A tokmány

A Néprajzi Múzeum Földművelés Gyűjteményében közel háromszáz kaszakőtartó tokmány található, melyeknek nagyobb része különös gonddal megformált és díszített. A szakkutatás mindeddig kevés figyelmet fordított ennek a tárgykörnek a vizsgálatára.

A kaszakőtartó tokmányok a szakkutatás szempontjából kettős szereppel rendelkeznek: egyrészt a legfontosabb hagyományos paraszti munka, a kaszás aratás nélkülözhetetlen tartozékaként a munkafolyamat táji és technológiai eltéréseinek meghatározásához adnak kiegészítő, egyes esetekben meghatározó információkat; másrészt a népi díszítőkultúra világába engednek betekintést. A munkaeszközökre jellemző motívumok sajátos formáit, megjelenítési módjait jól képviselik ezek a tárgyak.

Az anyagféleség tekintetében két nagycsoportba sorolhatók:
1) a fából vájt, faragott, vagy égetéssel üregessé tett tárgyakra,
2) marhaszarvból vágott és gyakran formázott változatokra.

A tipológiai rendszerezés alapjául ez a szempont szolgál, ugyanis a tárgyak előállításának és alkalmi díszítésének módja ennek megfelelően különbözik egymástól. A tárgyak időbeli megoszlása a 19. század közepétől a 20. század közepéig terjed, tulajdonképpen a kaszás aratásmód alkalmazásának idejével megegyezően. A tárgyhasználat földrajzi kiterjedése átfogja a Kárpát-medence teljes területét, különösen a 19-20. század fordulójának idejére vonatkozóan.

A katalógus bevezető tanulmánya az aratástechnika történeti áttekintését követően foglalkozik a tárgykészítés formáival (házilagos és háziipari), az eszközhasználat idő- és térbeli eltéréseivel, a munkafolyamatban való szerepkörének formáival, végzetül a díszítésmóddal és az alkalmazott motívumok változataival. A 80 oldalas, színes fotókkal és rajzokkal illusztrált katalógus bevezető tanulmánya angolul is olvasható.