység iránti vonzódás felnőttként is megmaradt számára, mint fő motívum, belső mozgatórugó. A tanári pályán a maga készítette szemléltető játékokkal oktatott nyelveket, s ez vezetett a játékszerek tervezéséhez és sajátkezű kézművesipar-szerű előállításához, amely a későbbiekben fő foglakozása lett. Meghívásra csatlakozott egy kreatív játékokat forgalmazó üzlethálózathoz. A vállalkozást segítette, hogy Mexikóban az iskolák állami támogatást kaptak a fejlesztő játékok beszerzésére, pedagógiai célú használatára.

Magyarországi kapcsolatai is a játékvilágon keresztül alakultak. Hazai látogatásainak fő bázisa a Kiss Áron Magyar Játék Társaság volt, amelynek aktív tagja volt. Ha tehette, részt vett rendezvényein, előadásokat tartott, cikkeket írt, tudósítója volt nemzetközi játékos eseményeknek, a szomszédos országok játékkiállításainak, művészi kézműves rendezvényeknek. A játékkészítés mellett a játéktörténet is foglalkoztatta. Publikációi jelentek meg a mexikói játékok múltjáról a régészeti korokig visszamenően, illetve jelenkori helyzetéről, törekvésekről, folklór gyökerekről. Tervei között szerepelt egy közép-kelet-európai kitekintésű játékkönyv elkészítése a cseh, a szlovák és a magyar játékszerek iparművészeti előállításáról, illetve ipari gyártásának termékeiről.

Jó kapcsolatot épített ki a hazai szakmúzeumokkal. Maga is szenvedélyes gyűjtő volt. Mexikó különböző területeit bejárva tematikusan, egy-egy tárgykörben mozogva hozott létre értékes kollekciókat, amelyekből jelentős tételeket adományozott a magyar múzeumoknak. A Kecskeméti Szórakaténusz Játék Múzeum- és Műhelynek népi és iparművészeti játékokat küldött.

A Néprajzi Múzeum Amerika gyűjteményét több, mint 300 tárggyal gazdagította. Olyan tárgytípusokról van szó, amelyek többnyire nem szokták fölkelteni a gyűjtők érdeklődését, de ő jó szemmel figyelt föl rájuk.

Először egy fonott tárgyakból álló kollekciót ajándékozott a múzeumnak (ltsz. 2005.14.1-82). Nem a szokásos, mindennapi használati tárgyak ezek, hanem különféle ünnepekhez kötődő darabok, játékok, és technikai bravúrt csillogtató miniatűr alkotások. De gondja volt a nyersanyagok, és félig kész tárgyakon keresztül a technikák bemutatására is.

Minden tárgyat a múzeumi követelményeknek maradéktalanul megfelelő, a készítésre és a használatra vonatkozó részletes adatok egészítenek ki.

Hasonlóan alapos adatolás jellemzi a mexikói ünnepekhez kötődő papírdíszek gyűjteményét is (ltsz. 2016.3.1-229).  A nemzeti, vallási és más ünnepekhez kötődő, nagyon népszerű alkotások közül azokra koncentrált, amelyek az országban készültek, a nemzeti identitás kifejeződései, és amelyeket éppen ezidőtájt kezdtek fölváltani a boltok kínálatában a távol-keleti tömegtermékek. A gyűjteményt 2016-ban mutatta be a múzeum, a régi épület egyik utolsó kiállításaként.

A Játék Társaságot spanyol nyelvű játékkatalógusokkal látta el, amely könyvtárának jelentős értékei közé tartozik. A Társaság kiállítást is rendezett mexikói játékanyagából.

A mexikói kultúra magyarországi követe volt kapcsolatépítésben. Mexikó vidékeit járva sokat fényképezett. Fotográfiáit „Szerelmem Mexikó” címmel a Mexikói Nagykövetség közreműködésével mutatta be Budapesten. Távol kerülve szülőföldjétől foglalkoztatta az emigráns életérzés, amelyről kultúrtörténeti előadása ismert budapesti Cervantes Intézetben.

Sokat tudó, lelkes és szeretetreméltó munkatárs volt, akivel öröm volt együtt dolgozni, és akivel szoros barátság is kialakult az évek során.  Kedves emlékét őrizzük, fájdalommal búcsúzunk tőle!

Sz. E, F. V.