Augusztusi hónapképek

A 19. században a nyomdászat fejlődésével és olcsóbbá válásával egyre nagyobb példányszámban és egyre több illusztrációval jelentek meg a kalendáriumok. A kalendáriumillusztrációk egyik típusa az ún. hónapkép volt, melyet az egyes hónapok oldalainak fejlécén helyeztek el, s amely az állatövi jegyeket és az év arra az időszakára jellemző mezőgazdasági munkát vagy ünnepet ábrázolta. Az agrárév egy-egy jellemző mozzanatát kiemelő ábrázolások a középkori hóráskönyvek (kalendáriumrészt is tartalmazó imakönyvek) miniatúrafestészetéig vezethetők vissza, de domborművekre, freskókra vagy akár ólomüvegablakokra, gobelinekre is felkerültek.

Az agár témájú hónapképek közül márciushoz kapcsolódott a szántás és vetés, áprilishoz az állatok kihajtása, júniushoz a birkanyírás vagy kaszálás, júliushoz az aratás vagy szénagyűjtés, októberhez a gyümölcsszüret, novemberhez a favágás, vadászat, decemberhez a nádvágás, disznóölés. Az egyes tevékenységek időzítése nem mindig felel meg a valóságnak, hiszen a metszetek révén terjedő sztereotip ábrázolások nem feltétlen vették figyelembe az egyes országok, régiók közötti éghajlati vagy egyéb kulturális különbségeket. Másrészt ugyanazon mezőgazdasági munka több hónaphoz kapcsolódva is megjelenhetett különböző naptárakban. A gyűjteményünk 19. századi és 20. század eleji kalendáriumaiban augusztus hónaphoz elsősorban a gabona aratása, behordása, ill. a cséplés vagy lóval nyomtatás kapcsolódik. Mindezt a régi latin naptárvers vonatkozó sora is megerősíti: „Augustus spicas, September colligit uvas” – „augusztus a kalászokat, szeptember a szőlőt gyűjti”.

A mezőgazdasági munkákon kívül egyes hónapképeken ünnepek vagy különféle szórakozások is megjelenhettek, és a 20. században már egyre inkább dominálnak. Így például augusztusnál előfordul a folyóban fürdőzés ábrázolása (8. kép), ez a motívum szintén a középkorig nyúlik vissza, megjelent például a híres 15. századi, Berry herceg számára készült hóráskönyvben is. Májusnál a zöldben való mulatság, séta vagy szerelmi jelenet, decemberben pedig már a 19. század közepétől egyre többször a karácsony, a karácsonyfa ábrázolása bukkan fel.

A kalendáriumokban olykor a korabeli sajtóban kedvelt népéletképeket is felhasználták, elszakadva a hagyományos tematikától. Egy 1897-es Bucsánszky féle Kossuth-naptárban (7. kép) például augusztusnál Théodore Valerio, francia festő, litográfus alföldi pásztorokat ábrázoló, 1850-es évek elején készült alkotásának átvétele látható.

Szöveg: Mészáros Borbála

Digitalizálás: Tusor Kinga