Utolsó állomásához érkezett a Székátiratok, a Néprajzi Múzeum kiállítása

Székátiratok VI. – Sztálinváros 

A Székátiratok vándorkiállítás hatodik helyszíne a dunaújvárosi Intercisa Múzeum. A tárlat, amely mindig a befogadóhelytől függően módosul, állt már barokk városi palota grottájában (Veszprém, Művészetek Háza, Dubniczay-palota), klasszicista múzeumépület dór oszlopai között (Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum), 19. századi tűzoltóraktárban (Bonyhád, Völgységi Múzeum),romos századeleji szállodaépületben ( Pécs, Nádor Galéria) és szecessziós stukkóvirágok alatt (Zágráb, Néprajzi Múzeum). Most az első ötéves tervvel született iparváros, Sztálinváros kísérleti panelblokkjai, malteroslányok által cipelt téglái között talált helyet. 

A várost 1950-től az új szovjet típusú iparnak és az új embernek tervezték, a Vasműnek és munkásainak. A tervező, Weiner Tibor a dessaui Bauhaust két szemeszter alatt megjárta, majd Hannes Meyer irodájában tanult. Elkötelezett baloldali építészként a Szovjetunióban praktizált, később otthon ragadva belekerült a nagy állami építkezésekbe. Az ő rajzai alapján maradt mégis kísérletező modernista logikájú, de egyszerre Sztálin-barokk külsejű a legendákkal övezett gyárváros, amelynek főterén áll az Intercisa Múzeum, az egykori pártház klasszicizáló épületében. De kik dolgoztak és kik laktak Sztálinvárosban?

A kérdésre Hodik Mónika történész-muzeológussal kerestük a választ, a Székátiratok tematikájához kapcsolódva. A tárlat négy helyi székkel egészült ki: munkáslakások mindennapi tárgyaival, múzeumi dolgozók alól kiemelt bútordarabokkal, egykori munkaszékekkel a városlakók használatából. Egytől-egyig a munkás hétköznapok tanúi. Így a kiállítás mostani kiadása is ezen a tárgytípuson keresztül beszél egy város mindennapjairól, a munkáskultúra értékeiről és arról, hogy néha a legátlagosabb szék a legkülönlegesebb. 

A Székátiratok a Néprajzi Múzeum MaDok-programjának utaztatható, módosíthatókiállításaként valósul meg, amelyet minden fogadóintézmény és annak közössége az eredeti kurátorokkal közös gondolkodva, kollaboráció keretében átírhat.

A tárlat a gyűjteményi tudást és a kortárs építészet és design kifejezési formáit ötvözi. A tudományos és művészeti projekt múzeumi kutatók és kortárs építészek hosszú távú közös munkáján alapul. A Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményében megközelítőleg 1200 tárgyból álló székkollekció található. A szék hosszú időn keresztül az egyik legdinamikusabban gyarapodó bútorféleség volt a gyűjteményben. De vajon miért? Mitől izgalmas néprajzi szempontból a szék mint tárgy? Milyen szerepet tölthet be használati tárgyként a mindennapokban, és miként válik érdekessé egy múzeumi gyűjteményben? És mit nevezünk egyáltalán széknek?

Az alkotók, az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei a múzeumi tudástárból építettek kortárs világot, a múzeum ülőalkalmatosságaiból inspirálódva terveztek kortárs székeket. A kiállítás tehát a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet és kreatív gondolati teret. A múzeumi műtárgyak így nemcsak formai mintát, de ihletet is jelentenek a kortárs székek számára. Annak a megértése, hogy miként válhat lényegében bármiből – egy darab fából, egy zsombékos földdarabból vagy akár egy lókoponyából – ülésre alkalmas tárgy, jól mutatja az egyszerűség és a kreativitás egymást motiváló logikáját.

//

A kiállítás és az ahhoz kapcsolódó katalógus a Néprajzi Múzeum jelenkorkutatással foglalkozó MaDok-programjának keretében született. Ez a tárlata is bizonyítja, hogy a jelenkor szerepe egyre fontosabb és izgalmasabb a néprajzi és antropológiai kutatásban és a múzeumi munkában. A MaDok-program a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálatára és dokumentálására fókuszál, gondolkodásában pedig nemcsak a múzeumi tárgyak, hanem a tárgyakat létrehozó és használó közösségek is izgalmas kutatási és kapcsolatépítési terepet jelentenek.

Helyszín: Dunaújváros, Intercisa Múzeum

Cím: Dunaújváros, Városháza tér 4.

Látogatható: 2025. november 14. – 2026. február 28.

Megnyitó: 2025. november 13., 17.00

Nyitvatartás:

Keddtől péntekig 10–16 óráig

Szombaton 14–18 óráig

Koncepció, tervezés és kivitelezés:

Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)

Kurátorok: Hodik Mónika ( Intercisa Múzeum, Dunaújváros ), Zsoldos Anna és Molnár Tamás (Néprajzi Múzeum) 

Projektfelelős: Frazon Zsófia

Grafikai munkák: Hoffmann Tamás Boldizsár

Szervezés: Jákob-Bódi Kati

http://auworkshop.com/ 

https://neprajz.hu/madok

Intercisa Múzeum Dunaújváros