Papp János operatőrt, dokumentumfilm-rendezőt életmű díjjal illették

2026 januárjában immár nyolcadik alkalommal adják át a Kovács László–Zsigmond Vilmos Operatőr Díjakat, amely hazánk legrégebbi és egyik legrangosabb filmes szakmai elismerése. A díjátadó keretében a kategória- és különdíjak kiosztása mellett Életműdíjjal tisztelegnek Dávid Zoltán, Horváth Adrienne, Mertz Lóránd és Papp János operatőrök munkássága előtt. A tavaly 85. életévét betöltő Papp János 1971-től közel húsz évig volt a múzeum Filmstúdiójának és filmgyűjteményének vezetője, gyűjteménykezelője.

Papp János 1940. augusztus 3-án született Budapesten, Szabó Mária és dr. Papp János gyermekeként. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán végezte el a néprajz szakot. 1960-tól 1965-ig a Magyar Televízió Tolna megyei tudósítójaként, majd 1965 és 1977 között Budapesti munkatársaként dolgozott. 1977-ben került sor a Néprajzi Múzeumon belül egy olyan műhely létrehozására, amely megkezdte a nehezen hozzáférhető gyűjteményi anyag feldolgozását. Irányításával az addig sokszor csak nyersanyag formában, szinkronhang híján néma nyersanyagként létező néprajzi felvételeket szakértő segítségével összeállított, kommentárral ellátott, utóhangosított, vetíthető kópiákká alakították. A múzeum több tízezer méter 16mm-es, néprajzi filmfelvételt tartalmazó filmgyűjteményének archiválási és leltározási munkáit végezte Fülöp Ágnessel. Később, a Művelődési Minisztérium közreműködésével 1985-ben, az Ethnológiai Adattár keretein belül létrehozott Néprajzi Filmstúdiónak lett vezetője, amely tisztséget 1988-ig töltötte be.

Munkássága alatt számos néprajzi témájú dokumentumfilmnek volt operatőre, rendezője, illetve több film esetében, mint például A Magyar tekerő, A hortobágyi kalap, Guzsalyasban, Képek a széki viseletről, vagy a Kocsigyártó mesterségek,  a rendezői és az operatőri munkát is ő végezte. Olyan elismert néprajzkutatókkal és kollégákkal dolgozott együtt, mint K. Kovács László, Raffay Anna, Boglár Lajos, Hoffman Tamás, Hofer Tamás, Hoppál Mihály, Lehel Lászó és Tari János.

Operatőre vagy gyártásvezetője volt több külföldön készített produkciónak, mint például az egy ausztriai népszokást megörökítő Emberek és maszkok Karintiában, vagy a Boglár Lajos rendezésében, Brazíliában készült Belém, Amazónia kapuja és a Brazília elveszett kultúrái című filmeknek. Tagja volt az ORF-el közös, filmes stábnak, amely kisebb szibériai népcsoportokat bemutató filmet készített.

Alkotásai megtekinthetők a Néprajzi Múzeum online gyűjteményében.

Gratulálunk az életmű díjhoz!