Megjelent a Néprajzi Értesítő 103. száma

Megjelent a Néprajzi Múzeum évkönyve, a Néprajzi Értesítő 103. száma. Több év kihagyás – egy rendhagyó centenáriumi és két  angol nyelvű kötet – után az idei szám ismét a klasszikus Értesítő-profilt követi. A nyolc tanulmány mindegyike a Néprajzi Múzeum műtárgyállományához és az intézmény történetéhez kapcsolódik.

Az évkönyv elejére két egészen friss terepmunkán alapuló tanulmány került. Paréj Gabriella ás Zatykó Vivien tanulmánya a múzeum tatár női kendőinek eredetét és kontextusát feltáró terepmunka eredményeinek ismertetésére vállalkozik. Az írás középpontjában a terepmunka előre nem várt eredményei, a Bulgáriában élő tartár kisebbség helyzetével, identitásával, kulturális örökségéhez való sajátos viszonyával kapcsolatos megfigyelések  állnak. Cs. Tóth Gabriella Gomboson (Vajdaság) végzett kutatása más természetű, hiszen nem egy már  a gyűjteményben lévő tárgyi forrásanyag elemzése, hanem egy a muzealizálás folyamtában lévő téma: a  női öltözetek utolsó szakaszának és továbbélésének elemzése a cél. A terepmunka komplexitását jelzi, hogy tárgyi és archívumi gyűjteménygyarapítás is kapcsolódott hozzá. Aktualitását tovább erősíti, hogy a gyűjtés egy fontos darabja, a gombosi viseletes baba az új gyűjteményi kiállítás kiemelt pozícióba került zárótárgya, amelynek néprajzi- társadalom- és helytörténeti vonatkozása is megismerhető tehát ebből a tanulmányból.

Az évkönyv további tanulmányai intézmény- és gyűjteménytörténeti fókuszúak, de kivétel nélkül új források bevonásával, feltárásával és elemzéssel adnak új értelmezést egy-egy korszaknak vagy konkrét tárgyaknak. Gyarmati János egy a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai osztályának megalakulása előtt gyűjtött, mindezidáig tévesen nyilvántartott tárgycsoport eredetét tisztázza, míg Kemecsi Lajos a múzeum történetének egyik legsötétebb időszakát, Budapest 1944-45-ös ostromát mutatja be. A múzeumi dolgozók erőfeszítéseit, a tárgyi anyag pusztulását és menekítését, a drámai hétköznapok megismerését a múzeum irattárában őrzött anyagok, főként jelentések feltárása tette lehetővé.

S végül helyet kapott a 103-as számban három izgalmas nyomozás is. A Gärtner Petra tanulmányában elemzett, nemrégiben a múzeum Megérkeztünk! kiállításában is szerepelt izlandi karosszék eredete ugyan ismert volt, a tárgy világkiállítási kontextusáról, a nálunk őrzött másolat eredetijének művelődéstörténeti jelentőségéről azonban most olvashatunk először. A széknél is titokzatosabb, lényegében identitás nélküli műtárgyként tekintettünk mindeddig a múzeum gyűjteményében őrzött dísztalicskára, amelynek eredeti funkcióját (királyi ceremóniatárgy) és kontextusát (az újvidéki Ferenc József-csatorna ünnepélyes alapkőletétele) Szabó Magdolna fejtette meg. A kötet egyetlen külsős szerzője Vargyas Gábor is egy bravúros nyomozás eredményét teszi közkinccsé. A Bíró Lajos által gyűjtött Huon-öböli fejdísz szintén elvesztette identitását, sőt integritását is: darabjai az idők során szétszóródtak a gyűjteményi raktárban. A tanulmány nem csupán a fotókra, tárgyrészletekre és analógiákra épülő kutatás eredményét, hanem annak módszertanát is részletesen bemutatja.