A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása

Bevezető

Az állandó kiállítás a múzeumi világ nagy múltú műfaja. A világkiállításokkal kezdődő modern múzeumalapítások korában a gyűjtemény és az állandó kiállítás nagyrészt azonos volt egymással. A gyűjtés előrehaladtával, a gyűjtemények növekedésével párhuzamosan a két szféra különvált. Az állandó kiállítás azonban a mai napig őriz valamit a teljességre törekvő gondolkodásból. A Néprajzi Múzeum gyűjteményi állandó kiállítása is ezt az utat választotta: gyűjteményéből indul, és olyan elmesélhető történeteket keres és mutat be, amelyek komplex módon gondolkodnak a múzeum, a tárgyak és az emberek közötti kapcsolatról. A kiindulópont lehet akár egyetlen szék, de olyan összetett kérdések is, mint a felfedezés, az őstörténet és a terepkutatás, vagy tágabb fogalmi keretek, mint a népművészet, a képzőművészet és az örökség. A gyűjteményi állandó kiállítás nem ígér könnyű utat: hiszen ahogy a világ, úgy a múzeumi univerzum felfedezése is jelentős vállalkozás. Amelyben a nagy elbeszélések mellett a személyes történetek is fontossá válnak. Ahol a tárgygyűjtemény mellett az archívum képei, hangjai és írott dokumentumai is szerepet kapnak. Ahol a Magyarországról, a Kárpát-medencéből és a különböző földrészekről származó tárgyak és tudások ugyanúgy megjelennek és párbeszédbe rendeződnek, mint a távoli és közeli múlt a kortárs tapasztalatokkal. A gyűjteményi állandó kiállítás tehát kaleidoszkóp: nemcsak színes és strukturált mintázatú, de újrarendezhető és újragondolható.